Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-524

JS24. országos ülés 1895. deezeurtier 7-én, szombaton. 435 következik, hogy ha ő Felségének előterjesztetik egy horvát törvény, azt mindenesetre ő Felsége szentesíti az ő ítélete szerint, ha pedig viszály támad a horvát ég a magyar kormány közt, azt első sorban tisztázni kell, és ha nem jönne létre megegyezés, természetesen ő Felsége dönt.« T. képviselőház! Ez az elmélet az én nézetem szerint sem az alkotmányossággal, sem pedig a fennálló törvényekkel meg nem egyezik, Elismerem, hogy a törvény azt mondja, hogy a horvát miniszterhez intézendők ezen előterjesztések, ő terjeszti fel ő Felségéhez, s azt mondja a törvény világosan, hogy a horvát miniszternek és a magyar minisztériumnak általában joga van, de csakis — és ezt jól megjegyeztetni kérem — az állami közösség és a közös érdek szempontjából, észrevételeket tenni a horvát bán előterjesztésére. Ezt azért tartom különösen hangsúlyozandónak, mert a t. miniszter úr nem emelte ki a kérdésnek ezt az oldalát, pedig ez igen lényeges, mert a dolog érdeméhez sem a horvát miniszternek, sem a magyar kormánynak nincs beleszólása, csakis annyiban, a mennyiben ezt az állami közösség és a közös érdek megkívánja* Már most mit mond a t. miniszter úr? A t. miniszter úr azt mondja, hogy ha a magyar kormány és a horvát bán közt fenforgó ellentét a kölcsönös érintkezés és kapaczitáczió útján ki nem egyenlíthető, meg nem szüntethető, abban az esetben külön-külön úgy a horvát bán előterjesztése, mint a magyar kormánynak, illetőleg a horvát-szlavonországi miniszternek előterjesztése felterjesztendő ő Felségéhez, a ki a két előterjesztés alapján eldönti a két kormány közt fennálló vitát. T. ház! Erre a miniszter úr nekem paragrafust vagy oly törvényhelyet mutatni, melynek alapján ő Felségének ezen döntési joga biztosítva lenne, seholsem fog, mert ez nem egyebet jelentene, t. ház, mint azt, hogy ez a fontos jog, hogy a magyar országgyűlésnek joga van ellenőrzést gyakorolni a horvát-szlavón autonómia működésével szemben azon tekintetben, hogy az a közös érdeket, állami egységet ne sértse, teljesen el vonatnék. Én azt hiszem, t. ház, hogy abban az esetbén, ha ily konfliktus forog fenn, a megoldásnak nincs más módja, mint az, hogy ha a korona, a magyar kormány vagy a horvőtszlavonországi miniszter kifogásokat emeltek s nézetüktől való elállásra nem bírhatók, s azt az illető horvát törvényjavaslatot a korona minden áron szentesíteni akarja, akkor elbocsájtja ezt a kormányt és keres magának egy oly kormányt, mely ehhez a felfogáshoz hozzájárul. Igen érdekes, t, ház, a t. miniszter úr beszédében az a passzus, mely következőleg hangzik : (Olvassa.) »1877-ben terjesztetett elő az a községi törvényjavaslat, a melyben az a meghatározás volt, hogy >állampolgár.* Akkoriban a magyar kormány úgy találta, hogy ez a kifejezés nagyon általánosságban van mondva és nincs elég téve a meghatározásnak, miután előbb a horvát törvényekben, mikor polgárságról volt a szó, mindig azon kifejezés használtatott: horvát-äzlavon polgárok. Akkor a magyar kormány azt találta, hogy jobban felel meg az intencziónak és a kiegyezési törvénynek, megjegyezvén, hogy akkor még a magyar állampolgárságról szóló törvény nem volt megalkotva ; ha előzetesen felveszi a törvényjavaslatba a magyar-horvát állampolgár kifejezést és ezt ő Felsége az előzetes jóváhagyás megadása alkalmával hangsúlyozta és követelte, hogy a magyar minisztertanács kivánata határozottan érvényesüljön a horvát országos törvényekben.« Azt hiszem, t. ház, hogy ez a leleplezés, melyet az általam és mindnyájunk által igen tisztelt horvát miniszter úr ezekben a szavakban tett, szenzáczió számba is beillik. Mert, t. ház, ha ezek a szavak valamit jelentenek, nem jelenthetnek egyebet, mint azt, hogy ezt a »magyar-horvát állampolgár« kifejezést nem a horvát bán, hanem az 1877-iki, illetve az 1880-iki magyar kormány találta fel. Polónyi Géza: Úgyis van! Tibád Antal: T. ház! Őszintén megvallva, nekem nincsen szavam ennek az eljárásnak megbélyegzésére, mert ha méltóan akarnám azt megbélyegezni, igen erős kifejezésekkel kellene illetnem. Ennek az eljárásnak helytelenségét azonban, még tetézi az, hogy nem tudom miféle törvény alapján már előzetesen a korona is bevonatott ebbe a kérdésbe, és így ez ennek az országgyűlésnek kikerülésével történt, a melynek pedig szintén köze van ebhez a kérdéshez, mert hiszen a magyar állampolgárságot átváltoztatni magyar-horvát állampolgárságra a mi meghallgatásunk nélkül talán csak még sem lehet. Én tehát ezt az eljárást egészen törvénytelennek is tartom, mert hiszen a kérdés eldöntése előzetesen jóformán elvonatott az országgyűléstől és kizáratott a lehetősége annak, hogy ezen kérdésben mi is elmondhattuk véleményünket. Azt mondja torábbá az igen tisztelt horvát miniszter úr, szólva arról, hogy a horvát autonóm törvényekben a »magyar-horvát állampolgár* kifejezés használtatik, hogy ha ezt használják, annak is van némi jogosultsága, de azt hiszi, Magyarország méltányos lesz a horrátok irányában, hogy ők ne legyenek kénytelenek magukat csak magyar állampolgároknak mondani. 5?>*