Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-510

m 510. országos ülés 1895. november 21-én, csütörtökön. baloldalon.) Azt kérdem, t. ház, hogy Magyarország melyik vármegyéjében nem lehet a közigazgatás menete és rendje ellen kifogást tenni ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És hány vármegyében indítottak a kormánypárt hívei olyan ádáz hajszát, mint a milyennek Pulszky képviselő úr saját beismerése szerint, Nógrádmegye a részese? Kormánypárti alispán ellen egyben sem ! És ez bizonyítja, hogy önök a párturalom fentartása érdekében nem riadnak vissza, sajnos, semmiféle eszköztől. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pulszky t. képviselőtársunk a kormány működését és a parlament tevékenységét dicsérve, azzal fejezte be beszédét, hogy a kúriai bíráskodásra, a közigazgatási bíróságokra és a bűnvádi eljárásra vonatkozó törvényjavaslatok mindenike törvénynyé emelkedés esetében nem egy törvényhozási ülésszak, hanem egy egész törvényhozás működése méltó koronájának tekintethetett volna. Én, t. ház, elismerem, hogy ezen állításban sok az igaz, de ne feledjük, hogy valamely törvényjavaslat, vonatkozzék ez az államélet bármely fontosságára, egymagában és önmagában véve még pusztán alakilag sem képezhet sem törvényhozási, sem kormányzati érdemet, hanem igenis csak akkor, ha megfelel a nép közérzületének és ha az nem a párturalom íentartásának újabb eszköze, hanem az állampolgárok jogos védelmének emeltyűje gyanánt van hivatva szolgálni. (Élénk helyelés a szélső baloldalon.) Már pedig, t. ház, hogy a kép viselő választási bíráskodásról szóló javaslat évek óta itt, e házban csak azért nem lett letárgyalva, évek óta csak azért nem lett törvényerőre emelve, mert nem felelt meg a szabadelvűség valódi elveinek, és mert a választások tisztaságának biztosítékait magában nem foglalta, azt bizonyítani, azt hiszem, szükségtelen. (Úgy [van! Úgy van! a szélső haloldalon.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A jelen költségvetési vita folyamán az abban résztvevőknek majdnem mindegyike belevonta felszólalásának keretébe azon kérdést, a melynek kiindulási pontját (Halljuk! Halljuk!) gróf Szapáry Gyula t. képviselőtársunknak az 1867-iki közjogi alapot helyeslő pártok együttműködésére, egyesülésére irányzott felhívása képezi, és ezen kérdés, t. ház, valóban elég fontos és érdemes arra, hogy vele a lehető legkomolyabban foglalkozzunk. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, a 67-iki közjogi alapon álló pártok egyesülését az ország érdekében szükségesnek tartom, és szintén kívánom, (Halljuk! Halljuk!) kívánom pedig nemcsak azért, mert ezt vélem az egyedüli módnak, melylyel az ország politikai súlya megfogyatkozásának lejtőjón a tovább sülyedést megakadályozni, ennek végre valahára határt szabni lehetne; (Úgy vem! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem azért is, mert egy olyan nagy párt czéljai egyöntetű azonosságában és szellemi tőkéje tekintélyében oly erővel rendelkezhetnék, a melylyel sokkal hatékonyabban vethetné fel még az 1867. törvények tartalmán belül is felmerült közjogi sérelmeinket, sokkal erélyesebben védhetné meg közjogi érdekeinket, semhogy azt a jelenlegi t. kormány és pártja megtenni bírná, tudná, sőt merné. (Egy hanga szélső baloldalon: Akarná! Úgy van! Úgy vän ! a szélső baloldalon.) Szükségesnek tartom a 67-es alapon álló t. pártok egyesülését még azért, mert akkor úgy a számbeli biztosság, mint az értelmi erő elkerűlhetőkké tenné a magyar nemzeti eszme fölényét gyöngítő paktumokat, titkos egyezményeket, például a szászokkal,(Ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) a kikkel a t. kormány csakis azért egyezkedett, hogy saját pártját néhány taggal megerősítse; elkerülhetővé tennék ez alkuvásokat és engedményeket a nemzetiségi túlzókkal szemben, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mi mind a magyar nemzeti eszme terjedésének és meggyökerezésének rovására történik, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) De szükségesnek! tartom, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) a 67-es pártok egyesülését még azért is, mert ezen egyesülés felszínre hozná gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam hatalmas államférfiúi képességének és az egész nemzeti pártnak a hatalom kezelésében való részvételét. Beöthy Ákos: Nem kérünk belőle! Mérej Lajos: Ezt pedig én az ország politikai életében nevezetes fordulópontnak tartanám, (Halljuk! Halljuk!) És pedig azért, mert az ő politikai működésének hazafiasságában senki által kétségbe nem vont tisztasága, és az ő meggyőződésének úgy itt a házban, mint e házon kivűl is sokszor erősített mélysége nemcsak feljogosít, de kötelez is azon feltevésre, hogy a nemzeti párt a kormányban részvételével egyúttal a politikai erkölcsök visszahelyezésének azon mérve következnék be, mely nélkül ezen országot, mint területet, annak népeit, mint adózó polgárokat, az eszközökben nem válogató hatalom önsúlyával nehezedve reá, birtokolni és igazgatni lehet, de a magyar állameszmét a művelt népek szemében rokonszenvessé, a nép jólétét általánossá, a polgárok közjogait biztosakká tenni nem lehet. (Ugy van! a szélső ^baloldalon.) Végül szükségesnek tartom a 67-iki közjogi alapon álló pártok egyesülését saját magam pártállása szempontjából is azért, mert akkor