Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-510
510. orsíágos Illés 1885. november 21-én, csütörtökön. 7 3 hogy a magyar törvényhozás abba nem fog belenyugodni, résen fog állani, éber figyelemmel fogja kísérni az események fejlődését, és addig fogja zaklatni a kormányt, míg kénytelen lesz felvilágosító nyilatkozatokat tenni; (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert az lehetetlenség, hogy mikor oly kérdés meríü fel, a melyet a magyar politika mindig, mint Magyarországot legközelebbről érdeklőnek ítélt, (Úgy van! a smélső baloldalon.) olyan kérdés, a melynek végeldöntésétől Magyarország sorsának eldöntése is függ, (Úgy van! a sssélsö baloldalon.) hogy ilyenekben Magyarország beérhesse hírlapi hírekkel és olyan válaszszal, a minőt most méltóztatott adni, azt én politikai lehetetlenségnek tartom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De ha már épen a miniszterelnök úr válaszának tartalmatlansága kényszerített engem a felszólalásra, engedje meg a t. képviselőház, hogy azok alapján, a miket mondottam, és a miket a t. miniszterelnök úr nem ezáfolt meg, némely dolgot mégis konstatáljak, a melyek szintén a jelenlegi szituácziót megvilágítják. (Halljuk! Halljuk !) Nem lévén beavatva a tliplomáczia titkaiba, igén természetesen nem szólhatok specziális egyes hatalmaknak eljárásáról. De a tény az, a mit mindenki lát, hogy csúnya játék fizetik a diplomáczia egy részéről Törökországgal, (Ügy van! a szélső baloldalon.) mert lássuk csak az eddigi események fejlődése miként történt ? Találkozik egy hatalom, a mely egyszerre nagy melegen felkarol a török birodalomban élő egyegy nemzetiséget. Egyszerre kiadja a jelszót, hogy ott atrocity történik, és ebből a jajkiáltásból, a mit azon hatalom részérő] hall, bátorságot merít az az illető nemzetiség, kezd forrongani, kezd lázongani. Akkor természetesen a török kormány nem tehet egyebet, mint igyekszik ezt a lázongást elnyomni. Ekkor meg szemrehányásokat tesznek neki, hogy miért nyomja el ezeket a szegény nemzetiségeket, hogy tönkreteszi, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és akkor azután, mikor a török kormány megijedvén a hatalmak fenyegetéseitől, ölbe teszi karjait és nézi, hogy mikép fejlődik, azzal vádolják, hogy ő nem képes a rendet fentartani, nem képes kormányozni, ergo szükséges a beavatkozás. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a játék oly világos, oly szemmel látható, oly kézzelfogható, hogy nagyon ügyetlen az a diplomáczia, mely ezen a szitán keresztül nem néz és első sorban hivatva van épen Ausztria és Magyarországnak külügyi kormányzata résen állani, tisztán látni és nyomban megtenni a szükséges lépéseket. Mert í>zt nem lehet KáPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXVII. KÖTET. tagadni, hogy a keleti kérdésben a vezető szerep legelső sorban ezen monarkiának a külügyi kormányzatát illeti meg; az a külügyi kormányzat, mely missziójának nem tud megfelelni, annak nem szabad azon a helyen maradni, és az a magyar kormány, a mely nem tudja befolyásának egész súlyát latba vetni azért, hogy e tekintetben hiba ne történhessék, az nem maradhat meg azon a helyen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ne méltóztassék felejteni t. képviselőtársaim és uraim, hogyha egy ország belügyeiben bármekkora nagy hiba történik egy kormány részéről, azt vagy ugyanaz a kormány, vagy más kormány előbb-utóbb meggyógyíthatja, orvosolhatja; de ha a külügyek terén esik hiba, évtizedek és századok múlhatnak el a nélkül, hogy azt jóvá lehetne tenni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én a miniszterelnök úr válaszát tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök; T. ház! Felteszem a kérdést: Tudomásul veszi-e a ház (Felkiáltások bálfelöl: Nem veszszük! Nem lehet!) a miniszterelnök úrnak Helfy képviselő úr interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen/ Nem!) Azok, a kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) A többség tudomásul vette. Következik az igazságügyminiszter úrnak válasza Polónyi Géza képviselő úr interpellácziójára. (Halljuk! Halljuk!) Erdély Sándor igazságügy miniszter: T. ház! Polónyi G-éza képviselő úr a háznak e hó 9-én tartott ülésében interpellácziót intézett a kormány több tagjához a közös hadügyminiszternek a házasaági törvény életbeléptetésére vonatkozó rendeletei tárgyában. Az interpellácziónak hozzám intézett részére a következőkben van szerencsém tisztelettel válaszolni. Az interpelláezió szó szerint ekként hangzik: (Olvassa.) »Lehetséges-e a kérdéses rendelet alapján magyar honosokra vonatkozólag az, hogy a közös hadsereg kötelékéhez tartozó tisztek és katonai hivatalnokoknak az 1894: XXXI. t.-czikk joghatályának területén megkötni szándékolt házasság tekintetében az engedély megtagadtathassák azon okból, mert az utólagos egyházi kötésre a folyamodó nem hajlandó, vagy azért, mert a cultus disparitas alapján az utólagos egyházi megkötés lehetősége ki van zárva? Ha akár az egyik, akár a másik esetben ez lehetséges, kérdem: megegyeztethetőnek tartja-e a miniszter úr ezen rendelet anyagi érvényessége szempontjából az 1894: XXXI. törvényczíkkel, és tekintettel az 1867: XII. törvény czikk 14. §-ára a közös hadügyminiszter hatáskörével?* T. ház ! A közös hadügyminiszternek érin10
