Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-533

538. országos ülés 1896. január 15-én, szerdán. 143 nemzeti munkásság helyes szervezetét nem találjuk meg, mert ne képzeljük azt, hogy egy oly rendszerrel, hol csak az állam dolgozik a maga nagy és hatalmas organizatiójával, ott a nemzeti jólét elviselhető lesz. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha apró közületekben a nemzetben a munkásságot, a közreműködést a jólét kielégítésére kiöljük, a nemzetet nem szervezzük munkára úgy, hogy annak minden tagja mint egy organizmus élő szerve abban részt vegyen; ha mindent csak az államra bízunk, ha az ország jólétét s mindent csak a kormány gondoskodásától várunk: akkor a nemzeti munkásság szervezetét elöljük, az egyesben a köztevékenységet elzsibbasztjuk, és ép azt a jólétet és boldogulást nem érjük el, a melyet pedig elérni mindnyájan akarunk és kívánunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek azok, t, ház, miket ez alkalommal röviden előadni akartam a belügyminiszteri költségvetés egyes részleteinéi. Mindenesetre még a részletkérdésekhez hozzá kívánok szólani. Itt csak azzal zárom szavaimat, midőn határozati javaslatomat beterjesztem, hogy mi nem fogjuk azt hinni, hogy önök, a kik eddigi múltjukban és politikai pályájukban oly kevés szeretetet tanúsítottak az önkormányzat iránt, hogy önök, a kik 20 év óta ennek leromboló mun kajában vesznek részt, hogy a felépítési munkát, ezen nagy megvalósítási munkát, kellő szeretettel, kellő odaadással legyenek képesek teljesíteni. Önöknek ez egészen idegen érzelem. Önök az önkormányzat jelszavát ajkukra veszik, midőn államosítani akarnak, és azt mondják: az önkormányzatot akarják védelmezni, de minden léptük igazolja, hogy az önkormányzat ellenében fejtenek ki egy rendkívül romboló, káros működést. Tehát, ha önök még az önkormányzat jelszava alatt veszik is kezükbe a közigazgatás rendezését, még ez esetben sem lehetünk bizalommal az önök működébe iránt, mert nem látjuk a gyengédség, odaadás és szeretet azon mértékét, melylyel a magyar nemzet önkormányzatát fejleszteni lehetne, melylyel azt ma már megteremteni és kiépíteni szükséges volna. S minthogy ezzel a bizalommal nem viseltetünk, a belügyminisztérium költségvetését nem szavazzuk meg, s a magam részéről egy határozati javaslatot terjesztek be, mely ezé lozza azt, hogy a közigazgatás államosításának, vagy az önkormán} zat rendezésének kérdésétől függetlenül mindazok a hibák, melyek a közigazgatásban javíthatók, javíttassanak e nagy kérdések eldöntése nélkül is. (Olvassa a határozati javaslatot.) »Határozati javaslat. Utasítja a képviselőház a kormányt, hogy a tisztviselői képzés, a tisztviselők fizetés ügye és szolgálati viszonyai, fegyelmi eljárás, a főispán jogkörének korlátozása, a tisztviselői hatáskörök megállapítása és általában a közigazgatásnak az önkormányzat elveivel megegyező szabályozása tekintetében mielőbb terjes'szén be javaslatot.« (Élénk helyeslés bál- és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Még többen vannak feljegyezve. A tanácskozás természetesen az idő előrehaladottsága miatt megszakad, és mielőtt az interpelláczióra áttérnénk, a holnapi napirendre nézve javaslatom az, hogy a belügyminisztérium költségvetésének tárgyalását tűzzük ki a holnapi napra. PolÓnyiGéza: T. ház ! A kormány munkarendje és a t. képviselőházat foglalkoztató napirend mindig fontos kérdés. Mai napon azonban ezen kérdés egy kiválóan fontos politikai jelentősségfí kérdéssé nőtte ki magát. A mélyen tiszteltkormányelnök úr a kormány programmját előterjesztette, annak kétségkívül a fenforgó politikai vitás kérdésben sarkpontját a munka sorrendje képezte. A t. kormányelnök úr elmondotta, mily törvényjavaslatokat szándékozik a t. ház elé terjeszteni ; milyen sorrendben és mikor kívánja azokat tárgyaltaink Semmi kétségem sem lehet az iránt, hogy a mélyen tisztelt kormányelnök úr ezt előzetes és komoly megfontolás után tette, és a sorrend kérdésében is, a mint ő azt kijelentette, programmját hajthatatlan makacssággal végrehajtani kívánja. T. ház! Én közbeszólólag, miután ezen kérdés napirenden nem volt, kérdést tettem a t, miniszterelnök úrhoz a bűnvádi eljárást illetőleg. Én ezért a közbeszólásomért, a mint a házszabályok szerint meg is érdemeltem, rendreutasítást kaptam, egész tisztelettel azt most is tudomásul veszem. Hanem t. ház, kegyeskedjenek megengedni, ezen közbeszólólag tett kérdésem a mai helyzetben talán nagyobb fontosságai bír, semhogy azt egy rendreutasítássaí elintézettnek lehetne tekinteni. A kérdés ez: felvetettik itt egy párt részéről, és pedig a tanácskozások további folytatásának békességes hangulata, a nemzet ezredéves ünnepélyének igazán méltóssgteíjes végrehajtása ezéljából egy ajánlat, melynek egyik sarkpontját az képezi, hogy mikor fog tárgyalás alá kerülni a kúriai bíráskodásról szóló javaslat, akkor, t. ház, a miniszterelnök úrtól kapunk feleletet, melyből nagy körüllátással és a sorok között olvasni és írnitiidással ki lehet magyarázni azt, hogy ha az isteni gondviselés mindent úgy ad meg, a hogy azt a t. miniszterelnök űr sejtetni engedi, akkor július derekán talán tárgyaljuk a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot. Hát, t. ház, ezen kérdést egészen tisztába