Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-534

156 534. országos illés 1896. január 16-án, csütörtökön. Hát, t. ház, a keserű panaszoknak egyik legkimagaslóbbja gyanánt hallatszik már évtizedek óta, de soha oly mértékben és alakban, mint most, a mióta Perczel t. miniszter úr foglalja el az a széket, nem érvényesült az a panasz, hogy a közigazgatás orgánumai visszaélnek az állásuk tekintélyébe vetett minden hittel, s felhasználják azt arra, hogy a legdurvább korteskedéssel eltiporják az alkotmányos jogokat, szolgálatot tegyenek a kormánynak, hogy azután tőle a megfelelő rekompenzácziót is elvárhassák. Es mit hallunk, t. ház? Azt, hogy ebben a kérdésben — a többiben igaza lehet Apponyi Albert t. képviselő úrnak, de ebben már igaza nincs — a liberalizmusnak, a nemzeti ügynek, a szent hazafiságnak érdekében Magyarországon szükséges, hogy bizonyos vidékeken az állami közigazgatási tisztviselők ezt a rájuk bízott nemes hivatást híven be is töltsék. (Mozgás a szélső baldalon.) VÍSOntai Soma: A nemzetiségi politika! Polóliyi Géza : Hát, t. képviselőház, hiszen nem első eset — lígy látom, nem is az utolsó — az, hogy Magyarországon méghamisíítatik az alkotmánynak minden kardinális institucziója a nemzetiségi eszme ürügye alatt. És most már hozzácsatolják a szent liberalizmusnak megfeszítését is. (Derültség a szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, az a liberalizmus, az az állameszme, melyet vad erőszakkal, a törvények lábbal tiprásával oly férfiak védelmeznek, a kik az ó' egyéniségükben nemcsak a magyar állameszmét kompromittálják, de a hivatalnok személyébe vetett pártatlanságí hitet is súlyosan kompromittálják és lerántják a poesolyába, oda a részeg kortesek közé, azt az embert, a ki a magyar állameszme igaz szentsége érdekében egy hozzá nem férhető piedesztálon kellene, hogy álljon; (Ügy van! ÍJgy van! a szélső baloldalon.) magyar állameszme, t. képviselőház, és az a liberalizmus nem érdemli meg, hogy védelmeztessék. (Ügy vm%! Ügy van! a szélső baloldalon.) De hát, t. képviselőház, hol volt a világon a történelemnek gyászos lapja, a hol visszaéléseket, törvénytelenségeket magasztas elvekkel védelmezni ne tudtak volna? Midőn már az emberek kifogytak mindenből, a vallási fanatizmus nevében hirdetett harczokban Torqueinada, az isten nagyobb dicsőségére, gyilkoltatni is képes volt. De, t. képviselőház, arra, hogy törvénytelenségek követtessenek el, arra, hogy botrányos visszaélések űzessenek, nincs az a nemes-paszszus, nincs az az útlevél, a mely bárkinek lelkiismeretét szalválhatuá, vagy a későbbi nemzedékek előtt neki mentségül szolgálhatna. (Ügy van! Ügy van! a seélsH baloldalon.) És, t. képviselőház, itt van a kátyú, a melyen az egész transzakczió, legalább meggyőződésem szerint, még azon szempontból is kell hogy meghiúsuljon, hogy köztünk béke legyen és a magyar nemzethez méltó tárgyalások folytattassanak. Nem képzelhetem, t. ház, hogy ez számítás nélkül történt; nem képzelhetem azért, mert a mint oda van állítva a tétel, hogy »én a nemzetiségi vidékeken és a néppárttal szemben, tehát az isten nagyobb dicsőségére a hazaszeretet és liberalizmus nevében tovább is csinálni akarom ezt a mesterséget, s ebben a kérdésben vele szóba nem állok,« épúgy kizártnak kell tartanom gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam felől, a kit hosszú évtizedeken át tisztelni és becsülni tanultam azt, hogy ebben a kérdésben bármiféle transzakezióra hajlandó lehessen. Hát, t. képviselőház, a kik ilyen korlátokat állítanak fel, ha szándékosan teszik, természetesen elvágták útját annak, hogy ezen békés hajlamok magva bármiféle termékeny talajra hullhasson, bármiféle gyümölcsöket eredményezhessen. Nem fog tehát más hátramaradni, t. képviselőház, mint a harcznak azon fegyvereit választani, mint a harcznak azon fegyvereit megforgatni, a melyek a helyzethez méltók. Hát, t. képviselőház, ma én magam tartózkodom attól, hogy ezen fegyvereket akár érvényesítsem, akár csak jelezzem is. Tartózkodom tőle, nem ok nélkül, hanem mert nem szándékom legalább addig, míg egészen kétségen kivííl nem áll, hogy az én ítéletem a helyes, a helyzetet bármi tekintetben felbolygatni, és mások czirkulasait óvatlanul, vagy avatatlanul megzavarzni. Türelemmel várok, de, t. ház, arra nézve, hogy mennyire jogosultak az innen emelt panaszok, hogy mennyire jogosult különösen az, hogy épen a mélyen tisztelt belügyminiszter úr ellen bizalmatlanságunkat a legnagyobb mértékben necsak kifejezzük, de azt meg is okoljuk, néhány adattal kívánok egészen tárgyilagosan szolgálni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Nem ok nélkül fűzöm ezt az eszmemenetet a t. belügyminiszter úr személyéhez. Nem ok uélkííl fíízöm azért, mert az ő miniszterségének genezise engem erre bizonyos mértékig nemcsak jogosít, de kötelez. Köztudomású dolog, hogy midőn a Bánfty- minisztérium alakításáról volt szó, a belügyi tárczát báró Bánffy Dezső jelenlegi miniszterelnök úr magának szándékozott megtartani; azonban az ő főispánkorabeli nemzetiségi reminiszczencziái talán felülről, talán csak oldalról, vagy lehetetlenné tették ezen szándékának végrehajtását, vagy legalább óvatosságra kötelezték őt, hogy ezt ne cselekedje. Az utolsó órában határozta el magát b. Bánfly Dezső miniszterelnök úr arra, hogy a belügyi