Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-510
510, országos ülés 1895. november 21-én, csütörtökön. 67 egy politikai rendszer kísérletezéseinek és az állampolgárok gyöngéin élő visszaéléseknek tanyája, hanem legyen a nemzet összességének hatalomban erős, vagyonosodásban virágzó, szabadság és haladásban megizmosodott kifejezője. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a hal- és szélső baloldalon.) Vájjon van-e mély és kivihető politikai gondolat Magyarország önállósága és függetlensége ? Hiszen ezredéves történetünk legdicsőbb lapjai azok, melyeken azon évszázadok ragyognak, mikor az ország önálló és független volt? És ha Pulszky Ágoston t. képviselőtársam (Egy hang a szélső baloldalon: Ki az ?) politikai elfogultságában még az önálló bankot és az önálló vámterületet is olyan intézménynek állítja, melynek gyakorlati kivihetősége ki van zárva, akkor, t. ház, én sem vélek túlzásba esni, ha ily fejtegetések után azt állítom, hogy nála a leggyakorlatibb igazságok iránti fogékonyság hiányát joggal tételezzük fel. (Igaz! Úgy van! a bal- a szélső baloldalon.) A költségvetés pénzügyi részével foglalkozva Pulszky Ágost t. képviselőtársam azt állítja, hogy ezen költségvetés szerint mutatkozik ugyan 16 milliónyi emelkedés, de az nem fog közvetlenül az ország lakosaira nehezedni, hanem az adózó tényezők természetes erősbodéséből növekszik. íme, t. ház, a kézzelfoghatóan világos ellenmondás! Mert hiszen, ha igaz ia lenne, hogy ezen 16 millió az adózó tényezők erősbödéséből keletkezik, nem marad-e mégis bizonyos, hogy az adózó nép, az állampolgárok terheit növelik, s azok vagyonából kerül ki ? Hát pénzügyileg igazolható már minden emelkedés csak azért, mert nem közvetlenül terheli az állampolgárokat, hanem közvetve"; nem egyik zsebből fizetődik, hanem a másikból? Hiszen, t. ház, nemzetgazdászatilag teljesen közönyös, hogy az állam milyen irton fokozza a közterheket, végeredményében mégis igaz marad, hogy az állam ismét többet követel polgáraitól, ismét nagyohh mértékben veszi igénybe a polgárok keresetét, szerzeményét és vagyonát. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De én azt látom, t. ház, hogy az a 16 millió emelkedés nem is az adózó tényezők természetes erősbödéséből, hanem — miként ezt a közviszonyok elfogulatlanul bírálói, s a mindennapi tapasztalás ezer példái bizonyítják — az adóforrásoknak kíméletlen, erőltetett, gyakran erőszakos igénybevételével fog fedezetet nyerni. Az ilyen pénzügyi politika elérhet ugyan pillanatnyi sikereket, de gyökerében támadván meg az állampolgárok vagyonát, az adó alapját, előbbutóbb, az ország pénzügyi érdekére is vészthozóvá kell lennie! Felemlítette Pulszky ÁgoBt t. képviselőtársam a megyei életet és a közigazgatást is, és úgy akarta feltüntetni a t. kormányt, mint a mely az országszerte elhangzó panaszok, mulasztások és visszaélésektől teljesen távol áll, és oly ártatlan, mint a ma született bárány. Bennünket, t. ház, a tapasztalások egész tárháza jogosít fel arra, hogy ebben a kérdésben ilyen naivak ne legyünk. Ha látjuk országszerte kevés kivétellel minden megyében a főispánok és kormánypárti híveik politikai érdekkartelljeinek odáig fajuläsát, hogy még az öszszeíró küldöttségek alakításánál is nemcsak az ellenzéknek eddig közreműködött és most is közreműködni kész tagjait, hanem saját pártjuknak vak eszközökké sűlyedni nem akaró, hanem jogtisztelő férfiait mellőzi; ha látjuk, hogy a bizottmányi tagok választásánál eínökökül kiküldik a közigazgatási tisztviselők és hivatalnokok apraját-nagyját, mintha ezeknek egyéb dolguk nem is lenne; és hogyha látjuk, hogy a bizottmányi tagok választásánál az értelmiségnek alkalmas férfiaival szemben pártolják, sőt keresztül erőszakolják a legselejtesebb elemeket csak azért, mert ezeknek szolgalelkűségét szavazó gépként kényelmes; (Igaz! Úgy van! a ssélső baloldalon.) és ha végül látjuk, hogy a Tarnóczy-iskola terjedését sem szóbeli utasításokban, sem írásbeli rendeletekben, sem a belügyminiszter urnak a képviselőházban méltán elvárt férfias,- határozott nyilatkozatában meggátolni még csak meg sem kísérlik, akkor, 1 ház, nem tarthatjuk a kormáuyt ezen kérdésben olyan, ártatlannak, és nem is vagyunk hajlandók a belügyminiszter úr főfelügyéleti jogának oly magyarázatot adni, mintha ennek szabad volna megnyilatkozni ott, a hol valamely vármegye ellenzéki alispánjának megbuktatását kell előmozdítani, ellenben mély álomba szenderülhet ott, a hol a polgárok jogainak elkobzása miatti megbotránykozás zajától visszhangzik az egész közvélemény. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Felemlítette Pulszky Ágost t. képviselő úr a nógrádi ügyben, hogy ott a megye nagy részének a közigazgatás menete és rendje ellen kifogása van, és hogy a megyeház nagy termét joggal lehet átengedni a szabadelvű párt gyűlései számára, mert hiszen átengedték azt Sczitovszky alispán jubileuma alkalmával is. Ezen érvelésben, t. ház, benne foglaltatik azon beismerés, hogy Sczitovszky, Nógrádmegye alispánja oly bokros és kiváló érdemekkel bír, a melyek tiszteletére és elismerésére jubileumot tartani méltónak találták. Ezen jubileumi ünnepélyen köztudomás szerint részt vett Nógrádmegye színejava, pártkülönbség nélkül, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és most alig néhány hónap elég volt arra, hogy lerontsa mindazt, a mit Sczitovszky alispán évtizedeken át felépített és a közvélemény elismert. (Igaz! Úgy van! a szélső ':'
