Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-524

524. országos ülés 1895. deezember 7-én, szombaton. 453 figyelembevétel végett a ház asztalára, E megoldáshoz készséggel hozzájárulok, mert a kérdés komoly megfontolására erősebb garancziát látok abban, ha a ház érdemleges tárgyalásai rendjén veszi vitatás alá, mintha inczidenfcaliter, egy kérvény alkalmából teszi ezt, már most akár pártolólag, akár egyszerűen adatik ki a kérvény a miniszter úrnak, A mi a benyújtott határozati javaslatot illeti, erre nézve röviden jelzem álláspontomat. Helyesnek tartom, hogy tekintve, hogy a kartellmalmok ma őrlési redukczióban állapodtak meg, a kormány sürgős intézkedéseket tegyen oly irányban, a mely irányban azok törvényesek és lehetségesek. A határozati javaslat egyéb pontjaihoz hozzájárulok, de azon pontjára nézve, mely az őrlési engedélyt törvénytelennek mondja, én, a ki e tárgyban a tavalyi költségvetési vitában terjedelmesen nyilatkoztam, köteles vagyok akkori álláspontomhoz híven kijelenteni, hogy én az őrlési engedéíyt nem tartom törvénytelennek, sőt nagyon is törvényesnek ; de a végrehajtásban van a miniszteri rendelet törvénytelensége. (Felkiáltások balfelöl. Úgy mondta!) Hát akkor rosszul van szövegezve a határozati javaslat. Az őrlési engedély az autonóm vámtarifában foglalt az az intézkedés, mely kedvezményben részesíti a kikészítési eljárást, megadva a behozatali vám restitnezióját, ha valamely nyerstermék itt készíttetik át ipartermékké, megadva az illető százalék erejéig és az azonosság föltételével. Az én álláspontom mindig az volt, hogy a törvény hajtassák végre, vagyis vitessék keresztül az azonossági eljárás s akkor nem lesz ily nagymértékű visszaélés. Legyen szabad ez álláspontom igazolására a t. képviselő úr által elmondottakat néhány adattal megtoldanom, nem új dolgok ezek, mert hisz ezzel már e házban behatóan foglalkoztunk. Akkor Wekeríe Sándor, volt miniszterelnök teljesen korrekté oly álláspontot foglalt el, mely a mi álláspontunk helyességét elismerte, csak az azonosság konstatálása szempontjából a végrehajtásban látott akadályokat. Mire én azt mondtam és mondom ma is : Ha az azonossági eljárás akadályokba ütközik, nem az a következés, hogy intézkedjünk rendeletekkel másként, hanem méltóztassék a törvényt megváltoztatni, majd akkor vitatkozunk felette ; hanem, ha van létező törvény, mely az azonosságot a restituczíó feltételéül köti ki, e törvény respektálandó. Már most előttem szólott t. képviselőtársam adataihoz még egygyel járulok. A statisztikai kérdésben ajánlanám t. barátomnak és a t. háznak, hogy ne kezeljük a kérdé t csupán a közös vámterület vámhatárainak szempontjából, hanem kezeljük azt az Önálló vámterület szempontjából is, mert Magyarországra, mint termelő államra nézve utóvégre is közönbös, hogy a kivitel Ausztriába történik-e, vagy Angliába. A kérdés csak az, hogy milyen árakat érhetünk el az ausztriai, és milyeneket az angliai vagy transzatlantikus kivitelben. Nem elég tehát a közös vámterület határaira vonatkozólag a számadatokat felsorolni,hanem ha a kivitel kérdését akarjuk megállapítani, tudnunk kell azt is, a mit pedig nem tudhatunk, mert e tekintetben az árúforgalmi statisztika adatai teljesen megbízhatatlanok. Ezért mondottam annyiszor, hogy e kérdésben addig sohasem fogunk világosan látni, a míg legalább a statisztikai számokat be nem hozzuk, mert addig sohasem fogjuk tudni azt, hogy miként számítsunk Ausztriával, mert nem tudjuk, mennyi a kivitelünk Ausztriába és mennyi máshová. Majd ha az önálló vámterűlet kérdésérői lesz a szó, megkérdezem t. képviselőtársaimat, hogy helyes-e azon elmélet, melyet mostanság vallottak és nem-e az egyedüli lehetőség és mód az, hogy az önálló vámterület eszméjével lehet csak e kérdést megoldani. (Helyeslés a szélsőbalon.) És itt, t. ház, ismét egy dolgot; akarok még felemlíteni. A t. képviselő úr felhozta, hogy a malmok kimutatják, hogy ma lisztkivitel nincs. Én enné] sokkal erősebb adattal szolgálhatok. Már egy ízben felhoztam a képviselőházban, hogy midőn Németország a magyar liszttől a legtöbb kedvezményes vámtételt megvonta, azért, mert abban az ő állítása szerint román liszt volt keverve, a mely proveniencziájánál fogva nem élvezhette a legtöbb kedvezményt, a budapesti malmok elaborátumot dolgoztak ki, a melyben kimutatták, hogy ez valótlan ráfogás,, mert a mi lisztünkkel egy szem román búza sem megy ki. Mi ebből a konzequenczia? Az, hogy ma már nem is lesz az a malterkeverék felhasználva, nem lesz az a 10°/o malter a lisztbe belekeverve, hanem az egész román liszt, a mint van, itt fogyasztatik el Magyarországon, mi pedig kiviszszük a magyar lisztet, de a román lisztet felhasználjuk a börze-konjunkturák folytán arra, hogy az 1 forint és talán 40 krajczárnyi dífferencziával mindig lenyomjuk a magyar liszt árát, a mely neki vámrestituozió ezímen jár. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) De a törvénynek megváltoztatása ma ez irányban különösen mily okból szükséges? Szükséges azért, mert mikor a törvény keletkezett, abban az időben még a malomipar nem volt annyira előrehaladott; akkor még a 70 és 30°/o megközelítőleg helyes volt, mert akkor még — ismétlem — a malomipar fejletlen volt; akkor egy métermázsa lisztből 70 kilogramm lisztet őröltek ki, 30% pedig hulladékra és korpára esett, habár a korpát is vámmente-