Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-510
610. or*ségos Mié* 1806. november 21-én, csütörtökön. 7 9 gok választásánál előfordult visszaélésekkel foglalkozik; a másik pedig az a törvénytelenség, hogy egy felfüggesztett magyar tiszviselőt az ítélet után egy pár hónapra, mikor alig választ el egy negyed év a felfüggesztés tényétől újra alkalmaznak hivatalos állásban. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) A csongrádi választás előzményeit elbeszélte a belügyminiszter úr 8 így én erre ki nem terjeszkedem, csak annyit jelentek ki, hogy elfogadom teljesen alaposnak az itt kifejtett histórikumát a választásnak. Elfogadom, (Halljuk! Halljuk!) hogy a belügyminiszter akkor, midőn itt e törvénytelenség megszüntetéséről volt szó, azt mondotta, hogy mihelyt hiteles jelentést fog kapni a csongrádi viszonyokról, intézkedik és a törvénynyel ellenkező szabályrendeletet meg nem tííri. Ez helyes álláspont, és méltó ahhoz a belügyminiszteri székhez. De a mikor a t. belügyminiszter úr így intézkedett, megvádolta egyúttal azt a kormányzati rendszert is, a mely két alkalommal már a törvényes jogra alapított felterjesztésünket viaszavetette. Mert midőn a törvénynyel ellentétes választási visszaéléseket — a melyeket most ő megsemmisít — ugyanilyen alapon, a múlt kormányhoz felterjesztettük, az kétszer egymásután visszavetette a mi jogos és törvényen alapuló kérvényünket Perczel Dezső belügyminiszter: Én nem. Hock János: Nem a miniszter úr, hanem a pártrendszer, mely a törvényt leszavazta. (Igaz! Úgy van ! balfelől.) A miniszter úr azt mondja, hogy mintán a szabályrendelet ellentétbe jött a törvénynyel, tehát a szabályrendeletet kell összhangba hozni újra a törvénynyeí; azaz új szabályrendelettel kell megerősíteni e törvényt. No hát, ez nem tartható álláspont, mert ha az a szabályrendelet a törvénynyel ellenkezik, tessék azt a szabályrendeletet egyszerűen kasszálni, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert egy belügyminiszternek sohasem lehet, azt hiszem, törvényesen vagy jogosan úgy érvelni, hogy én pedig a törvény világos intézkedéseit, melyek a választás alaki kellékeit előírják, mindaddig alkalmazni nem fogom, míg azokat egy új megyei szabályrendelet meg nem erősíti. (Igaz! Úgy van ! balfelől.) De hogy elmondjam e dolog valódi histórikumát, mely nem jogi szubtilitás, hanem maga az élet, mely a választási visszaélésekben rejlik, melyeknek naponkint kiáltó és szomorú tanúbizonyságát és jeleit halljuk itt e házban, s melyeket gr. Pongráez Károly képviselő úr ma adatokkal megerősített; mondom, hogy e histórikumot én is röviden előadjam, csak annyit jegyzek meg, hogy Csongrádmegyében most folyik az élet-halál harcz a kormány és az ellenzék jogos küzdelmében. Még pedig annyira megoszlott számarányok vannak, hogy egyes községekben, daczára a hivatalos támogatásnak ( daczára minden erőszakoskodásnak, a megyebizottsági tagok ellenzéki álláspontú emberek és így a legközelebbi restauráezió alkalmával a jelenlegi közkormänyzat élén álló tisztviselői kar attól fél, hogy az ellenzék győzni fog és fölötte ítéletet gyakorol. Ez a döntő momentuma a dolgoknak, és hogy ezt megakadá. lyozzák, elkövettek minden törvénytelenségetGsongrád városát törvény ellenére három alkertíletbe osztották be. Ez nem volt elég, így akartak választani egy régi szabályrendelet értelmében, a melynek jogczímén megszegték a törvényt. Sőt tovább mentek. Midőn mi azt mondottuk, hogy ha ti a szabályrendelet értelmében akartok cselekedni: jó, belenyugszunk, nem fogunk felebbezni a jelen esetben, hogy békében történjék a választás, de teljesen tartsátok meg a szabályrendeletet, mert az a régi szabályrendelet azt is mondja, hogy a választási helyiségek a községházába, az iskolába fognak kitűzetni és a szavazás ott fog megejtetni. Ezek az urak azonban a szabályrendeletre csak addig támaszkodnak, a míg az pártczéijaiknak szolgál, {Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) mikor azonban a szabályrendelet kortes czéljaikba beleütközik, nekik az nem kell, s ezért elég gyalázat, hogy Csongrád vármegyének közgyűlésén a főispán egyszerűen kijelentette, hogy a választást nem a községházán, hanem a korcsmában, (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) nem az iskola helyiségében, hanem egy tiszteségesebb helyen, a falu végére kitűzött kortes-tanyán és pártkorcsmában fogják rendezni. (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Borzasztó emberek! Derültség jobbfelöl.) Ivánka Oszkár: Ma holnap már azon is nevetnek, ha valaki a bugyellárist kilopja valaki zsebéből, (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház. Hock János: És hogy úgyszólván teljesen hozzáférhetetlenné tegyék magát a választóhelyiséget is, egy olyan épülőfélben lévő emeletes korcsmahelyiségbe, annak is az első emeletére tűzték azt ki, úgy, hogy az a csongrádi polgár, a ki emeletekhez, lépcsőházakhoz nem szokott ..... (Nagy derültség a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Engedelmet, félre méltóztatnak érteni, mert az én gondolatomat az önök derültsége megelőzte. Máskép fognak gondolkodni mindjárt, ha kijelentem, hogy ez az épület még készen sem volt, az emeletre vezető lépcső még nem volt
