Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-533

138 538. országos ölés 1896. január 15-én, szerdán. házban ezen kérdéseknek elintézése befolyás­sal lesz. De nem ismerünk el kettőt. Nem ismer­jük el azt, hogy ezek az intézkedések, ha meg­valósíttatnak, befolyásolják azt a kedvet, rész­vétet, a melylyel mi a nemzeti ünnepen részt veszünk és részt venni kívánunk, befolyásolják a küzdelemnek azt a mértékét, erejét és hevét, a melylyel mi ezen helyről elveinkért, azok meg­valósításáért ezen rendszer ellen küzdünk. (Igaz I Úgy van! a szélső baloldalon.) Bármily szomorúan látjuk is, hogy Magyar­ország fennállása évezredének végén és a követ­kező évezred elején oly kezekbe van letéve az ország ügyeinek vezetése, mint a minők a jelenlegi kormányelnök kezei, bármily nem kis mértékben sajnáljuk az állapotok kúszáltságát, rendezetlen­ségét, melyben az ország van, a nemzeti ünnepet mi akkor, midőn a nemzet ünnepelni jön, midőn itt a nemzeti ünnepnek az összes államok és müveit nemzetek tanúi lesznek, az ünnep össz­hangját a nemzet kebelében bármiféle turbalens intézkedéssel vagy lépéssel megzavarni nem fog­juk, és nem kívánjuk. Bizonyára, a mi örömünk nem lesz nagy, bizonyára lelkesűltségünk nem lesz teljes, de oly intézkedéseket nem fogunk tenni, hogy ezen nemzeti ünnep összhangját, és ezen ünnepnek esetleg néma csendjét megza­varjuk. Nagyobb lenne a mi örömünk, ha rendezett állapotok volnának, ha nemzeti jogainkon évrői­évre és napról-napra sérelmet elszenvedni nem kellene, ha nem hallanánk olyan nyilatkozatot, a minőt csak néhány nappal ezelőtt is az ő Fel­sége személye körüli minisztertől hallottunk, hogy a toleranczia kérdése, hogy magyar nem zeti intézeten vagy épületen az osztrák császár­ság jelvénye legyen. Ha mi nem hallanánk ilyen nyilatkozatokat, és nem tapasztalnánk másféléket is, a mi örömünk teljes és nagy lenne. De még így is részt veszünk a nemzet ünnepén, bár kevesebb örömmel, kevesebb lelkesültséggel, (Igán! Úgy van! a szélső baloldalon.) s így azon ünnepet megzavarni semmi körülmények között nem fogjuk. Áttérve, t, ház, a belügyi tárczára, én rész­letkérdéssel foglalkozni nem kívánok, hanem kizárólag a közigazgatás mai állapotának meg­világítására és orvoslására akarok néhány szót előadni. (Halljuk! Halljuk!) A nagy nemzeti intézmények a változó korszakokban nem szűnnek meg, és nem rombol­tatnak le, hanem átalakíttatnak a kornak igényei és viszonyai szerint. Az a nagy nemzeti önkor­mányzat, a mely az egész nemzetet törvényhozó testbe foglalta össze ezer év előtt, habár vál­tozó alakban, meg volt és meg van ezer év után ma is. A nagy pusztaszeri nemzetgyűlés tulaj­douképen ép olyan szabad törvényhozása és nagy nemzeti önkormányzata volt a nemzetnek, mint a mai parlamentáris képviselőház, mert mind­egyikben egy nagy elv, egy nagy igazság ér­vényesül : az, hogy a nemzet szabadon rendel­kezik érdekei felett; a nemzet szabadon rendel­kezik az ő jogai felett. Nem lett leromholva, t. képviselőház, ezen instituczió, csak a kornak igényei szerint átalakítva. Az ős nemzetgyűlé­sekből kifejlődtek a nemeseknek személyes kép­viseletén és személyes megjelenésén alapuló nagy rákosi gyűlések; azokból kifejlődött a várme­gyéknek képviselete, és követküldési joga által a dietalis országgyűlés; végre a parlamentáris kormányzat folytán kifejlődött a nemzetnek nép­képviseleten alapuló törvényhozása. Ezek mind a kor eszméihez lettek átalakítva, de lerombolva és ledöntve a nagy elv nem lett. És egy másik nagy intézménye lett ezer év előtt megalkotva a nemzetnek. Ez a másik nagy intézmény az, hogy nem lehet megteremteni a nemzet egye­temének nagy önrendelkezését és nagy önkor­mányzatát apróbb áthidalások és közületek nél­kül, hogyha nem teremtjük meg kisebb körében is a nemzetnek az önkormányzatnak azon szer­vezetét, a mely a nemzet elemeit fejleszti a sza­badságra, fejleszti az önálló gondolkodásra, s azonkívül a nemzeti munkásságnak is szerves tagozatait képezi. Ezek az ős időkben a nemzet­gyűlésnek épen oly kiegészítő részei voltak, mint a legközelebbi múltban. Az a 108 nemzet­ség, mely az ország különböző részeiben meg­telepíttetett, lokálisan, abban az ő helyi viszo­nyaiban a rendelkezésnek azon szabadságával bir, a mely később átvándorolva a vármegyei szervezetekbe, ugyanazon nemzetségeknek és ugyanazon nemzeti lakosságnak jutott osztály­részül. És mikor, t. képviselőház, ilyen két nagy intézményével rendelkezik a nemzet, és rendel­kezik ezer esztendőn keresztül, a melyhez ha­sonlót csupán egy más állam : Anglia tud fel­mutatni, és midőn más nemzetek a kontinensen most próbálják átalakítani intézményeiket és alkotmányukat ezen szervezeteknek megfelelően: akkor azt látjuk hogy 20 év óta itten egy nagy lebontási vállalat alakúit, (Úgy van/ a szélső baloldalon), a mely lépésről-lépésre, évről-évre rongálja, rombolja fejetlenül és mindig egy-egy kövét, egy-egy igen értékes támaszát és osz­lopát ennek a rendszernek, a melyet újra építeni, a melyet a maga rendeltetésének megfelelően szervezni nem volt képes a lefolyt 20 év alatt az a rendszer és az egész kormányzat. Arra nézve, hogy helyes irányban dolgoz­tak-e önök, mindig szoktak hivatkozással élni, hogy kit kérdezzünk meg. En önöknek csak egy kérdést teszek fel. Ha akarjuk például had­seregünkben a nemzeti jogokat érvényesíteni;

Next

/
Oldalképek
Tartalom