Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-509

43 509. országos ülés 1895. november 20-án, szerdán. így folytatta: »Mi közjogunknak olyan fejlesz­tését kívánjuk, mely a kiegyezés szellemének megfelel és állami önállóságunkra is a paritás alapján törekszik. < Ez a világos magyarázat ; meggyőzhetett volna mindenkit, hogy ez a párt nem foglal állást az alaptörvény ellen, hanem az ellen a kormányzati szellem ellen, mely azon alaptör­vényt meghamisította, (Élénk helyeslés balfelöl.) és hogy ott maradhasson, egy meddő és tart­hatatlan párturalmi rendszer egy hatalom fész­kében: hát naponként kész volt letörni közjo­gunk ornamentikájából egy-egy darabot. (Helyes­lés a bal- és szélső baloldalon.) Ne hivatkozzék nekem a képviselő úr Andrássy Gyula főrendiházi beszédére, a me­lyet igazán a nemes gróf hattyúdalának nevez­tek el. A beszéd nem önök mellett szól. Azon beszédnek felfogása és a mi felfogásunk közt ott nincsen lényeges különbség. A kiegyezési tör­vényt mi megállapított közjogi viszonynak te­kintjük. Mi a 67-es törvény featartására, de meghamisítatlau featartására (Helyeslés balfelöl.) és annak minden tisztaságában való végrehaj­tására törekszünk. Az önök álláspontja pedig a stagnáczió és visszafejlesztés. Itt van köztünk a különbség. Jól mondotta Apponyi, hogy a mi állás­pontunk 1867 s nem 1875, és e kettő közt lényeges különbség van. Talán Andrássy gróf tekintélyére én is hi­vatkozhatom, a mikor a 14. szakaszra vonatko­zólag nyíltan fölemelte szavát és nyíltan el­ítélte a nemzetet jogfosztó törekvést, a mely az Önök politikája. Midőn tehát Andrássy Gyula magyarázta az állandó alaptörvényt, még pedig olyformán, hogy azt intencziója szerint kell alkalmazni, és hogy az állandó törvénynek te­kintessék : nem mi ellenünk érvelt, hanem önök ellen. Csakhogy a mikor önök Andrássy fölszó­lalása után kénytelenek voltak beadni dereku­kat, akkor Andrássy nyilatkozatát egyszerűen ránk fordították. Nem mi ellenünk kell megvé­delmezni a kiegyezési törvényt, a kik hamisí­tatlan szellemben való föntartása által be akar­juk bizonyítani, hogy ily közjogi viszony alap­ján is fejlődhetik a nemzet gazdaságilag és po­litikailag, hanem önök ellen, kik azt minden eszközzel diszkreditálják. (Élénk helyeslés bal­felöl) A képviselő úr nem elégszik meg id. An­drássy Gyula gr. tekintélyével, hanem némileg utá­nozza ifj. Andrássy Gyula grófot is, midőn felállítja a merev közjogi konzervativizmust. Nohát, hogy e konzervativizmusról ifj. Andrássy Gyula gróf­nak mily nézetei vannak, a mióta saját tapasz­talásából győződött meg, hogy az önök min­denre kész politikája mennyire emeli a minisz­teri tekintélyt ott fent, azt nem tudom. De annyit tudok, hogy a merev konzervativizmus hangoztatásával a képviselő úr tényleg nem azt az intencziót követi, melyet szavaiban említ, a mennyiben elvágja úgyszólván a közeledés le­hetőségét is. És talán ez is a végezel: bevágni Apponyi gróf előtt az utat, és hogy ezt meg­tehessük, elmegyünk a kiegyezési törvény ér­telmezésében a végletekig, a képtelenségig. (Élénk helyeslés balfdöl.) A képviselő úr azt mondta, hogy a ki­egyezés kiegészítése csak olyan lehet, mely alárendelt jelentőségű dolgokra vonatkozik, és minden illetékes félnek megegyezésével és meg­nyugvásával történik. Hát van eset, t. képviselő úr, mikor a logika veszedelem. Mert ha minden illetékes tényező megegyezik, akkor kétségbe vonom, hogy csak alárendelt kérdésekben változtathatjuk meg a törvényt. Egy törvény sem lehet örök; lehet állandó, hosszú időre terjedő jogviszonynak te­kinteni, de ráfogni, hogy a nemzet egész élete e keretekbe, mint Prokrusztesz-ágyba van bele­préselve és onnan nem szabadulhat, ez, azt hi­szem, nem államférfiúi beszéd. (Élénk helyeslés a bal- és szélső' baloldalon.) Ha minden illetékes tényező, bármily lényeges pontban is megegye­zik a törvény megváltoztatására nézve, e jogu­kat senki kétségbe nem vonhatja, mert hisz ezzel önmaguk között szabályozzák a jog­viszonyt. Láng Lajos : Csakhogy ez új kiegyezés lesz, nem a régi. Hocfe János : Teljesen igaza van a kép­viselő úrnak, hogy ez új kiegyezés lesz. De a képviselő úr azt mondta, hogy a kiegyezés ki­egészítése csak alárendelt dolgokban történhe­tik. Hát ezt vonom kétségbe. Tegyük fel, hogy a jelen kiegyezés keretében, akár a hadseregre, akár más fontos intézményre nézve megegyez­nek az illetékes felek, és például azt proponál­ják a magyar kormánynak, hogy mivel a véd­erő fejlesztése megköveteli, hogy a hadsereg­ben is fejlesztessék a nemzeti szellem, meg­engedjük, hogy felállítsák Magyarországon az önálló hadsereget, a nélkül, hogy a kiegyezés egyéb részeit bolygatnók: mit fog tenni a ma­gyar kormány ? A merev konzervatizmus állás­pontjára áll és visszautasítja a magyar had­sereg felállítását ? (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Hogyne!) Nem a kiegyezés testőrei önök, hanem egy párturalmi rendszer mamelukjai. Igazi lands­knecht-gárda, mely a hatalomhoz ragaszkodik, és ha az veszélyben forog, készek megtámadni még a kiegyezést is. Mikor a bán miniszter­elnök-jelöltsége szóba jött, önök megfenyeget­ték a koronát is. (Élénk tetszés balfelöl.) Hány és hány képviselőre hivatkozhatnám, a kik azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom