Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-509

m 509. országos ülés 1895. november iäO-áu, szerdán. mai nem viseltetem, s a költségvetést sem szavazom meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: Hortoványi József! HortoTányi József: T. képviselőliáz! A költségvetéshez eddiggfelszólalt képviselőtársaink pártállásaiknak megfelelőleg különböző szempontokból indokolták meg szavazataikat. Engedje meg a t. ház, minthogy én egy párthoz sem tartozom, hogy röviden a saját szempontomból indokolhassam meg szavazatomat. (Malijuk! Halljuk!) Eddig, t. ház, valahányszor a kormány költségvetését beterjesztette, mindannyiszor egy bizonyos (Zaj. Elnök csenget.) munkaprogrammot terjesztett elő, megmondotta, hogy mit akar megvalósítani, és miért kéri a költségvetés megszavazását. Ez volt a kiindulási alap a kormány politikájának megbírálásánál, és ebből a szempontból indulva ki, azt vagy elfogadtuk, vagy megtagadtuk. A jelen kormánynál azonban, ha e kiindulási ponlot keresem, sajnálattal kell konstatálnom, hogy az teljesen hiányzik, mert az igen tisztelt kormánynak semmiféle niuukaprogrammja nincs. A mióta e kormány megalakult, viczinális vasutakon kívül egyebet nem tárgyaltunk, e helyett azonban az igen tisztelt kormány tagjai vidéki látogatásokkal tisztelték meg az egyes vidékeket, ott fogadiák a hódoló küldöttségeket, biztosítván őket változhatatlan jó indulatukról és kegyelmükről. (Halljuk!) Ezeken a vidéki politikai vásárokon lehetett némelykor konstatálni, hogy a kormánynak szándékában van valamit akarni, ezekből tudtuk meg, hogy a munkaprogrammba fel van véve a közigazgatás államosítása, ezt is azonban csak a jövő évre Ígérte meg, a mennyiben 1896. április havában szándékozik azt előterjeszteni. Még ha ezt elfogadjuk is, ez is csak olyan sovány Ígéret, mint Molliére híres színdarabjában, a »Fösvény-«nek nyilatkozata, kit midőn adott igéretéuek beváltására szorítanak, azt válaszolja, hogy »majd holnap Ígérni fogok valamit«. Ha tehát nincsen muukaprogramm, tovább kell keresnem az elveket, a melyeket a kormány meg akar valósítani, de sajnálom, hogy sem eszméket, sem elveket az igen tisztelt kormányelnök úrnál nem találhatunk. (Derültség bal felől.) Marad tehát egy harmadik dolog, a melyet az eddig felszólalt kormánypárti t. szónokoktól hallottunk, és ez az, hogy a kormánynak feladatává vált az egyházpolitikai törvényeknek a végrehajtása. Sajnálattal kell konstatálnom, hogy a t. kormánynak e téreni működése az önök liberális reformjai s az önök liberális elvei szempontjából is megbukott ; a hol békíteni kellene, ott e kormány tapintatlansága csak elkeseredést okozott, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) a politikai helyzet ma még zavarosabb, mint azelőtt, s a reformok keresztülvitelére kikölcsönzött ellenzék minden támogatása daczára sem lehet konstatálni egyebet, mint e reformok s törvények végrehajtására kiadott miniszteri rendeletekkel a tövénysértések egész sorozatát, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a midőn e reformokban lefektetett alapelveknek a gyakorlati életbe való átvitelénél a törvény hiányait rendeletekkel pótolni akarja. E rendeletek alapelveit is Németországban fennálló rendeletek s rendszer egyszerű átfordításával akarja megvalósítani, úgy hogy a gyakorlatban ma már minden elfogulatlan politikusnak be kell látnia, hogy e törvények ily alapon, s ily komplikált alakban végrehajtása, teljes lehetetlenné válik s azok az elvek, a melyeket e kormány elődjének törvénybe iktatni sikerült, a gyakorlatban a jelen kormány rendszerének kezelése s rendelete által mennek tönkre. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Mert az eljárás konzequencziáját épen a kormány pártjának kellett volna levonni, s épen liberális szempontból az önök pártjának kellett volna megtagadni attól a kormánytól a bizalmat, mely nem képes végrelnijtani a reformokat, a melyre vállalkozott úgy, a hogy azt önök megalkották. Nincs tehát e kormáynak sem elve, sem programmja, sem eszméje; de a mint nem tudja megmondani, hogy mit akar, mért van itt, ép oly kevéssé tudja parlamentáris szempontból elfogadható jogezimét megadni annak, hogy mily alapon került a kormány élére? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert azt, parlamentáris szempontból, csak nem ismerhetjük el alkotmányosnak, hogy egy nagy többség, melynek van egy erős kormánya, mely keresztülviszi elveit s akkor ugyané többség szeme előtt mint egy sülyesztőbe alábukik s eltűnik e kormány, s helyébe ugyané sülyesztőn megjelenik b. Bánífy miniszterelnök alakja, a ki maga sem tudja mit akar, s hogyan került oda, a ki most még arra sem tartotta érdemesnek e képviselőházat, hogy legalább valami elfogadható ürügyet adott volna elő, a mely alapon kéri e költségvetés megszavazását sőt e nagy többség sem kíváncsi rá, s most azt kívánják, hogy tárgyaljuk e költségvetést, a melynek tulajdonképeni tárgya, a kormány programmja s politikája teljesen hiányzik, s azt kérik, hogy e költségvetéssel szavazzunk bizalmat annak a kormánynak, a melynek tagjai, hogy egymásban sem bíznak, ennek fényes jelét adták a november 9-iki ülésben. Hogy merik tehát kérni s mily alapon a bizalom megszavazását? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azonban, midőn erre az eredményre