Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-510

m 510. országos ülés 1895. november 21-én, csütörtökön. baloldalon.) Azt kérdem, t. ház, hogy Magyar­ország melyik vármegyéjében nem lehet a köz­igazgatás menete és rendje ellen kifogást tenni ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És hány vár­megyében indítottak a kormánypárt hívei olyan ádáz hajszát, mint a milyennek Pulszky képvi­selő úr saját beismerése szerint, Nógrádmegye a részese? Kormánypárti alispán ellen egyben sem ! És ez bizonyítja, hogy önök a párturalom fentartása érdekében nem riadnak vissza, saj­nos, semmiféle eszköztől. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pulszky t. képviselőtársunk a kormány működését és a parlament tevékenységét di­csérve, azzal fejezte be beszédét, hogy a kúriai bíráskodásra, a közigazgatási bíróságokra és a bűnvádi eljárásra vonatkozó törvényjavaslatok mindenike törvénynyé emelkedés esetében nem egy törvényhozási ülésszak, hanem egy egész törvényhozás működése méltó koronájának tekin­tethetett volna. Én, t. ház, elismerem, hogy ezen állításban sok az igaz, de ne feledjük, hogy valamely tör­vényjavaslat, vonatkozzék ez az államélet bár­mely fontosságára, egymagában és önmagában véve még pusztán alakilag sem képezhet sem törvényhozási, sem kormányzati érdemet, hanem igenis csak akkor, ha megfelel a nép közérzü­letének és ha az nem a párturalom íentartásá­nak újabb eszköze, hanem az állampolgárok jogos védelmének emeltyűje gyanánt van hivatva szolgálni. (Élénk helyelés a szélső baloldalon.) Már pedig, t. ház, hogy a kép viselő választási bíráskodásról szóló javaslat évek óta itt, e ház­ban csak azért nem lett letárgyalva, évek óta csak azért nem lett törvényerőre emelve, mert nem felelt meg a szabadelvűség valódi elveinek, és mert a választások tisztaságának biztosítékait magában nem foglalta, azt bizonyítani, azt hi­szem, szükségtelen. (Úgy [van! Úgy van! a szélső haloldalon.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A jelen költ­ségvetési vita folyamán az abban résztvevőknek majdnem mindegyike belevonta felszólalásának keretébe azon kérdést, a melynek kiindulási pontját (Halljuk! Halljuk!) gróf Szapáry Gyula t. képviselőtársunknak az 1867-iki közjogi ala­pot helyeslő pártok együttműködésére, egyesü­lésére irányzott felhívása képezi, és ezen kér­dés, t. ház, valóban elég fontos és érdemes arra, hogy vele a lehető legkomolyabban foglalkoz­zunk. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, a 67-iki közjogi alapon álló pártok egyesülését az ország érdekében szük­ségesnek tartom, és szintén kívánom, (Halljuk! Halljuk!) kívánom pedig nemcsak azért, mert ezt vélem az egyedüli módnak, melylyel az or­szág politikai súlya megfogyatkozásának lejtőjón a tovább sülyedést megakadályozni, ennek végre valahára határt szabni lehetne; (Úgy vem! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem azért is, mert egy olyan nagy párt czéljai egyöntetű azonosságában és szellemi tőkéje tekintélyében oly erővel rendelkezhetnék, a melylyel sokkal hatékonyabban vethetné fel még az 1867. tör­vények tartalmán belül is felmerült közjogi sé­relmeinket, sokkal erélyesebben védhetné meg közjogi érdekeinket, semhogy azt a jelenlegi t. kormány és pártja megtenni bírná, tudná, sőt merné. (Egy hanga szélső baloldalon: Akarná! Úgy van! Úgy vän ! a szélső baloldalon.) Szükségesnek tartom a 67-es alapon álló t. pártok egyesülését még azért, mert akkor úgy a számbeli biztosság, mint az értelmi erő elkerűlhetőkké tenné a magyar nemzeti eszme fölényét gyöngítő paktumokat, titkos egyezmé­nyeket, például a szászokkal,(Ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) a kikkel a t. kormány csakis azért egyezkedett, hogy saját pártját néhány taggal megerősítse; elkerülhetővé tennék ez alkuvásokat és engedményeket a nemzetiségi túlzókkal szemben, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mi mind a magyar nemzeti eszme terjedésének és meggyökerezésének rová­sára történik, (Ugy van! Ugy van! a szélső bal­oldalon.) De szükségesnek! tartom, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) a 67-es pártok egyesülését még azért is, mert ezen egyesülés felszínre hozná gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam hatalmas államférfiúi képességének és az egész nemzeti pártnak a hatalom kezelésében való rész­vételét. Beöthy Ákos: Nem kérünk belőle! Mérej Lajos: Ezt pedig én az ország politikai életében nevezetes fordulópontnak tar­tanám, (Halljuk! Halljuk!) És pedig azért, mert az ő politikai működésének hazafiasságában senki által kétségbe nem vont tisztasága, és az ő meggyőződésének úgy itt a házban, mint e házon kivűl is sokszor erősített mélysége nemcsak fel­jogosít, de kötelez is azon feltevésre, hogy a nemzeti párt a kormányban részvételével egy­úttal a politikai erkölcsök visszahelyezésének azon mérve következnék be, mely nélkül ezen országot, mint területet, annak népeit, mint adózó polgárokat, az eszközökben nem válogató hatalom önsúlyával nehezedve reá, birtokolni és igazgatni lehet, de a magyar állameszmét a művelt népek szemében rokonszenvessé, a nép jólétét általánossá, a polgárok közjogait bizto­sakká tenni nem lehet. (Ugy van! a szélső ^bal­oldalon.) Végül szükségesnek tartom a 67-iki közjogi alapon álló pártok egyesülését saját magam pártállása szempontjából is azért, mert akkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom