Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-533

136 583. országos Blés 1896. január 15-én, szerdán. a költségvetés tárgyalásának megszakításával lesz a ház elé terjesztve. A mi különösen a közigazgatási bírásko­dásról szóló törvényjavaslat tárgyalását illeti, a t. miniszterelnök úr volt szíves arra az ál­talam történt felszólalásra hivatkozni, melyben kívántam, hogy ezen közigazgatási bíráskodás­ról szóló javaslat némileg előzetes revizió alá vétessék; ennek következtében részemről azért sem járulhatok hozzá gr. Apponyi Albert képviselő úr indítványához, mert a ház talán abban a helyzetben lesz, hogy lényeges részek kerülnek javítás alá, s ez okból a bizottsághoz való uta­sítás szüksége merül fel. Azt hiszem, hogy épen ez a hit. és sejtelem, a melylyel a t. mi­niszterelnök úr és a t. kormány bír, mutatja, hogy ők ezen közigazgatási bíráskodásról szóló javaslatnak lényeges hiányait felismerték; nekik tehát arra kellene törekedni, hogy ezen javas­lat ideiglenes visszavonásával azon oly intéz­kedéseket és oly javításokat eszközöljenek, melyek annak a házban való tárgyalását meg­könnyítsék. Mennyivel merítoriálisabb és a dolog érdekében fekvőbb lenne, hogy ha meg­téve ezen javaslatokat azon idő alatt, míg a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat letár­gyaltatik, egészen a maga érintetlenségében és a maga jó intézményeinek teljességével hozat­nék ide vissza a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat. Ezt tehát én a magam részéről teljesen elfogadhatatlan indoknak talá­lom, hogy a választások tisztaságát garantirozó törvénynek tárgyalását meg kellene előznie a közigazgatási bíráskodásról szóló javaslat tár­gyalásának. T. képviselőház! Tovább menve ezen okos­kodáson, én a magam részéről megvallom, nagy örömmel gondolok arra az ünnepségre, a mely a nemzetnek ezredéves fennállását van hivatva jubilálni, de sokkal nagyobb mértékben örven­denék, ha ez a nagy ünnep az országot jogai­ban megerősödve, szervezetében teljesen kiépítve találta, volna (Helyesles a szélső haloldalon.) A mi örömünk, bármennyire akarjuk azt talán mesterségesen fokozni, nagy mértékben leszáll, látva azt a vergődést, a melyet nemzeti jogaink kiépítésében és visszafoglalásában kell folytatni, látva azon hanyatlást, a melyet az ország anyagi érdekeire nézve napról-napra szemlélünk, látva jogrendünk bizonytalanságát, közigazgatásunk szervezetének hiányos és megbízhatian voltát, és látva a társadalmat felekezeti és más osz­tályokra szétszaggatva, mindez a mi örömünk, A mi örömünk, bármennyire szeretnénk teljes lélekkel és teljes reménynyel résztvenni ebben az ünnepségben, a mi örömünk nagy mérték­ben leszáll és a legalacsonyabb mértékre sülyed. De, t. ház, bármely mértékben, bármely részé­ben ezen szervezetlenségnek, addig javítás, addig némely részben kiépítés következik be, annak mi nemcsak ellen nem állunk, hanem azt teljes örömmel fogjak üdvözölni. Ha tehát gr. Apponyi Albert t. képviselő úr felszólalásá­nak és fellépésének meglesz az az eredménye, hogy alkotmányosságunk tisztasága legalább azon mértékben helyre lesz állítva, melyet az ő kívánságai biztosítanak, mi a legnagyobb mértékben fogunk neki s az országnak sze­rencsét kívánni, hogy alkotmányosságunk ezen alapja legalább nagy vonásokban a maga nagy egészében helyreállítva és a visszaélésektői megtisztítva lesz. Engedjen meg azonban a t. képviselő úr, hogyha mi az ő reményeiben talán oly nagy mértékben nem bízunk, mint a hogyan ő bízik. 0 ezen intézkedésektől nagyobb sikereket remél, mint mi, és a mi reményünk azért kisebb az övénél, mert mi láttuk azt, hogy a legtisz­tább törvények, a legszabatosabb intézmények és szabályok nemcsak végrehajtatlanok, de egyenesen ki vannak játszva egy helytelen rendszer és egy önkényesen és egy erőszako­san eljáró kormányzat által. Ha a t. képviselő úr bízik ezen intézmények erejében, hogy ezek Magyarország alkotmányosságát meg fogják menteni a további korrumpálástól, a mi bizal­munk nem lehet oly nagy, mert látjuk a tör­vények nagymérvű kijátszását és szembehelye­zését a legdurvább, legerőszakosabb eljárással — a ma fennálló törvényeknek. Ha tehát mi törvé­nyes intézkedéseket teszünk, de ezen rendszert le nem rontjuk, ezen rendszernek egész eddigi képviselete ellen a harczot a legnagyobb mér­tékben föl nem veszszük, nem fog megszűnni az alkotmányos intézmények elleni bizalmatlan­ság (Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt csak néhány szemelvényt vagyok bá­tor a t. miniszterelnök úr mai beszédéből fel­hozni. Midőn a t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy az azon választásoknál történtek, melyek most legközelebb lefolytak, nem képviseltek mást, mint egy újonnan keletkezett párt elleni, természetszerű védelmet, és hogy ezt a libera­lizmusnak az érdeke követeli meg, valaminthogy a nemzetiségekkel szemben való harczot és tör­vénytelenséget ismét a nemzeti érdekek köve­telik meg; nos, t. ház, én nem. tudok elképzelni semmiféle eszközt, a mely törvénytelen, s a mit az államhatalomnak felhasználni kell és lehetne, nagy, nemes eszmék, a liberalizmus, vagy a nemzeti jogok védelmében. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Hogy bilincseljük le, és hogy nyerjük meg a polgárok azon részét, a kik talán azzal a szabadelvű áramlattal nem értenek egyet, és azzal a nemzeti eszmével nincsenek közösség-

Next

/
Oldalképek
Tartalom