Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-534
164 534. országos ülés 1896. január 16-án, csütörtökön. mas arra, hogy az egyedül ártson a katholiczizmus ügyének. De ha így vagyok is meggyőződve, korántsem hódolok annak, és nem engedem, hogy lábra kapjon az a tévtan, hogy a néppárt ellen minden szabad. Itt vannak a néppártiak brozeürjei, népies iratai. Megtörtént néhány helyen, hogy egyes túlbuzgó tisztviselők azokat lefoglalták, mert vannak oly kitételek bennük, melyek, ha túlezigorú bírálat gyakoroltatik, csakugyan alkalmasak arra, hogy az illető tisztviselőben kétséget keltsenek, vájjon nem a kir. ügyész elé vigye-e a dolgot. És ezek minden tekintetben arra lettek figyelmeztetve, hogy engedjék szabadon folyni a dolgot. Határozottan tiltakozom tehát az ellen, hogy a mi részünkön ily tévtan uralkodnék. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás halfelöl.) Engedje meg a t. ház, hogy ennél a kérdésnél kissé belemélyedjek a választási visszaéléseknek mindig hangoztatott és emlegetett ügyébe. Nem új théma ez, nem is fog soha megszűnni. De, t. ház, azt hiszem, ha őszinték akarunk lenni, nem tagadhatja senki, és be kell ismernie mindenkinek, hogy e tekintetben — és itt nem kívánok most az alkotmány visszaállítása idejéről, a mai parlamentarizmus rendszerének életbeléptetése idejéről szólni, hanem vissza kívánok tekinteni a múltba — méltóztassanak csak meggondolni, hogy e tekintetben nem mindig a kisebbség volt-e az, nem mindig az ellenzék volt-e az, mely az ilyen — mint azelőtt nevezték — praktikákat vagy finesszeket kitalálta. Nálunk, túl a Dunán, egész legendakör támadt azokról a finesszekről, a melyekkel a Kubinszkyak a Pecsovicsokat, a vármegyei restauráczióknál és követküldéseknél a kisebbség a többséget kinullázta, háttérbe szorította. És ez a későbbi időben is fenmaradt. Tudjuk, hogy mindezeket a dolgokat eltanulta a kormánypárt, és elég rossz, ha eltanulta, de mindig az ellenzéktől tanulta el. (Úgy van! Úgy van! Tetszés jobbfelöl. Nagy zaj a bal és a szélső baloldalon.) És, t. ház, ha itt van valami, a mi igazán, korrupt, a mi igazán ostorozható, az csakis a kétféle mérték alkalmazása. Mert, ha meggondoljuk azt, hogy mikor egy választásnál korkülönbség miatt visszautasítanak valakit, és ellenzékiről van szó, akkor ez botrány, akkor ez példátlan lábbaltiprása a jogoknak, (Úgy van! Tetszés jobbfelől.) míg ha olyanról van szó, a 4 ki a kormánypárti jelöltre szavazott volna, ha azt kellett visszautasítani, akkor ez a választási törvénynek szabatos végrehajtása; va"gy ha egy és ugyanazon elnök két helyen él ugyanazzal a furfanggal, és megtörtént, hogy egy kormánypárti jelölttel szemben léptetnek fel hasonló nevű három jelöltet, akkor ez a kortesfurfang, a korteskedésnél használt rendes, ártatlan fogás, míg ha ugyanezt egy ellenzéki jelölttel szemben teszik, akkor ez botrány, a melyért nemcsak neki, hanem a kormánynak és mindenkinek lakolnia kell. (Élénk tetszés és helyeslés. Úgy van! jobbfelől. Mozgás és zaj a bal* és szélső baloldalon.) Ha egy választásnál ugyanazon előzmények, teljesen homogén anteezddencziák merülnek fel a korteskedések minden nemének felhasználásával, akkor tisztán a választásnak eredménye az, mely annak kritériumát fogja képezni: ha két szótöbbséggel ellenzéki választatott meg, akkor minden rendben van, de ha véletlenül a kormánypárti jelölt kapott egy vagy két szótöbbséget, akkor ez azonnal botrány lesz. (Tetszés. Ügy van! Úgy van! jobbfelől. Nagy zaj és mozgás a bal- ' és szélső baloldalon.) Én, t. ház, azt hiszem, ha valami, úgy ez az, a mi a korrupcziőt terjeszti, ez az, a mi alkalmas a közvéleményt megingatni és hamis útra vezetni. • De, t. ház, ezen kétségtelenül sokat pertraktált és^bevallom, már kissé unalmas thémánál méltóztassanak visszamenőleg, mióta nekünk rendes naplóink vannak a képviselőház tanácskozásairól, méltóztassék az 1874-iki választási törvényt megelőzőleg a három évről három évre lefolyt választásokat követő első üléseket elolvasni, hogy miket mondottak az 1869-iki és 1872. évi választásokról. De méltóztassék elolvasni azt, a mit az 1874. évi törvény után is, minden egyes választás után mondottak. Akár hányszor hallottuk, hogy a választási visszaélések tetőpontjukat érték el, az alkotmány csődöt mondott, és az erőszak lett kinevezve tömeggondnoknak, mint a hogy magát t. képviselőtársam kifejezte. Én kénytelen vagyok most is azt az álláspontot elfoglalni, hogy roszszabbat, mint az erőszakosságot nem ismerek ; én csak egy jó kor test kívánok alkalmazni: a jó adininisztrácziót, és minden erőmet arra kívánom fordítani, hogy az adminisztráczió javításával szerezzem azt meg. (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelől) Ezek után, a tárgy rokonságánál fogva, áttérek ezen vitának kétségtelenül kimagasló részét képező beszédére gróf Apponyi Albert t. képviselő úrnak, melyet a ház tegnapi ülésén mondott. És. itt ismét kénytelen vagyok mindjárt első szóra azt jegyezni meg, hogy nagyon csodálkozom azon, hogy midőn kétségtelenül mindenki, a karácsonyi czikk megjelenése óta feszült figyelemmel várta ezen czikknek bővebb megmagyarázását úgy a házban,mint a házon kivül, akkor Várady Károly képviselő úr azon ütődik meg, hogy t. képviselőtársamnak a miniszterelnök úr és nem én, mint magát kifejezte, a
