Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-510

510. országos ttlés 1895. november 21-én, csntörtökön. 65 ügyi miniszter arat is mint tényleg gyakorló ügyvédet, választották ezen képviselőház tagjává. (Igaz! Úgy van! a sséls'ö baloldalon.) Miként vélekedik a tudományos írói világ az ügyvédségről, azt Pap Géza t. képviselőtársam hallotta is, olvasta is, mielőtt az ügyvédi oklevelet megszerezte, de minthogy idáig már elfeledni látszott, néhány hivatkozással emlékezetében megújítom. Zaehariä azt mondja, hogy az ügyvédség megbecsülése a nép politikai képzettségének és polgárosúltságának hőmérője ; Tocqueville szerint szabad országokban jogászok állanak a pártok élén ; Zanardelli szerint demokratikus országban az ügyvédek uralma áll fene; hogy az ügyvédség minden korban, minden veszély daczára kitartóan és hűen tette meg kötelességét a szabadság ügyének előmozdításában, és annak fényes szolgálatokat tett. Egyébiránt, hogy a magyar közönség mit tart Pap Géza t. képviselőtársam véleményéről, elég hivatkoznom arra a tényre, (Halljuk! Halljuk!) hogy a műveltségnek kétségtelenül magasabb fokán álló, törvényhatósági joggal bíró városok által választott 26 képviselő közül 14 a tényleges ügyvéd, és a törvényhatósági joggal nem bíró, de Önálló választó jogosultsága városok által választott képviselők közül ugyancsak 14 tényleg gyakorló-ügyvéd. És mi, a tényleg gyakorlóügyvédek, közel 90-en, ezen tisztelt háznak majdnem egy ötödrészét képezzük. De kérdezem Szemere Huba és Pap Géza t. képviselőtársaimat, hogy kikből állítanák össze például az igazságügyi bizottságot, ha a tényleg gyakorló-ügyvédeket kizárnák a parlamentből? Pap Géza t. képviselő úr különbséget tesz a tényleg gyakorló és a tényleg nem gyakorló, vagyis az okleveles ügyvédek közt, és ez utóbbiak mellett tör lándzsát, nem mondom, azért, mert ő is csak az utóbbiak közé tartozik! De vizsgáljuk az általa így fölállított válaszfalat. Ha érvelésében következetes akarna maradni, azt is kellene állítania, hogy a tényleg gyakorló-orvos, mérnök, tanár, vagy építész, ellenkezik a parlament tekintélyével, a tényleg nem gyakorló már nem; vagyis a ki oklevelét a levéltárba helyezi, az illető szakmával többé nem vesződik és nem foglalkozik, a mi tehát a szakmája színvonaláról való lemaradással azonos, ez összefér a parlament tekintélyével, de a mint ugyanezen oklevél alapján szolgálni akarja a közügyet, művelni a tudományt és önmagát, az már a parlament tekintélyével nem fér össze! Gondolja meg t. képviselőtársam, mennyivel nagyobb azoknak száma, a kik az ügyvédi oklevelet megszerzik, mert annak alapján önállósághoz jutnak, családot alapítanak, és azt fentartani képesek, mint azoké, a kik az KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVII. TKÖTE oklevél megszerzése után vagyonuk jövedelme elköltésének könnyű feladatát választhatják időtöltésűi ; és higyje el. sokkal inkább megérdemli polgártársai bizalmát, és sokkal inkább lehet a parlament díszére azon tényleg gyakorló ügyvéd, a ki fáradhatatlan munkásságának mindennapi küzdelmei közepette vesz részt a politikai közéletben, mint azon okleveles ügyvéd, a ki nem saját munkájából, hanem elődjeinek szorgalmából örülhet azon szerencsés helyzetnek, hogy az öröklött vagyon kényelmes párnáin tétlenkedve szövögetheti politikai vágyainak ábrándos képeit. (Tetszés és helyeslés a balés szélső baloldalon.) Súlyos vádat emelt Pap Géza t. képviselőtársam a magyar gazdák értelmiségének zöme ellen, midőn azt állította, hogy az 1895. évi országos gazdakongresszus hosszú/ nagy és terjedelmes viták után az illető javaslatokat más szakosztály termeiből odaözönlők döntötték el és a javaslat ellen foglaltak állást, hogy az határozattá ne emeltessék, csak azért, mert az indítványt egy más párthoz tartozó egyén tette meg. Nagyon szerettem volna, ha Pap Géza t. képviselőtársam, úgy a mint azt beszédében említette is, a jelzett eseteket megjelölte és az illető egyéneket megnevezte volna, mert így alkalom adatott volna nekünk, hogy állítását megczáfoljuk és kijelentéseinek téves voltát bebizonyítsuk. Egyébiránt az országos gazdakongresszus határozatairól és egész működéséről már megjelent könyvekből kitűnik, hogy ott számos oly javaslat lett elfogadva, a melyet kormánypárti férfiak tettek és számos oly javaslat elvetve, a mely ellenzéki férfiak részéről kerűlf oda, a mi tehát világos bizonyítéka annak, hogy a magyar gazdaközönség értelmiségének elég érzéke volt önmagától is, Pap Géza képviselő úr bírálata nélkül,' hogy a mezőgazdaság kérdéseiben egyedül a mezőgazdaság érdekei, nem pedig politikai pártállás szerint határozzon. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És itt, t. ház, ki kell terjeszkednem Berzeviczy Albert t, képviselő úrnak a volt földmívelési miniszterúrra vonatkozó azon állítására, mely szerint az ellenzék mindaddig; a míg a minisztert az agrár érdekek elhanyagolásáért jogosan támadhatta, azt erősen támadta, a mint azonban ő miniszteri székét elhagyta, azonnal hajlandó lett őt az agrár érdekek barátjának elf ogadn. T. ház! Berzeviczy Albert t. képviselő úr ezen érvelésének épen a visszája áll; már tudniillik az, hogy a volt földmívelési miniszter úr mindaddig megmaradhatott állásában, a míg őt az ellenzék az agrár érdekek elhanyagolása miatt jogosan támadhatta; a mint azonban az agrár érdekek ápolása iránti hajlamát intézkeD