Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-534

168 534. országos ülés I89fi. január 16-án, csütörtökön. leendő felállításáról, vagy pedig, hogy megragadva ez alkalmat, a midőn két meddő pályázat után most magától jelentkezett pályázó, a kinek rendszerét és ajánlatát a fővárosnak erre leghivatottabb közege, a fővárosi mérnöki hivatal is, úgy hygéniai, mint technikai, pénzügyi és egyéb szempontokból is leginkább ajánlotta, leiratban utasítsa és kötelezze a fővárost, hogy ezen alkalmat el nem szalasztva, gondoskodjék arról, hogy Petz által e 10 illemhely állíttassák fel. (Nagy mozgás balfelöl.) Abban mindenki egyetért, hogy ez czélirányos, és épen a fővárosnak az érdekeit szívén viselő gondoskodásából kifolyó intézkedése volt a minisztériumnak. Most már az a kérdés, hogy erre a belügyminiszternek joga volt-e? (Élénk félkiáltások a baloldalon : Ez a kérdés!) Két indokom van. Szalay Károly: Törvény kell, nem indok! Perczel Dezső belügyminiszter: Két törvényes indokom van erre; hiszen mást csak nem hozhatok fel. Az egyik az, hogy a törvényes gyakorlat szerint, a törvény sehol sem mondván ki, hogy a belügyminiszternek csak kasszatoriivs joga van, (Felkiáltások balfelöl: Vagyoni kérdésekben ?) a felfogás mindig az volt, hogy a belügyminiszter érdemben is dönthet. Ezt így fogta fel minden elődöm, (Felkiáltások bal/elöl: Elég rosszul!) és így fogták fel a fővárosi bizottságnak tagjai is. Akárhány esetet emeltethetnék ki a belügyminisztérium irattárából, a hol ők felfolyamodással egyenesen ily intézkedést kérnek. De főbázisom az 1876. XIV. tez.-nek 167. és 168. §-a. (Halljuk! Halljuk!) A közegészségügyi törvény 167. §-a azt mondja: »A belügyminiszter felügyeletet gyakorol, intézkedik, felfolyamodások felett végső fokúlag dönt, szabályrendeleteket bocsát ki, és engedélyeket ad mindazon ügyekben, a melyeket jelen törvény, mint hatásköréhez tartozókat, jelöl ki.« A 168. §. pedig azt mondja: »a belügyminiszter bármely közegészségügyi ügyben és bárhová kormánybiztosokat küldhet oly czélból, hogy a jelen törvény korlátain belől kiadott utasításainak érvényt szerezzen.« (Nagy mozgás balfelől.) Hát nem közegészségügy ez? Tagadják ezt a képviselő urak? (Egy hang balfelől: De nem kormánybiztosról van szó!) A felszólaló képviselő urnak még akkor is sántikálna az okoskodása, ha én azért utasítottam volna a fővárost, hogy mint hasznos tőkefektetésre, 500 forintot fektessen be ezen helyekbe; ha én \ agyonfelügyeleti szempontból avatkoztam volna bele a főváros ügyeibe. Ámde én nem azt kívántam, hogy a fővárosi inventárium gazdagodjék egynéhány ilyen tárgygya], hanem azt, hogy a közegészségügyi tekintetek kielégíttessenek.fAGp/ zaj és mozgás balfelől.) Ha nekem jogom van arra, hogy kormánybiztost küldjek ki, a ki megtegye ugyan ezt: akkor csak nekem ne legyen jogom ezt megtenni? (Tetszés jobbfelől.) Ezt én közegészségügyi szempontból oly veszedelmesnek tartom, a minek horderejét azon képviselő urak, a kik most ez ellen, úgy látszik, állást foglalni akarnak, meg sem gondolták. (Közbeszólások a szélső baloldalról: Dehogy nem! Nagy zaj-) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak annyiszor közbe. Perczel Dezső belügyminiszter: Illusztrálni fogom egy példával az esetet. Tegyük fel, nem egy ily alárendelt fontosságú kérdésben, hanem egy oly kérdésben, minő a vízvezetéki ügy, hagymáz-járvány, midőn a főváros lakosságának százezreit és százezreit fenyegeti veszély, a főváros közgyűlése akár tudatlanságból, akár pedig egy bizonyos czikket, például rézgáliczot nagy mennyiségben beszerzett konzorczium felülkerekedése folytán oly határozatot hoz, melyet úgy a szakközegek, mint mindéu józan ember károsnak tart: azt fogom talán határozni, hogy a közgyűlés határozatát megváltoztatom, megsemmisítem és leküldöm újra, hogy majd a jövő rendes közgyűlésen a főváros Újabb határozatot hozzon, pedig ez alatt a járvány a főváros lakosságának ezreit megdecídmálja. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az más! Az járvány!) Én ebben a tekintetben teljesen nyugodtan nézek azon vád, illetőleg peticzió elé, mely a házhoz beérkezett a főváros részéről, mert tartozom azzal a nyíltsággal, a melylyel Polónyi Géza képviselő úr ezt az ügyet pertraktálta, kijelentem azt, hogy ő másnap dicsekedve mondotta itt el, hogy a fővárosnál ő csinálta ezt s ez az ő érdeme. Polónyi Géza: Kicsoda? Perczel Dezső belügyminiszter: A képviselő úr. {Nagy zaj.) Polónyi Géza: Bocsánat, ez nem való! Perczel Dezső belügyminiszter: Fentartom egészben és határozottan állításomat, hogy Polónyi Géza képviselő úr itt ezzel dicsekedettfc. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: A többség útján döntik azt is el, ki beszél igazat?) Elnök: Felkérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak oly sokszor közbeszólani; hiszen minden kifogást elő lehet adni a czáfoló beszédben ; de semminemű közbeszólást és rendzavarást szabályaink nem tűrnek. (Helyeslés a jobbóldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: Én a magam részéről legjobban szeretném, ha a házszabályok megengednék, hogy a Budapest város által beadott azon kérvény kiemeltessék a kér-