Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-509

509. országos tiltís 1895. noTember 20-án, szerdán. 44 ros mellőzésével azt mondja: Fónagy úrnak, meg nem tudom még kinek, gyógyszertár engedélyezendő. Kétségtelen joga a fővárosnak, hogy a saját dolgait önmaga intézze. A ház minden tagja igen jól fog emlékezni, hogy csak a legközelebb is mennyire elkeseredett a főváros azon visszaélés miatt, melyet vele szemben a belügyminiszter úr elkövetett. Fel is írt ide a házhoz, itt keresvén orvoslást azért, hogy az ő meghallgatása nélkül egyszerűen bécsi vállalkozóknak adta ki az illemhelyeket, a fővárost pedig egyszerűen figyelembe sem veszi. De hogy erélyes is tud lenni a belügyminiszter úr, szíves engédelmökkel egy esetet hozok fel erre nézve. (Halljuk! Halljuk!) A legközelebbi múltban történt, hogy egy előkelő fővárosi egyéniség kivette az úgynevezett szemétkihordást. (Halljuk! Halljuk! Egy hang a szélső baloldalon: Ez ér dekes!) Ez az úri ember, a ki esetleg a kereskedelmi miniszter úrnak a sógora, folyamodott a fővároshoz, hogy miután a köztisztaság és közegészségügy szempontjából felette hátrányos és káros, hogy a csont és rongy-üzlet egyesek kezében van, azt kérelmezte, hogy a belügyminiszter úr hathatós befolyásával oda hasson, hogy ez a köztisztaság érdekében a szeméttel együtt fuvaroztassák ki. Tudom, hogy ez az üzlet nem is lett volna oly rossz, mert az illetőnek legalább is 200.000 forintot jövedelmezett volna. A közegészségügyi tanács tárgyalta is ezt az ügyet és ott, mint a közegészségügyi bizottságnak hivatalból tagja, több előljáró oda nyilatkozott, hogy ez tulajdonképen egyes embereknek megélhetése s ebből többen élnek, mert különösen a fővárosban a vendéglősök ebből 1500 egész 2000 forintnyi jövedelmet húznak, következéskép ellene voltak annak, hogy a csont a szeméttel egyidejűleg hordassák ki. A belügyminiszter úr akkor azt hitte, hogy a közegészség érdekében fog eljárni és a főváros megkerülésével valami Horváth nevű segédfogalmazó urat kük döttki, a ki azután álruhába öltözködött, álruhába öltöztette a rendőröket és valódi hajszát intézett ebben a kérdésben. A dolog végre mégsem akként ütött ki, a mint ő hitte volna, s ennek az a vége lett, hogy azt a négy elöljárót, ki ellene mert szólni ebben a kérdésben, fegyelmi vizsgálat alá helyezte. (Mozgás a szélső baloldalon.) Az a fegyelmi vizsgálat be is fejeztetett, sajnos azonban, hogy a felmentő határozat még ma sem hozatott meg, valószínűleg azért, hogy azáltal a belügyminiszter úr kompromittálva ne legyen. Ezek és más olyan körülmények vannak, melyek tulajdonképen a belügyminiszter eljárását mélyen lesújtva érintik. KÄPVH. NAPLÓ 1892—97. XXVII. KÖTKT. Ott azonban, hol arról volna szó, hogy a belügyminiszter úr erélylyel járjon el, ott semmitsem tesz; erről általánosan feljajdulva beszél a nemzet. Az úgynevezett trachoma-betegséget értem, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egész vidékeket pusztít el ez a baj, mindenki látja a bajt, csak a belügyminiszter úr nem látja. Epúgy vagyunk vele, mint a filloxera-pusztítással, arra azonban, hogy ez meggátoltassák, a belügyminiszter úr nem tesz semmit. Még egy körülménynél nagyon közönyösen jár el a t. belügyminiszter úr. (Halljuk! Halljuk!) A megyékben ha egyik vagy másik hivatalnok nyilatkozni vagy állást foglalni mer az ellenzékkel, el lehet készülve arra, hogy a legközelebbi időben fegyelmi vizsgálatot kap, de el lehet készülve arra is, hogy nagyon hosszú életű ember legyen, hogy megérje a fegyelmi vizsgálat eredményét. Ezek azok az okok, melyek miatt én ezen kormány nyal szemben állást foglalok és a költségvetést meg nem szavazhatom. Mielőtt azonban beszédemet befejezném, egy bizonyos állapotra kérem fel a t. kormány figyelmét. (Halljuk! balfelől.) A legújabb időben egész bucsújárást jár a minisztérium, hol itt, hol amott jelenik meg, megvizsgálja a kórházakat, megvizsgál mindent, de nem vizsgálja meg azokat az állapotokat, a melyek erre igazán rászorulnának. Például Bácsmegyében 10—12 ezer lakossal biró községek vannak, de arról, hogy ezen községekben járásbíróság legyen, szó sincs ; arról, hogy ott a közoktatás tekintetében valami történjék, szó sincs. Ha tehát ily búcsújáró szerepre vállalkozott a kormány, tegye meg azt a szívességet is a közérdek és a bácskai érdek szempontjából, küldjön oda is valakit, győződjék meg az ottani állapotokról, és segítsen a nemzet közművelődését, neveiését előmozdítani, hogy így legalább némi köszönettel tartozzunk aziránt a kormány iránt, a melylyeí szemben ez idő szerint köszönettel nem tartozunk. (Igaz! Úgy van! a szélső' baloldalon.) És ha mindezek megtörténnek, ha a közérdek szempontjából oda is elzarándokol például a közoktatásügyi miniszter úr, én még mint ellenzéki párthoz tartozó egyén is üdvözölni fogom őt, hogy legalább a közoktatás terén tett valamit kerületemért, de nemcsak kerületemért, de az ország egyik legtekintélyesebb népessége érdekében. Minthogy pedig az előadottakból, de különösen a mai viszonyokhoz mérten azt kell tapasztalnunk, hogy mindenütt, a hol erőre és hatalomra volna szükség, az igen t. kormány meghátrál vagy kibúvót keres; minthogy azt látom, hogy a nemzet érdekeit őszintén és igazán szívén nem viseli, ezen kormány iránt bizalom6