Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-524

524. országos ülés 1895. deezemlJer 7-én, szombaton. 451 később Amerika, azután Svájcz és más államok is elsajátították és egyéb világkonjunkturákon kivííl ez a körülmény is közrehatott arra, hogy a magyar liszt nem volt már oly keresett, mint azelőtt. Ezen körülmény birta. csekély nézetem szerint, a budapesti szövetkezeti malmokat arra, hogy üzemüket mégis jövedelmezőbbé tegyék, hogy a román búzára vetették szemüket, még pedig azon ürügy alatt, hogy a román lisztet szükséges összekeverni a magyar liszttel, mert akkor exportképesebb. De ez nem úgy van, mert szakértőkre, a malomipartestület emlékiratára hivatkozom, mely azt mondja, hogy a román lisztből legföljebb tiz százalékot lehet a magyar liszthez keverni a nélkül, hogy annak kelendőségét és kitűnő minőségét alterálja. Ezt mondják százakra -menő malomiparosok, a kik közt sok nagy malomiparos van. Mit következtetek ebből jogosan és helyesen ? Azt, hogy a román búzára nem azért van szükségük a kartellmalmoknak, hogy a magyar lisztet künn eladhassák, hanem, hogy olcsóbban őrölhessenek. Ezáltal olcsó, nagy készletet beszerezve, nyomást gyakorolnak az országos gabona árakra. Ebből azt látom, hogy az első feltétel: hogy a gabona lisztté őröltessék, nincs meg, do ha meg is van, épen azon szaktekintély munkájában hivatkozás történik azon körülményekre, hogy a külföld a 0 és 1 számmal jelölt liszteket veszi, és ebből van kivitelünk. Ha az ily lisztben tiz százalék román gabona van, akkor kilenezven száza'ék, ha csakugyan lisztté őröltetik is, benmarad az országban, (Igaz! Úgy van! balfelől.) és nem csak hátrányára vau a magyar termelőknek, hanem veszedelmes konkurrencziát csinál sok fzáz és ezer malomiparosnak, a ki őrléssel foglalkozik. Huszonkétezer ily ipari intézmény van az országban és ezek közt igaz, hogy sok kotyogó malom van, de van igen sok jelentékeny vállalat is. A mi a másik feltételt illeti, hogy kellő határidőben kivitetik-e a liszt, ráállck a kartellmalmok azon álláspontjára, hogy igenis kellő időben kivitetik, de a kellő időre nézve ismét ellenkező véleményemnek keli pozitív adatok alapján kifejezést adnom. Melyik az a határidő? A törvény a pénzügyi hatóságot jogosítja fel, hogy a határidőt szabja meg, í 882-ben 30.974. szám abatt adott ki a pénzügyminiszter egy rendeletet, mely azt a határidőt, mely alatt a lisztkivitelt igazolni kötelesók a malmok, egy évben állapítja meg. Ebben a miniszteri rendeletben határidő meghosszabbításról egyetlen szó sincs. Később 1887-ben jött ismét egy pénzügyminiszteri rendelet, a mely érvényében fentartja az előbbi, általam említett rendeletet, de itt már szépen bele van csúsztatva az az elv, hogy a pénzügyminiszter e határidőt meg is hoszszabbíthatja. Tényleg az egy évi határidő meg is hosszabbíttatott, kijelentette, gondolom a múlt évben, Wekerle akkori miniszter úr, hogy intézkedni fog, hogy jövőre ily meghosszabbítás ne történjék. Mi következik ebből? Először az, hogy a határidők nem tartattak meg, másodszor, hogy a pénzügyi kormány, midőn a határidők meg nem tartattak, nem nyúlt azon eszközökhöz, hogy a vámhitelt megszüntesse, hanem halasztást adott a malmoknak. Ezen eljárásnak mi lett az eredménye a külföldi búza behozatala s a liszt kivitele közti arányt tekintve ? 1891-ben behozatott külföldi búza 970.032 métermázsa, — az osztrák statisztikai hivatalos adatok ezek, — 1892-ben 1,323.706 métermázsa, 1893-ban 1,867.347 métermázsa, Í894ben 1,929.783 métermázsa és ! 895-ben október l-ig 646.713 métermázsa. Összesen tehát behozatott 6,732.471 métermázsa. Ezzel szemben a lisztkivitel volt 1891-ben 470.797 métermázsa, tehát körülbelül fele a behozatalnak. Elismerem, hogy ezen számok még rektifikácziót igényelnek, majd erre később reflektálok. 1892-ben a lisztkivitel volt 671.118 métermázsa, a behozatal 1,832.706 métermázsa, 1893-ban 965.980 métermázsa, 1894-ben 1,084.015 métermázsa, 1895-ben október 1 ig 915.383 métermázsa. Tehát látszik, hogy ebben az évben történt nagyobb lisztkivitel tömegesen. Tehát, ha az egyes elő/ő éveket hasonlítjuk össze, körülbelül 60, egész 80°/o-ra rúg a különbség. Oszszesen behozatott 6,732.471 métermázsa, lisztkivitel volt pedig 4,037.293 métermázsa. Most rektifikálnom kell a számokat; mert abban a miniszteri rendeletben az van, hogy 70°/o-ot tartoznak kivinni, 30°/o pedig malomporban, korpában és ilyenekben leszámíttatik. Már most a kivitelhez hozzáadom az összeget, az 1,730.000 métermázsát, akkor lesz tényleg a kivitel: 5.767.293 métermázsa, a különbözet tehát 965.178 métermázsa, vagyis kerekszámban egy millió métermázsa az a gabnakészlet, a mi elszámolatlanul maradt tényleg itt bent. És itt nem mulaszthatom el felhozni azt, hogy a malmok még egy külön kedvezményben is részesülnek, mert csak 70°/o-nyi kivitelt kell nekik igazolniok, és mégis az egész összeg után megkapják a vámkedvezményt, a mi az ázsióval együtt egy métermázsa után 1 forint 83 krajezár és a pénzügyminiszter úrnak itt a házban tett egy nyilatkozata szerint körülbelül évenként 1,700.000 forint, nem egészen két millió forint körül van. Hát a törvény és az általam hivatkozott pénzügy miniszteri rendele tek szerint, mint már előbb volt szerencsém előadni, még ha a malmok egy év alatt, ha 57*