Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-523
523. országos ülés 1895- deezeinber G-án, pénteken. 429 sének? Egyenesen az, hogy a magyar nemzetnek azon esküdt ellenségei, kik ott elvesztették már reményüket, hogy tisztességes, nyílt harcz útján vergődhessenek többségre, e fegyverekhez fordultak azon reményben, hogy ezzel először is meggyengítik állását azon férfiúnak, ki ott nekik politikai ellenségük, a magyar nemzet ügyének pedig politikai támasza, és azon reményben, hogy sikerülni fog ily inczidensek által a józan belátás helyébe a szenvedélyeket ébreszteni fel itt és ott, a bizalom helyére a bizalmatlanság magvát hinteni e 1 , megzsibbasztani azok erejét, kik ott a magyar és horvát nemzet közös érdekében exponálják magukat, és visszavetni Horvátországot ezen kaotikus viszonyok közé, melyektől oly messze eltávolodott. (Élénk helyeslés jobbfelöl) T. ház! Azt hiszem, a magyar nemzet sem bölcseséget, sem méltányosságot és igazságot, sem erőt nem mutat akkor, ha ily silány inczidensek után nem belátására, de idegeire hallgat, ha egyes ily csekély inczidensek elegendők arra, hogy tíz évi működést meg ne lássanak, tíz évi fáradság gyümölcsét eldobják maguktól. Azt hiszem, hogy ezen politika követése által nem e nemzet tekintélyét és erejét növeljük, hanem igenis e nemzet tekintélyét és erejét ingatjuk meg és kezére játszunk azoknak, a kiknek az érdekében áll. Nem fogadom el Hodossy Imre képviselő úr határozati javaslatát, (Helyeslés jobbfelöl.) Ivánka Oszkár: Cseréljék ki a bánt Bánffyval ! (Élénk derültség a baloldalon. Mozgás jobbfelöl. Zaj. Elnök csenget.) Ugron Gábor: T. ház! Az imént elhangzott beszéd azon váddal végződik, hogy azok, a kik a Horvátországban történt botrányt s a magyar kormánynak azzal szemben való tehetetlenségét és elégtelen eljárását megtámadják, a botrányt csinálok kezére játszanak. Tisza István : Akaratlanul! Ugron Gábor: Ha akaratlanul játszik az ellenzék azok kezére, akkor nagyon képtelen és tudatlan fejű emberekből kellene hogy álljon. Azt pedig a t. képviselő úrnak i«, a ki a jelenlegi miniszterelnök úr előtt hódolattal hajtja meg a fejét, el kell ismernie, hogy ez méltatlan és jogtalan vád épen ebben az időben önök részéről. (Tetszés balfelöl.) Mit tesz az ellenzék, hogy a botránycsinálóknak kezére játszik? Azt, hogy kifejti, hogy az 1868-iki törvény és az abban foglalt hatalom a magyar kormány által nem volt foganatba véve. Ezen törvény keretében, ha gondos, Magyarország érdekeire tekintő férfiak kezelik a hatalmat, a kik csak azt tekintik, hogy a magyar nemzet, a magyar állam érdekei Horvátországban teljesen érvényesüljenek, és nem azt tekintik, hogy azon negyven szavazatot miként szerezzék meg maguknak, azok a férfiak a tör vény nyel kezükben, ma a magyar nemzet tekintélyét, a magyar állam hatalmát azon a területen meg tudják védeni, de felálíanak azok a férfiak, a kik 1868 óta ezen törvény alkalmazásában a mulasztásoknak egész sorozatát követték el, a kik azt a rendszert helyeselték, és nagyon természetesen azt tartják, hogy az ellenzékben a vádak forrását be kell tömni, hogy a múltat és jelent a maga szégyenletes valóságában a nemzet ne ismerhesse meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy micsoda tények követtettek el, a melyek az intéző és jogosult tényezők által a közéletben végrehajtva, az 1868 : XXX. törvényczikkel ellenkezésben állanak. Hát, t. ház, hogy ne menjünk tovább, már magában mentséget lehet arra találni, hogy 1877-ben becsúszott a horvát törvénybe a »magyar-horvát állampolgársága kifejezés, ismétlem, erre mentséget lehet találni; de úgy tudom, hogy a magyar kormány élén ugyanaz a férfiú állott 1877-ben, a ki már 1875 ben és a ki 1879-ben állott. Egy miniszterelnöknek, a ki az ország kormányzását vezeti, a ki a horvát bán által a horvát ügyekben a magyar király és a magyar állam jogát gyakorolja, annak tisztában kell lennie az 1868 ban meghozott törvények értelmével, annál is inkább, mert egyike volt azoknak, a kik 1868-ban e törvény meghozatala alkalmával kritikát gyakoroltak. Egy miniszterelnöknek 1877-ben azokat a közjogi fogalmakat tisztán kell ismernie, melyek értelmében 1879-ben Magyarországon az állampolgársági jogot fogja kodifikálni ; (Helyeslés a szélső baloldalon.) és ha tisztán ismerte, akkor meg kellett volna védelmeznie ennek meghamisításától a horvát törvényhozást azon felügyeleti jognál fogva, hogy a törvények a magyar minisztertanács útján terjesztetnek fel szentesítés alá. De mivel tudja a t. képviselő úr menteni azt, hogy a magyar-horvát állampolgárságról az 1895-iki, folyó esztendőben hozatott egy törvény, mely az 1879-ben meghozott törvény daczára a magyar-horvát állampolgárságot tartalmazza, és Magyarország miniszterelnöke ezzel szemben nem érvényesítette a maga befolyását és hatalmát? Azt mondja a t. miniszter, — a t. képviselő úr, még nem miniszter, — (Derültség a szélső baloldalon.) hogy mutassunk fel egy tényezőt, mely illetékes volt nyilatkozni, 8 mely oly nyilatkozatot tett, mely az 1868-iki törvénynyel szemben állott. Nem hivatkozom egyébre, mint épen ezen zágrábi botrányok alkalmából való tárgyaláson a királyi ügyésznek véleményére, ki az államot képviselte a büntető bíróság előtt
