Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-524

434 524. országos ülés 1894. d#ez*nil>er 7-én, szombaton. a kin a felelősséget exequálni a képviselőháznak nem áll módjában. T. ház ! Mindezek a dolgok csak arra alkalmasak, hogy azon tendeneziák, a melyek Horvát-Szlavon-Dalmátországokban nem elszigetelten, hanem magának a törvényhozásnak és magának a végrehajtó báni kormánynak működésében nyilvánulnak, elősegítsék a horvát autonómia törvényellenes tágítását. (Igaz! Űgy van! a szélső baloldalon.) Nem akarom kétségbe vonni, t. ház, hogy ezekért a dolgokért a képviselőház is, mindnyájan, kik a képviselőház tagjai vagyunk, felelősek vagyunk, mert hiszen módunkban állott volna az illető törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával oly módosításokat indítványozni, a melyek folytán a horvát autonómiának ezen törvénysértő tágítása kiküszöbölhető lett volna. A felelősség azonban az én igénytelen nézetem szerint első sorban ebben a tekintetben is az egymást felváltó kormányokat illeti; mert hiszen az ő kötelességük lett volna úgy szerkeszteni a töivényjavaslatokat, hogy azok az alaptörvényeknek megfelelők legyenek. (Helyeslés a baloldalon.) Megengedem, t. ház, hogy mindazokat a dolgokat jelentékteleneknek, csekélységeknek tekinti úgy Pulszky Ágost, mint Tisza István képviselő úr ; én azonban nem vagyok ezen meggyőződésben, nem vagyok pedig azért, mert a mint alkalmunk van napról napra tapasztalni, ezek az apróságok szolgáltatják azon botrányköveket, a melyeket Pliverics és társai a saját kormányukra dobnak. Ezeket kívántam megjegyezni Tisza István t. képviselőtársam beszédére. Áttérve Josipovich Géza t. barátomnak a ház deczember 4-iki üléséhen mondott beszédére, neki is kénytelen vagyok egy észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam azt mondotta: »A horvát kormány semmivel sem alantasabb hatáskörű, mint bármely más kormány; még pedig autonóm ügyekben egészen saját hatáskörében intézkedik, sőt még a közös országgyűlés által hozott törvényeket is, mint a honosításit, önállólag hajtja végre. Nem lehet tehát azt állítani a horvát kormányról, hogy e tekintetben alá van rendelve a központi hatalomnak, hanem igenis bizonyos ügyekben egészen önállóan vezeti a kormányzatot.* Hogy közös ügyekben a horvát-szlavoudalmátországi kormány, illetőleg a bán önállólag intézkedik, ezt nem tagadtam, nem tagadom, és nem fogom tagadni soha ; önállólag intézkedik jelesen a horvát autonómia körében, önállóan intézkedik azon közös ügyekben is, a melyekben az 1868 : XXX. tez. alapján a végrehajtás közvetlenül a horvát autonómia körébe van utalva ; de minden egyéb kérdésben, nevezetesen azon közös ügyekben is, a melyekben a végrehajtás a magyar kormányt és Magyarországot illeti, alá van rendelve a magyar kormánynak, a törvény világos kifejezése szerint köteles azt támogatni, sőt a magyar kormánynak, a mennyiben bizonyos szakban közegei nincsenek. Horvát-Szlavonországok területén kötelesek a miniszter intézkedése folytán úgy a bán, mint a horvát-szlavón alsóbbrendű hatóságok a végrehajtást teljesíteni. Tehát ez világosan bizonyítja, hogy az a horvát-szlavón autonóm kormány még sem olyan, mint minden más kormány, jelesen nem olyan, mint egy önálló államnak a kormánya. De, t. ház, tagadom ennek az összehasonlításnak a helyességét abból az okból is, mert ez a horvát autonóm kormány még az autonóm ügyekben sem érintkezik közvetlenül a koronával, hanem igenis, érintkezik a magyar kormány egy tagjának, a horvát-szlavón miniszternek a közvetítésével, tehát a horvát-szlavón autonóm kormány nem olyan semmi tekintetben, mint más önálló államnak a kormánya. Elmondja továbbá t. képviselőtársam, hogy Horvát-Szlavonország állami közösséget képez, és ebből azt a következtetést vonja le: »Tehát világos, hogy nem önmagában véve egyik vagy a másik állam szuverén, hanem a kettő együttvéve*. Én ismerem Josipovich Géza t. barátomat, meg vagyok győződve az ő jó magyar érzelméről, ég meg vagyok győződve jóhiszeműségéről is; de azt hiszem, hogy itt egy olyan nagy tévedésbe esett, a melyet megjegyzés nélkül hagyni nem lehet. Magyarország ugyanis, az én meggyőződésem, és azt hiszem, mondhatom, mindnyájunk meggyőződése szerint önmagában és Horvátországgal együttvéve is csak egyetlenegy állam, tehát hogy Magyarország állam legyen, annak az attribútumaihoz Horvátországnak az ingerencziájára nincs szükség, mert Magyarország minden tekintetben önálló. Áttérve ezek után a horvát-szlavón miniszter úrnak ugyancsak a deczember 4-iki ülésben mondott beszédjére, erre is okvetlenül szükséges egy pár észrevételt tenni. Azt mondja a t. miniszter úr, leírva, hogy az 1873 : XXXÍV. tcz. 5. §-a szerint a horvát bánnak a saját felterjesztéseit hova kell intéznie: »E szerint a horvát miniszter köteles a horvát bánnak előterjesztéseit változtatás nélkül ő Felségének előterjeszteni, egyúttal minisztertanács elébe hozni, és ha a minisztertanácsnak ellene észrevétele van, vagy a horvát miniszternek van kifogása, azt külön ő Felségének kell előterjeszteni*. Eddig teljesen aláírom és egyetértek a t. miniszter úrral; azonban már nem érthetek egyet abban, a mit folytatólag mond a következőkben: »Ebből az