Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-534

154 53*. országos Illés 1890. január 16-án, csütörtökön. institucziója, a választás szabadsága, annak tisztessége minden vonalon és mindenkivel szemben feltétlenül érvényesüljön. Lehetetlen el nem ismernem, hogy a közvéleményben — a politikai közvéleményt értem — ezen áramlaton kivtíl, a melyre még visszatérek, vannak még más áramlatok is, A gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársam által tegnap tett propozieziók kétségtelenül olyanok, a melyek, ha alkotmányos institucziók alakjában életbelépnek, szerény meggyőződésem szerint is, feltétlenül alkalmasak arra, hogy a legégetőbb, legsürgősebb bajon segítsenek, és egy alkotmányos nemzethez, a magyar testvérekhez illő békés parlamenti tárgyalást lehetővé tegyék, még pedig mindnyájunk örömére; mert ha ezen institucziók legalább ezen részben életbelépnek, meggyőződésem az, hogy a mélyreható panaszoknak gyökerei, kútforrásai, a sűrűen ismétlődő és napról-napra fokozódó választási visszaélések, s az ezek kapcsán meg nem engedett módon gyakorlott protekczió azon mértékben lenne kiirtva, hogy itt a kedélyekben nem a keserűségnek, nem a szenvedélynek panaszhangja, hanem megszólalna a hazafias lelkesedés meggyőződésének az az ereje, a mely az elvek mellett is azon érveket viszi harczba, a melyekkel hazáját mindenikünk a maga meggyőződése szerint akarja boldogítani. (Élénk helyeslés balfelöl.) Örömmel vettem tudomásul ezen eljárást, mert lehetetlen e pillanatban azt a konfessziót az ország színe előtt meg nem tennem, hogy azon pártnak tagjai is, a melyhez tartozni szerencsém van, forrón epedve várják a pillanatot, a midőn lehetővé tétetik az ellenzéki férfiak számára mindig nehéz kötelességteljesítésnek mellőzése, lehetővé tetetik, hogy a panasz és keserű gúny hangja helyett végre-valahára a nagy elvek küzdelmében az önök hazafias meggyőződésére appellálva igyekezzünk hatni és érvényesülni. Mielőtt konkluzumaimra áttérnék, még más két áramlatnak a jegeczedését is jellemezni kívánom. Ez a két áramlat, a mint az tegnap bebizonyosodott, s a mint azt jelezni voltam bátor, a hatalmi serpenyőben a mérleg bíllentésére semmiféle befolyással nem bir. E két áramlat, a melyet, nem kétlem, önök is épen úgy ismernek, mint mi, a következő: Vannak a magyar közéletnek nemeslelktí férfiai, — az önök táborában, — a kik a közeledő nagy, nemzeti ünnepek alkalmából nem csak azt látják, hogy ennek a nemzetnek ez év folyamán az egész művelt világ előtt tündökölnie kell, hanem azt is látják, hogy ennek a nemzetnek a legközelebbi évben nagy és fontos munkát is kell végeznie. Vannak férfiak, a kik észreveszik azt, hogy a legközelebbi évben Magyarország közgazdasága egész jelentőségében, annak minden hozzáfú'ződő és tapadó érdekeivel, koezkára kertíl az újonnan megalkotandó kiegyezésnél. Ezen férfiak, t. ház, a kiknek ebbeli véleményéhez magam is igen szívesen csatlakozom, aggódó lelkiismerettel kísérik a közeli jövő kibontakozását; mert minden tisztelet az egyéneknek, a férfiak jellemének, de ez a tisztelet nem hozhat oly hályogot a szemeinkre, a mely elég feketévé tenné a helyzetet előttünk. Abban a tekintetben, hogy fel ne ismerjük, ho»y Magyarországon nem a legjelentékenyebb tehetségek vezetik az ügyeket most, a midőn ily nagy, válságos gazdasági érdekek megoldására kerül a sor. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De többet mondok, t. ház, vagyunk többen, s jól esik, hogy hozzájuk számíthatom magamat, a kik azon meggyőződésben élnek, hogy ha bár a pártok és lapok hirdetik is, hogy a szabadelvű párt hosszú évtizedek küzdelmei között kimerült, mi mégis azt valljuk, és én is azt vallom, hogy annyira mégsem merült ki, hogy jóakarattal és energiával, a képviselőt illető kötelességérzetíel és hazafisággal, saját kebelükben is meg ne találhassák azon férfiakat, a kik erősebb kézzel, biztosabb akarattal, nagyobb tehetséggel kezelnék azon ügyeket, mint a kikre az bízva van. (Egy hang a szélsőbalon: Ez igaz! Ezt nem fogja senlcisem, tagadni!) Hát, t. ház, ha az a felhívás, a mit gr. Apponyi Albert t. képviselő úr tegnap a nemzethez és a szabadelvű párthoz intézett, csak annak adott is legalább lökést, hogy ezen kérdések felől tanácskozzunk, vitatkozzunk: akkor is lehetetlen attól a köszönetet és hálát megtagadni. Nem szándékozom ezt a második thémát bővebben fejtegetni, csupán arra utalok, hogy míg odaát Ausztriában a pártok engesztelékenysége a kéz-kezet fogásra ösztökéli a férfiakat, hogy egységes erővel léphessenek fel, oly irány ban, hogy Magyarország anyagi érdekeinek rovására saját jól felfogott érdekeiket saját előnyükre biztosíthassák, addig lehetetlen fel nem fedezniök önöknek, hogy Magyarországon a pártoskodás átka és a visszavonásszülte minden rossz következmény talán sohasem dúlt olyan mértékben, mint máma. (Igaz! Úgy van! a bilés szélső baloldalon.) T. ház! Ha ezt méltóztatnak figyelmükbe venni, lehetetlen elzárkózniok az elől a gondolat elől, hogy az állapotokon önöknek maguknak így vagy úgy, de változtatniuk kell. Van azonban, t. ház, egy harmadik áramlat, és ez az, hogy azok az institucziók, azok a palliatív rendszerbe talán egészen nem is illeszthető kegyes óhajtások, a melyeket gr.