Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-533

535. országos ülés 1896. január 15-én, szerdán. J 39 ha akarjuk anyagi érdekeinkben a kiegyezéseket olyan irányban átalakítani, a mint az a mi érdekeinknek megfelel: Bécsben iniudig akadályait találjuk ennek; Bécsben mindig tagadó válaszokat nyerünk; de ha látják az az áramlat, hogy önök mily lázas munkát fejtenek ki ennek a nagy rendszernek, ennek a nagy szervezetnek lebontására; ha látják, mint akarják azt kidönteni és helyette egy nagy abszolutisztikus rendszert és egy nagy czentralisztikus hatalmat állítani, akkor támogatják és helyeslik felülről is önöknek ezen törekvéseit. Én azt kérdem, hogy vájjon megfelelőnek találják-e önök ezt a nemzet érdekében, az ország alkotmányos jogainak szempontjából? Nem, t. képviselőház, ez a rendszer, melyet önök követnek, az ország érdekeinek meg nem felel. És milyen inczidentaliter járnak el önök ezen tevékenységben! Önmaguk is mennyire haboznak, mennyire tájékozatlanul, mennyire rendszertelenül működnek ezen téren! Húsz évig nyíltan az önkormányzat intézményének bevallott hivei voltak, hogy így az önkormányzatnak barátaiként támadják meg és rongálják az önkormányzatot; ma húsz év után az államosításnak barátai, hogy így e czím alatt rongálják és rombolják le az önkormányzatnak megmaradt roncsait. Midőn önöknek egyik elődje, gr. Szapáry Gyula, ide egy javaslatot terjesztett be, a mely javaslatnak akkori bizottsági tárgyalásai alkalmával a legkönyörgőbb és a legkérőbb hangot használtak a bizottság tagjaihoz és itt ebben a házban is, hogy ezen javaslatnak hiányos, rossz és még az államosítás szempontjából is gyönge intézkedéseit dobják el, meg nem hallgattattunk, s a legnagyobb mérvben, az egész túloldalnak helyeslésével és tapsával lett a gróf Szapáry-féle javaslat felkarolva. Hogy mily következetesség és bölcseség lakik az önök eljárásában: kitűnik abból, hogy a mint gróf Szapáry Gyula miniszterelnök lenni megszűnt, az ő személyét javaslatával együtt úgy elejtették, mint hogy ha sohase lett volna az beterjesztve. Ebben a Szapáry-féle javaslatban az volt, hogy én építem az állami közigazgatást felülről, s önök a legnagyobb hévvel állottak a miniszterelnök háta mögé és azt mondták : igen helyes, felülről kell azt építeni, és nem alulról. Midőn Szapáry Gyula gróf megbukott és Hieronymi belügyminiszter foglalta el helyét, és ő oda állott önök elé, mondván: az egész eddigi rendszer helytelen, én majd alulról, a községeknél fogom a közigazgatást felépíteni, a t. túloldal oda állott a belügyminiszter mögé és hangoztatta lelkesen, hogy Hieronymi belügyminiszternek van igaza, és nem Szapáry Gyula grófnak. Most pedig, midőn Hieronymi egész aktacsomójával kivándorolt és utána jött a jelenlegi, belügyminiszter, a ki azt mondta: én egyszerre alulról is, felülről is fogom a közigazgatást kiépíteni, majd el fogom a javaslatot készíteni, most ismét a t túloldal, elfeledkezve Szapäryról és Hieronymiról, a belügyminiszter urnak álláspontját teszi teljesen és lelkesen magáévá. Milyen nagy megérlelése ez a gondolatoknak, milyen nagy törvényhozói erények bősége az, midőn néhány rövid év alatt úgy lehet forgatni, változtatni ezen egész nagy organizáczió kérdését, mint a hogy ezt önök teszik. A miniszterelnök úr ma mondta azt, hogy ilyesmire nincsen előkészítve, és nincsen kellően rendezve, ahhoz idő kell, míg azt megcsinálják. íme, az egyik miniszter megcsinálja azt idejében, az megbukik, elviszi egész tanulmányait magával. Jön a másik miniszter, az is csak itt próbálkozik vele, s midőn minisztersége végnapjait éli, akkor talán készen van, de ezt is elcsapják. Következik a jelenlegi belügyminiszter, a ki átveszi az ügyeket, tanulmányoz, és midőn ő is elkészül e dolgokkal, az ő miniszterségének ideje is valószínűleg meg fog szűnni, és így ezek a kérdések mindig csak a tanulmányozás stádiumában maradnak. Hogy visszatérjek tulajdonképeni tárgyamra, a czenzus kérdése Hieronymi belügyminiszterségének idejében úgy volt felállítva, hogy az összes előtanulmányok meg voltak téve, s mert mindegyik kormány csak a maga idejét számítja, s mert nálunk nincs meg az, hogy a közigazgatásban s a kormányban bizonyos tradicziók mennek át egyik kormánytól a másikra: mi történik a miniszteri állások betöltésével ? Azok, a kiknek e téren semmi tanulmányuk és tapasztalatuk nincsen, azok az Istennek és miniszterelnöknek jóvoltából és kegyelméből, vagy nem tudom, minő más kulisszatitkok behatása alatt, oda állíttatnak az egyes tárczák élére, a nélkül, hogy fogalmuk ia volna a dolgokról. Ez nem vonatkozik a mostani belügyminiszter, úrra, a ki egész életét a közigazgatás tanulmányozásának szentelte, de látunk igazságügyi államférfiakat, a kiket oda tesznek a földmívelés vagy a kultusztárcza élére, és látunk oly miniszterelnököket, a kik soha semmiféle tanulmányokat nem tettek. Midőn, t. ház, ily körülmények közt nem olyan szakférfiakkal töltetnek be vezérlő állások, a kik egész tanulmányukat az ügyágnak szentelték, milyen vigasziil szolgálhat az, hogy ők még tanulmányozzák és előkészítik az ügyeket, mikor mindezekben offék lesznek, mikor nékik az előtanulmányokat tulajdonképen már előbb kellett volna megteuniök. A közigazgatás bajainál mi megengednők azt, hogy önök átalakítsák a közigazgatást, de azok a jelszók, a melyeket használnak erre a czélra, nagyon ke18*