Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-533
140 583. országos ülés 1896. január 15-én s szerdán. servesen győznek meg bennünket az önök intenczióinak és eljárásuknak helyességéről. Ha önök azt mondják, hogy átalakítják a közigazgatást, mert az államilag szervezett közigazgatásban majd nagyobb nemzeti tartalom fog lenni, akkor rámutathatunk azokra a példákra, melyeket a legközelebbi múltban láttunk, hogy bármely kérdésnél a nemzeti érzelemnek, a hol az meg van támadva, az állami közegek, a legkisebbtől a legnagyobbig, távoltartják magukat. Hogy abba a nagy szervezetbe, a mely le egészen végig a minisztertől függ, nagyobb tartalmat tadna a miniszter önteni, azt kétségbe vonjuk, mert az a nemzeti öntudat felébredésének első lehelletére mint egy félénk tábor összerezzen s sutba küldeti magát, s nem mer előtérbe lépni, hogy nemzeti érzelmeinek kifejezést adjon. Hát ezzel a táborral akarják önök a nemzeti érzelmeket szolgálni ? Azt hiszik, hogy ha kiterjesztik ezen a központi kormánytól függő tábort, azzal megerősítik a nemzeti önállásnak, nemzeti öntudatnak nagy masszáját, a melylyel kell, hogy a nemzet rendelkezzék. Mi, a kik a függetlenségi párton vagyunk, alig birunk küzdeni azon nagy szervezettel, a mely megélhetését, exisztencziáját keresi s várja az önök kezeiben és támogatásában. Hiszen tulajdonképen két nagy táborra van osztva a nemzet. Az egyik a maga megélhetését, exisztencziáját keresi, a mely a kormányra támaszkodik, hogy saját és hozzátartozóinak érdekeit védje; ezzel szemben van a nemzetnek másik része, a mely függetlenségét megőrzi és szembe száll a jogsértéssel, de ezzel szemben a jogtalanság oly mértékét alkalmazzák és a jogtértéseknek olyan nagy légióját követik el, a mely a népben a törvénytisztelet iránti hitet és érzelmet legnagyobb mértékben lerombolja. (Úgy van! bal felöl.) Á jogrendet fogják önök védeni azzal a rendszerrel, a melyet be akarnak hozni, mikor ma is azt látjuk, hogy megfosztják a polgárok ezreit alkotmányos politikai jogaiktól? Jogrend lesz az és jogvédelem, midőn még nagyobb mértékben függésbe hozzák a közigazgatási szervezetet önöktől? És ha még csak önöktől hoznák őket függésbe, de mikor esetleg idegen érdekektől, idegen hatalom be folyásától teszik függővé, a mely lehet jóakarója a nemzetnek, a népnek, de a mi nemzeti érdekeinknek századok óta ellensége és elnyomója. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még ha más nagy szabad államban megengedett dolog volna is a központi hatalomnak oly mértékben való kiterjesztése, a hol a hatalom mindig csak nemzeti irányban lett felhasználva, a hol nagy nemzeti érdekek nyerhetnek általa nagyobb vagy kisebb mértékben érvényesülést, mert az állam a legnagyobb csúcson állótól a legalsóig mindenki egy irányban, a nemzeti irányban érez és megtámadva soha sincs, nékünk e térre lépnünk még sem szabad, mert, mi a kiknek százados tapasztalataink vannak, hogy nekünk a felső hatalom ellenében védenünk kellett nemzetünket, nem szolgáltathatjuk ki egész közéletünket, összes közintézményeinket annak a hatalomnak, hogy megragadhasson a központban és úgy bánhasson alkotmányunkkal és nemzeti jogainkkal, a mint neki tetszik. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Gondolják meg azt önök is, teljes objektivitással, mert önökben époly magyar szív, époly magyar hazafiság kell hogy legyen, gondolják meg azt, hogy nemcsak ezen nemzedéknek, nemcsak a fennálló, most élő nemzedéknek idegeire és alkotmányos érzelmeire kell tekinteni, hanem kell a kétes jövőnek minden eshetőségei ellen biztosítékot találni, a mely a következhető egyének önkénye ellen védelmezze a nemzetet, mert ezeknek megvédelmezése nem a mi tetszésünktől, nem az élő nemzedéknek bizalmától és jóakaratától függ, de függ a lefektetett erős szervezetektől és intézményektől, melyek ellen bármily hatalmas támadásokat intéznek is talán századokon keresztül, nem birják megdönteni annak az intézménynek sem lényegét, sem erejét, sem ellenálló képességét. Nem akarok ezekkel tovább hosszasabban foglalkozni, csak azt az egy kérdést akarom még megvilágítani, hogy nem lehetne-e megtalálni azt a módot, a mely közigazgatásunk rendezéséhez vezethetne a nélkül, hogy ezek a mi aggályaink sérelmet szenvednének, a nélkül, hogy a mi ezredéves önkormányzati rendszerünk lerombolva lenne. Még azon esetre is, hogy ha önök azon erős hitben vannak, hogy csakugyan az államosításnak útja mely a nemzetet boldoguláshoz fogja vezetni, ha azon lépésig, a mely a közigazgatás javításához vezet, az ország minden lakosának egyértelmű hozzájárulásával mehetünk is, mégis meg kellene próbálniok azon palliativ eszközöket, azokat a javításokat és átalakításokat, melyeket a kor igényei szerint az önkormányzati rendszeren tenni kell; meg kellene ezt próbálniok, hogy előállhassanak annak sikere vagy sikertelensége után azzal, hogy íme, ez a rendszer még a teljes átalakítás mellett sem vált be. Ekkor az önök álláspontja a nemzet előtt talán nagyobb mértékben lenne beigazolva, de nem szabad önöknek mereven visszautasítaniuk az önkormányzat javítását czélzó szereket, nem szabad úgy eljárniok, a mint eljárnak, hogy minden jogot, minden alkotást és minden áldást az államosítandó közigazgatásnak tartanak fenn, és a mai közigazgatással és önkormányzattal elbánnak, a kiéheztetés és lerongyolás politikájával, mert tönkre akar-