Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-533

58*. országos ülés 1S96. január 15-én, szerdán. 141 ják azt tenni hitelében a nemzet előtt, tönkre akarják tenni tevékenységében, midőn oly terheket raknak rá, a működés oly számos nemével, a funkcziók oly halmazával sújtják és terhelik, a melyről előre is tudják, hogy azokat az a szervezet viselni nem képes. Midőn tehát hitében akarják megrontani, fuiikcziójában akarják megakadályozni, akkor elhiszem, hogy nem kedveznek annak az áramlatnak, mely az önkormányzati közigazgatást, annak tevékenységét, előhaladását akarja biztosítani a nemzet előtt, a melyet más nemzeteknél biztosítani képes volt. önök ezzel szemben felmutatják a jólétnek, a bőségnek azt a mértékét, a mely az önök állami közigazgatásából, persze az ország pénzéből elő fog állani, míg itt a kolduskodásnak, fösvénykedésnek minden módjával megtagadják a segítésnek minden nemét. A bőség szarujából kivánják önök ráönteni az állami közigazgatásra minden áldásukat, r\gy, mint dédelgetett gyermekükre, melyet szép, czifra ruhával a közönség előtt kedveltté akarnak tenni. Engedjék meg a t. miniszter urak, hogy valamit előlegezzenek az önkormányzati közigazgatás részére ebből a jóakaratból. Próbálják meg azt a segítést és átalakítást, melyet meg kell tenni az önkormányzati közigazgatásban, képesek-e azt annyira javítani, hogy rendeltetésének meg bírjon felelni, a nélkül, hogy nagy alkotmányos és nemzeti rendeltetését veszélyeztetni kellene. Természetes, hogy nem helyes rendszer az, hogy a közigazgatásba "kimennek fiatal emberek, kik az iskola porát alig rázták le magukról, hogy juriszdikcziót gyakoroljanak, hatósági tisztviselők és egyének fölött, az életnek minden tapasztalata s minden helyes előtanulmány nélkül. Teljesen igaz, hogy oly tisztviselői kar, mely helyesen képezve és előkészítve nincs, nem fogja a közérdeket helyes mértékben megvalósítani. Ha a főispán kegyelméből és kandidáeziójából 10—20 nagyközség élére, hol nagy tapasztalat, nagy életfilozófia kell a törvények ismeretén kivtíl, odaállítanak szolgabírónak vagy főszolgaíbrónak egy fiatal, tapasztalatlan embert, akkor biztos, hogy az nem fogja oly mértékben megtenni kötelességét, mint a hogy azt kellene. Ha tehát önök a törvénybe már lefektetett elvnél fogva reá mennek a tisztviselők képzésének az egész országban egyöntetű szabályozására, ha keresik azt, mily nagy elméleti képzettség, mily nagy gyakorlati iskolázottsággal összekötve volna helyes, hogy ily kimagasló juriszdikcziót gyakorló állások betöltessenek általa, akkor már oly tisztviselői kart teremtettek, mely lígy az önkormányzati, mint az állami közigazgatásba bele lesz illeszthető, a mely nélkül jó közigazgatást nem fognak csinálni, ha százszor fogja kinevezni a miniszter, vagy a vármegyei bizottság fogja megválasztani. Önök az ily kötelességek elől — nem szemrehányásként mondom, de mondanom kell, mert törvényes kötelesség — kitérnek. A törvényben tíz év óta van megállapítva, hogy a közigazgatási szakvizsga által a képzés biztosíttassák. Hol van az a javaslat? Hol van az a kísérlet, mely mutatná, hogy a tisztviselők gyakorlati kiképzésével törődtek volna. (Igazi Ügy van! a szélső baloldalon.) A másik, a mit már röviden említettem, az, hogy a mai közigazgatás szervezete mellett rendkívül nagy terheket a törvények egész tárházát, az intézkedések egész halmazát teszik kötelességévé a közigazgatási szervezetnek, mikor a községekben egy, habár általában derék, ügybuzgó, munkás jegyzői kar, de mégsem oly magas előképzettséggel, oly nagy exisztencziális függetlenséggel, mégsem oly tág látkörrel bíró exekuczió orgánum áll rendelkezésére, hogy ezt a munkát helyesen elvégezni képes volna, mert ma már oly nagymérvű ezen törvények alkalmazása, hogy azt lehetetlenség nagyobb hatáskörrel biró, nagyobb fizetéssel ellátott, nagyobb mértékben függetlenített tisztviselői kar nélkül, a községekben ellátni. Ha önök lent az exekutivánál nem használnak fel mindent, hogy azt erősítsék, nem nevelik nagyobb mértékben az önállóságra, függetlenségre, ha nem nevelik munkaképességre, akkor lehetetlenség, hogy a teendőknek azt a halmazát, akármilyen szervezet mellett is ellátni képesek legyenek. És a mikor mi jóakaratúlag figyelmeztettük önöket, hogy nagyon kétes értékíí dolog lesz például az anyakönyvek vezetését ismét arra a jegyzői karra bízni, a melyik munkával már eddig is el van halmozva, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) s hogy ha ebből az anyakönyvvezetésre baj nem háramlik, háramlik nagyobb mértékben a közigazgatásra, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mely az államnak nem kisebb érdeke, mint az anyakönyvvezetés. Önök ezen ellenvetést, mint a liberalizmus elleni küzdelmet döntötték le. Önök előtt minden tárgyilagos és objektív kritika és érvelés arra szorítkozott, hogy azt gyanúsítsák, hogy azt egy illetéktelen befolyás és támadás színezetével ruházzák fel. Ha önöket komolyan figyelmeztettük, hogy a közegek nem lesznek képesek ennek a szervezetnek megfelelni, odadobták, hogy játszva fogja az egész jegyzői kar azt elvégezni, mintha nem tudták volna nagyon jól, hogy már az eddigi terheket nem hogy játszva, de egyáltalában nem képes teljesíteni. Állítsunk ennek a közigazgatási organizmusnak oly szerveket az élére, a melyek képesek