Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-524
614. er»nájo* ülés IMS. <leczemb*r 7-én, ssombaton. 433 Kálmán t. képviselőtársamnak a képviselőház tegnapi ülésében koczkáztatoít azon nyilatkozatát, hogy a magyar kormányt a horvát-szlavón államokban fenforgó állapotok miatt csak abban az esetben lehetne gáncscsal illetni, ha ott vesze(1 elmés tendencziák uralkodnának, a mely eset szerinte fenn nem forog, és hogy az 1868: XXX. tcz. az úgynevezett alaptörvény értelmére vonatkozólag köztünk és a horvát-szlavonországiak között eltérő értelmezés nem fordul elő; mert hiszen az az egy szórványos eset, tudniillik a legközelebbi időben sokat emlegetett magyarhorvát állampolgárság, mely némely autonóm törvényekbe Tisza István t. képviselőtársam hite és felfogása szerint tévedésből becsúszott,, ebben a tekintetben semmit sem bizonyít. Tisza István t. képviselőtársam alaposan téved abban, mintha itt csak egy szórványos esetről és tévedésről volna szó. (Igaz! Úgy van! a hátoldalon.) Ellenkezőleg, a horvát-szlavonországi autonóm törvények a szó teljes értelmében hemzsegnek a magyar közjogot sértő, állaniellienes kifejezésektől. (Igaz! a baloldalon.) Hogy az idő szerinti sorrendet megtartsam, mindenekelőtt hivatkozom az 1869. évi II. horvát-szlavonországi törvényczikkre, a melyben a magyar kormány határozottan magyar-horvát-szlavondalmát közös kormánynak neveztetik ; hivatkozom továbbá a községek és rendezett tanácscsal nem biró mezővárosok rendezéséről szóló 1870. évi II. tczikkre, a melyben, daczára annak, hogy 1870-ben a közös alaptörvény már meg volt alkotva, és abban ki volt mondva, hogy a szent István koronájához tartozó összes országok egy és ugyanazon állami közösséget vagyis egységet képeznek, a miből önként következik, hogy csak egy terűlet, egy lakosság, egy polgárság létezik; daczára ennek a közösségnek, a törvényben horvát-szlavonországi állampolgárokról tétetik ismételten említés. Az ezt követő 1879. évi, helyesen szólva azonban 1880-iki horvát autonóm törvényben, mely a községi illetőség szabályozásáról szól, fordul elő először az az ominózus magyar-horvát állampolgár kifejezés. Ez 1880-ban lett szentesítve. Polőnyi Géza: Mikor? Tibád Antal: 1880-ban, mert 1879-ben még csak törvényjavaslat volt és 1877—1880-ig állandóan tárgyalás alatt állott. Tehát 1880-ban, és így az 1879 : II. tcz. meghozatala után szem tesíttetett. Ezekkel azonban, t. ház, még nincsen kimerítve a törvényellenes és hibás kifejezések sorozata. Ott van az országgyűlés választási rendjének módosításáról szóló 1888. évi horvátszlavonországi autonóm törvény, a melyben a Horvát-Szlavonország területén működő maKÄPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVII. KÖTET. gyár állami tisztviselők egyenesen horvát-magyar közös tisztviselőknek neveztetnek. Ott van ugyanabban az esztendőben az országgyűlés rendjének módosítására vonatkozó, tehát ugyancsak 1888. törvény, a melyben a magyar főrendi családok magyar-horvát főúri családoknak neveztetnek. Hát, t. ház, nekem csak felületesen volt alkalmam felülvizsgálni ezeket a törvényeket és e felületes átvizsgálás után is ennyi sok esetet fedeztem fel. Meg vagyok győződve, hogy egy alaposabb átvizsgálás még szaporítaná ezeknek a magyar közjogra nézve sérelmes kifejezéseknek számát. Mindezekből világos, t. ház, hogy itt nem egyes törvényekbe tévedésből becsúszott kifejezésekkel állunk szemben, hanem szemben állunk igenis egy rendszerrel, a melynek be nem vallott ezé!ját Horvát-Szlavonországok autonómiájának határozott tágítása képeli. Ezeknek kiegészítésére meg kell még jegyeznem, t. ház, hogy mindezen sérelmes kifejezéseknek törvénybe iktatását — a mint ez a házban már több ízben ki lett fejezve —- az egymásra következett magyar kormányok igen könynyea megakadályozhatták volna, hogy ha az azokra vonatkozó törvényjavaslatok szentesítése alkalmával ezek ellen a kifejezések ellen a korona előtt kifogásokat emeltek volna. A kormányokat tehát —- és így ezen kormányt is — az 1895. június 21-iki esetért határozott felelősség terheli, mert ebben a tekintetben súlyos mulasztások követtettek el. Ez a felelősség azonban más szempontból is terheli az egymást felváltott magyar kormányokat. (Halljuk! Halljuk!) Ha a magyar törvénytárnak azon lapjait, a melyekre az úgynevezett közös törvények, helyesebben kifejezve a Horvát-Szlavonországokra is kiterjedő magyar törvények vannak beírva, végigforgatjuk, azt tapasztaljuk, hogy ezekre nézve kétféle végrehajtási klauzula szokott alkalmaztatni. Az egyik végrehajtási klauzula a szó teljes értelmében megfelel az 1868 : XXX. tcz. intézkedéseinekés úgy hangzik, hogy a végrehajtással a HorvátSzlavonországok területén is az illető szakminiszter bízatik meg, a ki azonban — igen természetesen, az 1868. évi törvény intézkedéseinek megfelelőleg a bánnal egyetértőleg jár el. De van, t. ház, a klauzulának egy másik osztálya, s ez legalább is annyiszor fordul elő a törvényekben, a hányszor előfordul az első klauzula. És ez már az illető közös törvények végrehajtását — ide nem számítva azon eseteket, a melyekben a végrehajtás Horvát-Szlavon-Dalmátországoknak van fentartva — általában az országgyűlésnek nem felelős bánra ruházza át, s ezáltal az illető magyar minisztert, a ki az országgyűlésnek felelősséggel tartoznék, felmenti a felelősség terhe alól és átviszi azt oly közegre, 55
