Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-509
509. országos ttlés 1895. november 20-&n, sierdán. 4.Smondták, hogy »ha minket a korona politikánkban megakadályoz, tudni fogjuk kötelességünket, és mind egy lélekkel átmegyünk a közjogi ellenzékbe.« (Zajos helyeslés balfelől.) Ily körülmények közt azt hiszem, hogy talán mégis egy kissé merész dolog egy pártnak lefoglalni a kiegyezés testőrségét, e testőrség hivatalát. De második Mayert is emiitett a t. képviselő úr. Ez Apponyi állásfoglalása a véderő fejlesztésénél. E második Mayer a véderővitákban született és visszahatása volt egyenesen a 14. §-nak, Mikor a nemzeti jogok feladásában önök elmentek a végletekig, sőt mikor az ellenzék látta, hogy a konczessziókban határt nem ismernek, akkor hirtelenében megpróbálta formulázni a katonai követeléseket, és akkor ez abban a lázas idő izgalmában a katonai nevelés kérdésében és a tiszti katonai akadémiában csucsorodott ki. Önök siettek megragadni a pártnak ezt a kijelentését. Mi állunk a helyünkön, mert egy nagy elvi jelentőségű princzipium van a tiszti akadémia hátterében ; mert minden nemzet gyermeke anyanyelvéi, kultúráját, nemzeti érzéseit beleviketi a társadalmi életbe a nélkül, hogy hivatásával jönne ellentétbe, egyedül a magyar nemzet az, a mely anyanyelvének, kultúrájának, érzéseinek istápolásával a hadseregben még kadét sem lehet. (Élénk tetssés a baloldalon.) Hát igen, mi módot kerestünk, hogyan lehetne a nemzeti individualizmust, a nemzeti érzéseket összhangba hozni a véderő fejlesztésével és önök a helyett, hogy e munkánkban, ez igazi nemzeti munkánkban segítségünkre jöttek volna, (Élénk helyeslés a baloldalon.) siettek diszkreditálni a hadsereg miatt Apponyit. (Igazi Ügy van! a baloldalon.) Rámutogattak, hogy íme a magyar Parnell, a nemzet vezére, a ki bolygatja a király hadseregét, annyira megy elbizakodottságában, hogy nemzeti színű zászlóról beszél, és hogy a csendőrség számára nemzeti színű kardbojtot követel (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Uraim, ez az önök iskolája; és bocsássa meg t. képviselőtársam, de ebből az irányból tette le fényesen a matúrát. (Élénk tetssés a baloldalon.) Védelem helyett támadni kezdte gróf Apponyit és pedig oly téren, a melyről addig fogalmunk sem volt: megvádolta őt a nemzetiségek fölpiszkálásával. (Derültség a baloldalon.) Szentiványi Kálmán: Talán Brüszszelben! Hock János: Mikor a beszéd itt a házban elhangzott, úgy voltam vele, mint Ibsen Nórája, vártam a csodát; (Élénk derültség a bal- és szélső haloldalon.) vártam, hogy a túloldalról valaki fel fog kelni és visszaemlékezni KÉPVH- HAPLÓ. 1892—97. XXVII KÖTET. a brüsszeli napokra, a melyeken nemzetének gróf Apponyi a külföld szimpathiája mellett fényes talentumával oly nagy szolgálatokat tett; mondom, visszaemlékezvén erre, vártam, hogy a túloldalról valaki fel fog kelni és a párt nevében ezért az inzultusért bocsánatot kér. De uraim, önök helyeselték Láng Lajos képviselő úrnak azt a kijelentését is, hogy Apponyi másként beszélt Brüsszelben, mert ott csak nemzete lebegett gzeme előtt és másként Kassán, mert ott csak Bánflyt látta. Nos hát ebben teljesen igaza volt a t. képviselő úrnak. Brüsszelben gróf Apponyi Albert csak nemzetét látta, a közjogilag egységes magyar nemzetet, melyhez a szent István koronája területén lakó összes állampolgárok egy államtestben elválaszthatatlanul kapcsolva vannak. (Élénk helyeslés és tetssés a baloldalon.) Látta ezt a közjogi egységet és megvédelmezte azt a nemzetiségek föderálisztikus utópiája ellen és kimondotta, hogy ha pedig a nemzetiségeknek sérelmeik vannak, tessék idejönni a magyar parlamentbe, adják elő itt panaszaikat, mert sérelmeik belügy, nem pedig külügy, s nem tartoznak a külföldre. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez nem tartozik a külföldhöz, (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Kassán azonban — igaza van — már csak Bánffyt látta, mert beszélt belpolitikai sérelmekről, a miknek minden nemzetiség, velünk együtt, ki van téve. (Igast! Úgy van! a baloldalon,) Midőn látjuk a közigazgatásban a visszaéléseket; midőn látjuk a választási lajstromok meghamisítását, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) midőn látjuk azon visszaéléseket, melyeknek mozgató feje Bánffy, az egykori dobokai szellem; (Derültség a balés szélső baloldalon.) ez az igazságtalan támadás bizonyítja, hogy a képviselő úrnak mennyire nem volt igaza. Ez a támadó politika nekem eszembe juttatja azt a nagyon megszorult vádlottat, a ki egy alkalommal a bíróság előtt állott és ügyvédjének azt a tanácsát vitte magával, ha nagyon szorongatnak, légy bátor, ez imponál, végre is a dolog oly világos, hogy máskép alig lehet azt elleplezni, mintha ártatlanságod önérzetével lépsz fel. (Derültség a balés szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Én nagyon szívesen meghallgatom a közbeszólásokat, ós a mennyiben a tárgyalás érdemét emelik, szívesen válaszolok is. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Mikor azután a bűnös a vádló ügyész beszédje alatt, mikor az felolvasta bíínlajstromát, összeroskadt, akkor hirtelen eszébe jutott az ügyvéd tanácsa és így szólt: » Elnök úr, szót kérek!* »Mit akar?« »Kérem, miután engem az ügyész úr nagyon sanyargatott és olyan részletesen beszéli el az én bűneimet, mintha jelen lett voina velem együtt: kérem őt is becsukatni.* 7
