Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-510

-' 510. országos ülés 1896. november 21-én, csütörtökSn. biztosító korlátta! ellátva, szóval még épület rendőri szempontból sem volt olyan karban, hogy ott a választás meg lett volna ejthető. És mikor Csongrád vármegye közgyűlésén felhozták azt a körülményt, (Halljuk! Halljuk!) hogy öreg választók ilyen bizonytalan és veszélyes helyen választói jogukat gyakorolni nem fogják, ekkor a főispán úr kijelentette, hogy ő pedig biztosítja a községet, hogy a választás megejtésekor már ez az épület készen fog állani. Ez azonban még sem történt meg. De a sérelem nem ebben rejlik, ezt csak in czidenta liter hozom fel, hanem abb:in, hogy a szabályrendeletet megváltoztatták ott, a hol az korteaczélokat nem szolgál, és kimondották nyílt ülésben, hogy választási helyiségnek sokkal tisztességesebb hely a korcsma, mint az iskola és a községháza, íme, t. belügyminiszter úr, ez rejlik a csongrádi visszaélések mögött: az élet maga, s az a tény, hogy ott az uralmunkon ingó megyei tisztviselők, a kiket a vármegye közönsége most alkotmányos jogainak gyakorlatában a legközelebbi tisztviselő-választás alkalmával megítélni akar, útját vágják az önkormányzat szabadelvének. Nem engedik azt megnyilatkozni a szabadság elve alapján, hanem erőszakkal, furfanggal, és midőn ez nem sikerül, stiklikkel, és a belügyminiszter félrevezetésével iparkodnak meghiúsítani a választást. (Felkiáltások a szélsőbalon : Gyalázat! Nagy zaj.) Azt mondja a t miniszter úr, hogyha az 1886-iki törvény alapjára helyezkedik, akkor Csongrád városát nem illeti meg 25 megyei képviselő. Ha a törvényben ez így van, — nem kételkedem benne, — nincs ellene szavam, igazságosan alkalmazza azt a törvényt, az az ő legszentebb kötelessége és hivatása. (Úgy van ! balfelól.) De ne csak egy helyre vonatkozólag, hanem kiterjesztve az egész megyére, és tessék a számarányokat úgy megállapítani, a mint azt a törvény előírja. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Az 1886 : XXI. t.-cz. 24. §. azt mondja, hogy a bizottsági tagok számát a törvényhatóság lakosainak száma szabályozza . . . Sághy Gyula: Lélekszáma! (Zaj balfelől.) Hock János: így van a törvényben, így olvasom fel, ne korrigáljanak! Elnök: Ne zavarják a képviselő urat. Hock János: . . . Lakosainak száma szabályozza, tudniillik vármegyékben minden 500, törvényhatósági joggal biró városokban minden 250 lakos után egy bizottsági tag számíttatik, és kimondja a törvény, hogy a bizottsági tagok száma az általános népszámlálást követő esztendőben a népszámlálás eredményeihez képest 10 évről 10 évre újból megállapítandó. (Zaj. Egy hang a szélső baloldalon: A belügyminiszter ezt nem tudja 9) Perczel Dezső belügyminiszter: Hát a 92-iki törvényt nem tudják? (Zaj. Halljuk/ Halljuk!) Hock János: T. ház! A belügyminiszter úr az 1892: XXXVI. tcz.-re hivatkozik, és azt mondja, hogy ez az intézkedés megváltoztatva van. Tudom, hogy ez az intézkedése a törvénynek ott megváltoztatva van, és nem a lakosság számaránya szerint választatnak a megyebizottsági tagok, hanem a képviselőválasztási lajstrom szavazóinak arányában; de viszont én nem tudok oly intézkedést, hogy a bizottsági tagok számának újabb megállapítása eziklus szerint történnék, és ebben rejlik a törvény ereje, (ügy van! balfelől.) T. ház! Én azért ezt a választ tudomásul nem vehetem. (Helyeslés balfelől.) Jön azonban a belügyminiszter úr feleletének a másik része, tudniillik, a mely Mátéffy Kálmánra vonatkozik, a kinek esetét a miniszter úr is ismertette, de a házban eléggé ismerjük már mindnyájan. Egy sajnos és szomorú eset történt Csongrádmegyében, a hol a pártszenvedélyek elvadúlása már annyira ment, hogy orvul megtámadtak egy országgyűlési képviselőt, és ez a támadó Mátéffy Kálmán volt. (Egy hang jobbfelöl Ki volt at?) Akárki volt, az áldozat volt, és önnel is megeshetik, mert nincs az a gavallér ember, a ki inzultusnak kitéve nem lehet. (Élénk helyeslés balfelöl. Nagy mozgás és zaj jobbfelöl.) És ha önök e durva inzultus pártjára állanak, pártszempontból úgy nekem nincs arra eléggé jellemző szavam (Úgy van! Úgy van! Nagy zaj jobbfelöl.) Hogy a belügyminiszter úrnak még rövid idővel ezelőtt egészen más felfogása volt, és lovagias volt gondolkodásmódja, bizonyítja az, hogy mikor az az eset tudomására jutott, és felterjesztést kapván, belátta, hogy ez az inzultus csakugyan megtörtént, rögtön intézkedett, hogy ezen tisztviselő állásától függesztessék fel. O pedig a fegyelmi eljárás súlya és terhe alól úgy iparkodott kimenekülni, hogy beadta lemondó levelét. Ezáltal természetesen a fegyelmi eljárástól elesett. Én nem ítélem meg még azt az eljárást sem, hogy egy ilyen durva inzultus esetében talán azt a lemondást sem illett volna elfogadni, de a sauve qui peut elve alapján ily dologban kifogást tenni nem akarok. Mátéffyt részemről szintén menekülni hagytam volna, de azután, midőn rá pár hónapra, egy rendőri funkcziókkal járó állásra a belügyminiszter úr kijelöli azt a tisztviselőt, a ki 3 hónappal azelőtt lemondott fegyelmi dolog miatt, no hát ez, kérem, a pártrendszernek oly elfajulása... (ügg van! Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és a széls'ó baloldalon. Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy itt igazán megszűnik minden alkotmányos küzdelem, mert ez az erőszaknak, a terroriz-