Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-524

450 524. országos ülés 1895. deczerober 7-én, szombaton. De miután a miniszterelnök úr és a pénz-, ügy miniszter úr t. képviselőtársunk Péchy Tamás egyik interpellácziójára adott válaszában érdemileg nyilatkozott és megállapította a mikéntjét annak, hogy ezek a kérdések mily sorrendben és miként legyenek megoldandók, javasolja a bizott«ág, hogy ezek a felíratok adassanak ki a miniszíerelnök urnak. Ez volt a bizottság javaslata. Azonban a t. földmívelési miniszter úr én előttem szólíttatván szólásra, ha jól értettem, ő azon kívánságának adott kifejezést, hogy e kérdések tárgyalása előtt elzárkózni nem akar, sőt ellenkezőleg az ő költségvetésének tárgyalásával mindezekre a kérdésekre behatóan válaszolni s azokkal foglalkozni kivan, és, ha jól értettem, ezen tárgyalások tartamára kérte, hogy e felíratok a ház asztalára tétessenek; ennélfogva kérem a t. házat, hogy a bizottság javaslatának elejtésével a t. miniszter úr javaslatát elfogadni méltóztassék, annál inkább, mert hisz magának a bizottságnak szándéka az volt, hogy ezen kérdések ííízetes megbírálásban és megvitatásban részesüljenek-. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Balogh Géza jegyző: Makfaívay Géza! Makfalvay Géza: T. ház! Én készséggel hozzájárulok a földmívelési miniszter úr azon indítványához, hogy Somogymegye és a hozzá csatlakozott törvényhatóságoknak a mezőgazdasági érdekek előmozdítása hánt beadott kérvényét a földmívelésügyi tärcza tárgyalása alkalmával tárgyaljuk. Azonban van ebben a somogyi kérvényben egy pont, mely mégis szükségessé teszi felszólalásomat. Ez a harmadik pont, mely a külföldi gabonabehozatal körüli visszaélések megszüntetése iránt kérvényez. Szükségesnek tartom még ma felszólalni e kérdésben azért, mert e tekintetben a visszaélések oly nagyok, hogy sínylődő mezőgazdaságunk érdekében — a mint azt később ki fogom mutatni — sürgős megbeszélésre és kormányintézkedésekre van szükség, (Igaz! Úgy van! hal felöl.) annál inkább, mert egy pár nap múlva a ház megkezdi karácsonyi szünidejét és a földmívelésügyi tárcza költségvetését talán január-februárban fogjuk tárgyalni, pedig akkorára már intézkedések szükségesek. (Helyeslés balfelől.) Áttérek a dolog érdemére. Az 1882-ik évi XVI. törvényezikk X. czikkéaek 2-ik pontja így szól: (Halljuk! Halljuk]!) »01y árúk és tárgyak, melyek kikészítés, kijavítás, vagy feldolgozás végett hozatnak be a vámterületre, oly feltétel alatt, hogy a kikészített, kijavított, vagy megmunkált árúk és tárgyak isméti kivitele a pénzügyi hatóság által előre meghatározott idő alatt történjék, és hogy a behozott és ismét kivitt árúk azonossága biztosítható legyen, vámdíj alól mentesek.« A törvény ezen rendelkezéséből három föltétel tűnik ki kétségbevonbatlanúl: Először az, hogy a vámdíj alóli mentességnek akkor van helye, — megj'egyzem, csak a búzáról akarok beszélni, — ha a külföldi búza ide kikészítés vagyis lisztté őrlés czéljából hozatik be. A második föltétel az, hogy a felőrlött liszt meghatározott időben külföldre kivitessék; a harmadik kétségtelen feltétel: hogy az azonosság konslatálható legyen. Mit szólnak a törvény ezen álláspontjára nézve a kartell-malmok ? Mert az kétségtelen, hogy ha a törvény szerint ez a három feltétel együtt még nincs, vámkedvezménynek nem lehet helye. Hogy egyszeri! és rövid kifejezéssel éljek, azt fogják mondani a kartellmalmok, vagyis az a 11 fővárosi és 13 vidéki malom, mely szövetségben v cin. tíz ellentik felhozott panaszra, hogy ők a törvény mindhárom feltételének eleget tesznek, nevezetesen hogy ők a romániai és szerbiai búzát megőrlik lisztté, hogy azt a lisztet a pénzügyi hatóság által meghatározott időben külföldre viszik, és hogy a búza azonossága konstatálható. Csekély nézetem szerint egyik feltétel sem áll. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt az első tétel nem létezésére áttérnék, egy kicsit vissza kell mennem a malomipar s illetőleg a lisztipar történetére. Nem szükséges fejtegetnem, hogy a magyar liszt milyen szuperiozitással bír a külföldön; általában az a vélemény volt elterjedve, hogy ennek oka a magyar búzának egyedül álló páratlan minősége. Az í878-ik évi párisi kiállítás azon» ban ezt a nézetet megingatta, mert ott a búzára nézve egy oly analízist, egy oly bírálatot vittek véghez, a minő még a világon elő nem fordált. A világ különböző részeiből kiválasztott 280 fajta búzát vettek a legkülönböző államok szaktudósai hónapokon át tartó vizsgálat alá és megállapították azt, hogy olyan jó búza, de még jobb búza is van Olaszországban, Amerikában, sőt Ausztráliában is. (Halljuk! Halljuk!) Midőn ezen körülmény napfényre jutott, ez a magyar búzának keresletét a külföldön nem csökkentette. Miért? Közrehatott erre két körülmény. Először az, hogy a magyar búza rendszerint előbb jelent meg a világpiaezon a többi búzánál, másrészről a magyar liszt fölényét előmozdította a magyar búzának kétségtelen jó minőségén felül a magyar malom-technika annyira előrehaladott volta, és különösen az az őrlési rendszer, mely akkor csak Magyarországon dívott és a melyet par excellence magyar őrlésnek neveztek, vagyis köznyelven a grizőrlési rendszer. Igen ám, de ezt a rendszer