Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-535

134 585. országos ülés 1896. január 17-én, pénteken. intézményével. (Derültség jobbfelöl.) Én nem hal­lottam sem itt, sem másutt, hogy a csend őrségi intézmény eltörlése kívánatos volna, sőt ellen­kezőleg, meglehetős általános a nézet, hogy a csendőrség bevált. Sőt tovább megyek, Páz­inándy Dénes t. képviselő úr még a rendőrségi intézményt is államosítani kívánja, a mi részben annyiban megtörtént, hogy a városok kapitányai most már iem választatnak, hanem kinevez­tetnek. Egész légióját hozhatnám még fel az intéz­ményeknek, melyek kivétettek a törvényhatósá­gok kezéből. Ilyenek az építészeti, a tan- és egészségügy stb., bár ezekre nézve be kel] ismernem, hogy bizonyos tekintetben bénítólag hatnak a közigazgatásra, de ezt a szervezet összhangjának hiánya okozza, s ha ezen segítve lesz és az összhang helyre lesz állítva, ha nem fog bekövetkezhetni az az eset, hogy a főszol­gabíró ma az egyik félórában kap egy igen sürgős meghagyást, hogy saját felelőssége alatt menjen ezen vagy azon községbe, mert ott ki­ütött a difteritisz, a második félórában meg kap az alispántól egy utasítást, hogy menjen ide és ide a töltésekre a védekezési munkára felügyelni: akkor a viszonyok jobbra fognak fordulni. Áttérek már most magának a költségvetés természetének megítélésére. Én itt két szempon­tot tartok szem előtt. Az egyik az, hogy a t. belügyminiszter urnak az idei költségvetését, és talán még a jövő évit is, csak átmenetinek tekintem. Ezért tartózkodnom kell mindazon in­tézmények alapos megbírálásától, a melyek ezen költségvetés keretében jutnak kifej'ezésre; tar­tózkodnom kell pedig annál is inkább, mert hisz most ezen nagy reformokkal szemközt inkább a jövőre irányul figyelmünk, mint a múltra. De tartózkodom én a budgetnek részletes megítélé­sétől még azért is, mert — a mint ez a házban már többször, mások által is hangoztatva lett — én a közigazgatás állapotának megítélésére nem­csak azon számot veszem irányadónak, a mi a budgetben foglaltatik, mert hisz az talán csak kisebb rész, szemben azzal, a mivel a községek járulnak az adminisztráczióhoz. Miután pedig a községeket már felemlítettem: engedjék meg, hogy annak adhassak kifejezést, hogy midőn a közigazgatás alapos reformja kerül szőnyegre, ideje lenne, főleg nemzetiségi szempontból, azt is mérlegelni, vájjon az ágynevezett territoriális szisztémát vegyük-e alapúi? Arra sem kívánok ez alkalommal kiterjeszkedni, vájjon nem lenne-e ideje, a mint azt Szilágyi Dezső jelenlegi elnök úr egyszer azon padokról (a baloldalra mutat) hangoztatta, komolyan megfontolni, hogy nem volna-e jó a másodfokú közigazgatási hatóságok felállítása, a mi talán költségesebb, de a köz­igazgatás jóságának mindenesetre egyik garan­cziáját képezi a gyorsaság és felelősség tekin­tetében is? Én már most a községeket ágy veszem, a mint vannak, és elsőben is annak adok kifeje­zést, hogy a községi adminisztráezió fontosságát már most érzi mindenki, a ki bizonyos község kötelékébe tartozik, érzi főleg anyagi szempont­ból. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez már igaz!) A községekben is megvan az uzus; nem­csak a t. kormányférfiak sínylődnek azon gyen­geségben, hogy mindig szaporítani akarják a személyzetet. Egy 1200 — 1500 lélekkel biró község jegyzője hangosan panaszkodik a rette­netes munkahalmaz felett, egyelőre egy írnok szisztemizálását kéri, és alig egy pár hó, vagy egy-két év után egy segédjegyző szisztemizálá­sát kéri. Annyi tény, hogy napról-napra annyira szaporodnak a községi adminisztráezió, és más ezímen a költségek, hogy magam is állíthatom azt, hogy az állami adónak 100°/o-át fizetem különböző czímek alatt. Vannak boldog vidékek, nevezetesen ott a kies, bérezés Erdélyben, a hol nem ismerik a vízáradás kártékony hatását, de nálunk egyik víztársulat követi a másiknak nyo­mát, és vannak egyes víztársulatok, a hol nem az adó, hanem a kataszteri hozam után 30—40°/o-et fizetünk. Méltóztassék ehhez hozzávenni az útadót. A törvény szerint ugyan van egy minimális ösz­szeg is, de a latitude 5—10°/o, és nagyobb részében a megyéknek a legmagasabb összeg, tudniillik 10°/o van kivetve. Azután itt van az iskola-adó, az egyházi adó, a fegyver-ndó, s van most egy egész új neme az adóknak, mely ré­mítő súlylyal nehezedik a lakosságra. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. ház, különféle korszakokat jellemez­nek főleg a történeti tudósok és archeológusok: Volt réz-korszak, papír-korszak, stempli-korszak stb., de a viczinális vasutak korszakát a leg­újabb idő találta ki. (Derültség.) Hát én teljesen jogosultnak tar Lom azon törekvést, hogy az a vidék, a melyen az állam tetemes költségen vasutakat nem létesített, a helyi körülmények­hez képest vasúttal birjon; legalább olyannal, mely által az általános emporiális helyekkel összeköttetésbe jő. De nem a szükség dönt ebben a tekintetben most, (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) hanem egy valóságos sport fejlődött ki. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) A mi a sokszor megtámadott konczesszionáriusokat illeti, hát demokratikus államban vagyunk, és senkitől rossz néven nem veszem, ha konczessziót kiesz­közöl, még pedig csupán azon czélból, hogy tisztes polgári nyereségben részesüljön; de azt, hogy férfiak, a kiknek aztán direkt befolyása van, nem mondom, magára a konczesszió adására, de az engedmény folytán felmerült többi tár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom