Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-510

V 510. orgxágos ülés 1895. november 21-én, csütörtökön. désekkel akarta bebizonyítani, abban a pillanatban távoznia kellett onnan. {Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) És ha megolvassuk a jelenlegi földmívelési miniszter úrnak miniszterségének rövid ideje alatt a nyilvánosság előtt tett nyilatkozatait, azokból is láthatjuk, hogy ő ugyan már a földmívelési érdekeknek a kormány részéről nagyobb mérvű támogatását jelzi szükségeseknek, de némileg Ő is mindig kaezérkodik a kereskedelmi érdekekkel. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Elismerem, t. ház, hogy a mezőgazdaság az iparra] és a kereskedelemmel testvérek, a melyek egymással jó egyetértésben sokkal nagyobb előnyöket érhetnek el, mintha eg'ymässal ellentétben állanak. Hanem azt minden föklmívelésügyi minisztertől jogosan megkövetelni vélem, hogy az ő tárczája körében első sorban a földmívelós érdekeit tekintse irányadó zsinórmértékül, és azt hiszem a földmívelésügyi miniszter úr ezt annál is inkább megteheti, mint megtette az osztrák földmívelésügyi miniszter, gróf Ledebur, mert annak a háta mögött nem áll oly többség, mint itt e házban, a mely tudvalevőleg mindent, a mi a kormánytól jön, megszavazni úgyis kész. (Igaz ! Úgy van! a baléi szélső baloldalon.) Berzeyiczy Albert t, képviselőtársam a mezőgazdaságról szólva, a gondatlan szülők és a beteg gyermek képletével élt, és azt mondotta, hogy a mezőgazdaság betegségét nem a kormány gondatlansága, hanem az európai járvány okozta. Az én meggyőződésem szerint a mezőgazdaság mai betegségét az európai járvány nem okozta, hanem csak fokozta. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) És ha a tisztelt kormány figyelembe vette volna az ellenzéknek évek óta elhangzott intelmeit, a mikor e betegség még csak lappangott, ha követte volna az ellenzék tanácsait, a mikor ezen betegség már kitörőben volt, akkor nemcsak azt gátolhatta Folna meg, hogy a betegséget az európai járvány fokozza, hanem meggátolhatta volna azt, hogy a betegség az életveszélyesség jellegét érhesse el. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) De itt eszembe jut az orvosi kezelésről egy adoma. (Halljuk!) A családnak egyik tagja beteg volt, orvost hívtak hozzá, de orvos mámoros fővel jelent meg, és a helyett, hogy a beteg üterét tapogatta volna, kezével a saját másik kezének az érverését tapogatta és rövid gondolkodás után azt mondta: »Ab ennek semmi baja sincs. Ez csak mámoros,, józanodjék ki.« T. képviselőház! A t. kormány és pártja a hatalom birtoklásával járó előnyök mámorában nem tapintgatta a magyar mezőgazdaság üterét, hanem saját egyéni jólétének érverését, és az egyéni jólét fáitól nem látja a magyar mezőgazdaság hanyatlásának erdejét! Berzeviczy Albert t. képviselőtársam azután szinte gúnyolódva hozta fel ellenünk, hogy ha a mi közállapotaink olyformán rosszabbottak volna évről-évre, mint a hogy az ellenzék évről-évre konstatálja, akkor mostanáig minden bizonynyal elpusztultunk volna. Ezzel szemben én az ellenzék részéről több joggal vélem felelhetni, hogy ha a mi közállapotaink oly mérvben javultak volna évről-évre, mint a hogy a t. kormánypárt azt évről-évre konstatálja, akkor már, t. képviselőház, ezen országban a politikai erkölcsök romlásának gombáit Díogenes lámpájával sem tudnók megtalálni, akkor már ennek az országnak kátói jellemek tejjel-mézzel folyó Eldorádójává kellett volna válnia. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Már pedig ez idő szerint itt az országban, sajnos, a politikai akarnokok virulnak és terjeszkednek, (Úgy van! balfelől.) és hogy itt a kátói jellemeknek tejjel-mézzel folyó országa helyett az államadósságok, a váltó-adósságok és a bekebelezett adósságok árja romból, azt mindenki láthatja, a ki nem nézi a közviszonyokat Berzeviczy Albert úr rózsás szemíívegéu át. (Úgy van l a szélső baloldalon.) Pulszky Ágost t. képviselőtársam azt mondta a függetlenségi és 48-as programmjáról, hogy az nem egyéb, mint egy államjogi negáczio, a mely mögött nem rejlik egyetlenegy r

olyan mélyebb politikai gondolat sem, a mely a gyakorlati kivihetőségnek megfelelne és — szép csendesen teszi hozzá — és ma lenne érvényre emelhető. T. képviselőhez! Valóban csodálatraméltó, hogy mily áthatlan burokká jegeczedett Pulszky Ágost képviselő úr sárga-fekete lelkíí gondolatmenetén a politikai pártelfogúltság, ha még a mi programmunktól is megtagad minden mélyebb politikai gondolatot és gyakorlati alkotás kivihetőségét. Azt kérdem tőle, van-e valamely országban a nép életében mélyebb politikai gondolat, mint az, hogy az állam ne csak a papiroson, ne csak a törvények betűiben foglalt ígéretekkel, hanem a szó valódi értelmében, (Úgy van! a szélső baloldalon.) az állam minden intézményében, az állampolgárok minden jogában legyen szabad, önálló, független? (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Volt-e és van-e mélyebb politikai gondolat az egész világtörténelemben annál, hogy a nép ne legyen a jövedelmi forrásoknak tenyésztője a hatalom birtokosai számára, hanem legyen saját jólétének öntudatos, ezéltudatos munkása és élvezője. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az ország ne legyen