Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-533

14Ü 538. országos illés 1896. január 15-én, szerdán. ezen funkcziók ellátására, próbáljak meg, függetlenül az állami közigazgatástól, a községi szervezetnek olyan módosításává!, a mely rendelkezésünkre áll, és akkor nagy mértékben fogjuk kiküszöbölni a közigazgatásból azon hibákat, a melyek azt most is verik. Nagyon hosszasan kellene fejtegetni ezeket, t. ház, de csak nagyon rövidre szorítom az idő előrehaladottsága miatt, és be is fejezem felszólalásomat, midőn azt mondom, hogy a tisztviselői képzést kellene megvalósítani, midőn azt mondom, hogy a községekben a végrehajtői hatalmat hatályosabbá és erősebbé kellene tenni, midőn azt mondom, hogy az egész közigazga tásban a tisztviselők jogállását kellene biztosítani, nekik oly megélhetési módot adni, a mely a közéletnek más funkezióival quadrál, a mely azt teljesen eléri, annyival is inkább, mert az a közigazgatási tisztviselő, egyedül kitéve az életbe, sokszor kell, hogy az államnak tekintélyét vagy a nemzetnek fölényét képviselje, és ebből a szempontból kifolyólag ne csak egyszerű bürokratája legyen ennek az országnak, hanem egyúttal méltó reprezentánsa a közhatalomnak és köztevékenységnek, a mi bizonyára csak megfelelő és nagymérvű' javadalmazással érhető el. A tisztviselők jogállásának biztosítása, felfelé és lefelé egyaránt, a fegyelmi törvényeknek határozottan szabadelvű alapon való behozatala által érhető el, de nem akkép, a mint most van, hogy a belügyminiszternek önkényétől függ sokszor egész családoknak exiszteneziája, hogy ott a miniszteri szobáknak sötét homályos rejtekeiben intézik el egész családok exisztencziájának. sokszor életfeltételeinek kérdését. A kontradiktorius eljárásnak, a szabad védelemnek, a bizonyítás nyíltságának minden rendszere és árnyéka nélkül való fegyelmi bíráskodás és eljárás dühöng ma ezen szegény és agyonsanyargatott tisztviselői kar fölött. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) És a mellett, t. ház, a főispánoknak sokat emlegetett, de elégszer sohasem emlegethető, bizonytalan hatásköre, nagymérvű befolyása, a a legcsekélyebb ellenőrzés és qualifikáczió nélkül. Ha önök ismernek egy más jogállamot, a hol ilyen kreatúrája legyen a közigazgatási organizmusnak, egy ilyen felelősségnélküli mindenható közege a közigaztásnak, ha mutatnak arra példát, a czivilizált világon, akkor elismerem ezeknek a jogosultságai;. De képtelen helyzet az, a melyben ezen urak ott állnak, ók játszák az önkormányzatnak védelmét, jáíszák a protektort, hogy milyen mérvben akarják a polgárok és az önkormányzat érdekeit védelmezni, valóságban pedig mindent elkövetnek, hogy az önkormányzatban a jog tiszteletét, az élet igazi buzdulását és elevenségét kiöljék, hogy titkos konferencziákban a tisztikart és a polgárok egy részét maguk köré gyűjtsék, a mely bizalmas kotyvalékból kifolyik, hogy ott soha jogot és ellenőrzést nem gyakorolnak, hol tulajdonképen ezen közigazgatási tisztviselők felett kellene őrködni, s a hol a polgárok jogait kellene megvédelmezni, hanem konspirácziókat csinálnak a tisztviselők egy részével a polgárok jogai és érdekei ellen. (Igás ! Ügy van! a szélső baloldalon.) Nem azt mondjuk mi, hogy ezek valamennyi polgárnak a jogát támadják meg, hanem azt, hogy szétdarabolják a társadalmat egyfelől olyanokra, a kik velük állanak, s másfelől olyanokra, a kik velük szemben állanak. Igazságos és méltányos ez ? És most, t. ház, mikor ugyané helyről és ezen részén a háznak százszor és ezerszer hangzott fel a főispáni jog- és hatalomkör helytelen megállapítása és az egész közigazgatási organizmusnak abszurditása: akkor még tovább mennek, és beállítják a főispánt mint bírót, ítélkezni közigazgatási kontencziózus ügyekben. Önök szentesítik a főispáni wirthschaftot azáltal, hogy odaállítják, hogy bíráskodjék mindkét pártbeli emberek jogvitái és érdekei felett; odaállítják, mint közigazgatási első fokú bírói, hogy diszkreditálja a bírói intézményt ; mert a főispáni ténykedés egymagában nem elég arra, hogy neki további hatalmat, jogkört és tekintélyt adjon, most már bírói funkezióval ruházzák fel, hogy a mivel mint főispán nem birt, ezen a czímen érje el. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Ez nem az az út, t. ház, a melyen haladni kell a polgárok megnyugtatására és a közigazgatás rendezése érdekében; ez nem az az út, a melyen meg lehetne gyöngíteni a fegyvereinket, hogy a közigazgatás ilyetén rendezése által önök az ország érdekeit szolgálják. Ellenkezőleg, azt hiszen, t. ház, hogy ha mindezektől megszabadítjuk a közigazgatást ha mindezektől a visszaélésektől, mindezen fekélyektől és bajoktól megszabadítjuk az organizmust, mivel a gyógyító, gondos orvos, a ki a diagnózist megállapítja teljes tárgyilagossággal és objektíve, s mint gyógykezelő orvos, vesszük kezünkbe a metsző kést s az organizmusnak kellő táperőt adunk, hogy az elsenyvedt testbe új vért hozzunk, akkor hisszük, hogy az önkormányzat, mint a nemzeti munkásság szerve bele fog illeszkedni a nemzeti intézményekbe. Mert nem csak az a baj, hogy ezáltal nagy, hatalmas szervezet keletkezik felülről le a legutolsó közegig, mely önkényével a polgárok jogaira ránehezedik; sokkal nagyobb baj az, hogy a