Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-534
146 534. országos ülés 1896. január 16-án, csütörtökön. lati indítványokat foglalnak magukban, s minthogy e tárcza költségvetéséhez én is gyakorlati szempontból kívánok szólani, felszólalásomban foglalkozni akarok mindenekelőtt ezekkel a gyakorlati indítványokkal. Két főszempont az, t. ház, a melyből az én felfogásom szerint a belügyi kormányzat politikáját a belügyminiszteri költségvetés tárgyalása alkalmából bírálat tárgyává kell tenni a szerint, a mint e kormányzati ág a maga befolyásával az állam törvényhozói, vagy végrehajtói hatalmának gyakorlásával jön érintkezésbe. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) A törvényhozói hatalomra gyakorolt e befolyást részint a törvényesség terén látjuk érvényesülni, de sajnos, érvényesíteni látjuk azt olyan utakon és oly eszközök által is, a melyek a törvényesség terén kivűí esnek. Az ország közadminisztrácziójára, a szorosabb értelemben vett közigazgatás minden ágazatára vonatkozólag a törvényalkotás inicziálásának kötelessége a belügyminiszter hatáskörébe tartozván, természetes dolog, hogy adminisztráezionális törvényeinknek az élettapasztalata, a gyakorlat által kimutatott minden fogyatkozásai és hibáiért, ágy nemkülönben az egészséges közigazgatás által igényelt törvények hiányzásáért a felelősség első sorban a belügyminisztert terheli, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mennyiben tőle várjuk, hogy az adminisztráczió terén fennálló törvényeink hibáinak orvoslása tekintetéből, vagy ott, hol törvényes intézkedések volnának szükségesek, a törvények megalkotása tekintetéből a kezdeményező lépést megtegye, egy szóval, hogy % szorosabb értelemben vett közigazgatás nagyon fontos és nagyon tágas terén az állam törvényhozó hatalmának működését irányítsa. (Ügy van! a szélső baloldalon.) De a belügyi kormányzat befolyása az állam törvényhozó hatalmára nemcsak ez úton, de az által is érvényesül, hogy e kormányzat a törvényalkotás terén befoly magának a törvényhozó testület egyik faktorának: a képviselőháznak alakulására, a mennyiben a képviselőválasztás törvényhozási szabályozásának kérdése, az ezen szabályozásra vonatkozó gondoskodás az állami igazgatás ezen ágazatának esik feladata körébe. (Igaz! a szélső baloldalon.) Hogy képviselőválasztási törvényeink részben avultak, részben fogyatékosak, részben igazságtalanok, az annyira evidens, ezt oly mélyrehatóan kifejtette előttünk ép a tegnapi napon itt gr. Apponyi Albert képviselő úr a maga felszólalásában, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) hogy ehhez bővebben szólani ismétlés nélkül alig lehet. Mert hiszen gr. Apponyi Albert képviselő úr rámutatott a képviselőválasztási törvénynek és eljárásnak nemcsak azon fogyatkozására, melyeket ő mélyreható, gyökeresebb törvényalkotások nélkül is, a képviselőház tanácskozásainak nyugodtsága, és a kedélyek megnyugtatása érdekéből már most orvosol hatóknak tart, hanem azokra is, a melyek megoldását ő nem tekinti a jelen idők feladatának. Én tehát azt hiszem, e részben eleget teszek kötelességemnek, ha egyszerűen csak jelzem, hogy a választási törvény minden irányban való revideál ásat a belügyi kormányzat egyik legfontosabb, egyik legsürgősebb feladatának ismerem én is. De, — mint említem, — t. képviselőház, a belügyi kormányzat az állam törvényhozói hatalmának gyakorlására nemcsak a törvényesség terén, de, sajnos, oly eszközök által és oly utakon is befolyást gyakorol, a melyek a törvényesség terén kivfíl állanak. Tudjuk, t. képviselőház, hogy Magyarországnak közigazgatási tisztikara, tehát az a tisztikar, a melyeknek főfelügyelete a belügyi kormány kezében van, — tisztelet a kivételnek —- úgy látszik, mintha feladatának, tevékenységének fogalmával tisztában nem volna; úgy látszik, mintha kötelességei körébe nemcsak az adminiszíráeziónak, nemcsak a közigazgatásnak, de egyes pártoknak, és pedig ritka kivétellel mindig a hatalmon levő pártnak szolgálatát is besorozná. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Úgy látszik, minth íü RZ ti tisztikar — ismétlem: tisztelet a kivételnek — megfeledkeznék arról, hogy nem egy kormánynak, de az országnak áll szolgálatában, mintha megfeledkeznék arról, hogy javadalmát nem a kormánytól, de az ország pénztárából, tehát abb'd a pénztárból meríti, a melynek istápolásához minden párt a maga adójával egyaránt hozzájárul. Igaz, hogy a tegnapi napon b. Bánffy Dezső kormányelnök úr kereken kijelentette, hogy ezek a dolgok nem így állanak. De, t. ház, ezek minden tagadás daczára is tények maradnak, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) mely tényekről tudomással bir Magyarországon mindenki; látnia kell ezt a belügyminiszter úrnak is, és ezekkel szemben a felelősség őt épen azon az oldalon érinti, hogy ha ő látja ezeket, mi viszont nem látunk intézkedéseket arra nézve, hogy a közigazgatási tisztviselői kar a pártszolgálatoktól kellő határok közé szorítva, eltiltassék. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A közelebbi időben kedvencz thémája lett a sajtónak emlegetni a képviselőháznak időelőtti esetleges feloszlatását. íme, már magában ez a hír elegendő arra, hogy az ország főispánjai közül némelyek itt is, ott is, amott is megmozduljanak és politikai pártszervezésekkel foglalkozzanak. Hát ez sem tény, t. ház? Vagy ha tény, hol találunk oly törvényt, mely a főispánokról szól, hogy a főispánok teendői sorába
