Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-523

430 528. országos ülés 1895. deczemlber 6-án, pénteken. azo:i ifjúsággal szemben, s ki kijelentette, hogy horvát területen a magyar nemzet szupremáeziájáról szó sincs, de nem is lehet. (Mozgás a szélső baloldalon.) Nem illetékes tényező-e ez? Mikor épen ezen zágrábi botrányok miatt foly a bűntető eljárás, az államot képviselő bírósági rész, maga a királyi ügyész ily nézetet hangoztat, midőn jól tudjuk, hogy Horvátország felett Magyarországnak szupremáeziája van, mert Magyarországnak kiegészítő részét képezi, mely felett az állami hatalom minden jelentékenyebb részét Magyarország gyakorolja a magyar hivatalos közegek közbejöttével. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. képviselő úrnak figyelmét egészen elkerülte bokros gondjai közepette, hogy Horvátországban a király látogatása alkalmával folyton és mindenütt szt hirdették, hogy éljen a horvát király; és megbotránkozással kell hogy megjegyezzük, hogy azok a fogalmazványok is, melyek a magyar kormány közbejöttével kellett hogy megalkottassanak, e tekintetben teljes kétértelműséget tartalmaznak és nem jelzik azt, hogy a magyar király jelent meg Horvátországban, s horvát király nem létezik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Horvát király? Ez nem létező dolog ; egyszerűen csak czíme a magyar királynak, ép úgy, mint »székelyek grófja«, vagy »Erclély nagyfejedelme«, hiszen a magyar királyság egy, melyben a horvát királyság benfoglaltatik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egyetlenegy királyunk volt, ki ezelőtt 800 esztendővel, 1102-ben magát megkoronáztatta horvát királynak; azóta egy sem koronáztatta meg magát. A királyi pecsét ugyanaz, melyet a horvátországi ügyek elintézésében használnak, mint a milyent Magyarországon. Ha tekintjük a királyaink által kiállított okmányokat, azokon mindig azon főtisztviselőkre van hivatkozás, kik Magyarországnak főtisztviselői valának. A nemesség, melyet a király adományoz, csak egy, mert csak magyar nemesség van, horvát nemesség nem létezik. Az országgyűlés, melyben Horvátország képviseltetik, az is egy volt és egy ma is, mert itt Horvátország a maga tagjaival részt vesz az ország törvényhozásában és azon törvények végrehajtásában, melyeket szintén a magyar király szentesít. De menjünk tovább! A királyválasztás ténye is mindig egy volt; a magyarok királyválasztása által egyszersmind a horvátok számára meg volt választva a horvát uralkodó is, mert a magyar király egyszersmind a horvátoknak is uralkodója volt; most, midőn megkoronáztatik a magyar király, ugyanakkor meg van koronázva a fejedelem, ki Horvátország felett is uralkodik, mert itt nincsen két király, csak egy király van; Magyarország királya. (ÉlénJc helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy érthetetlen az ellenzéknek efölött való felháborodása, érthetetlen az ellenzéknek ez az aggodalma. Ha a t. képviselő' úr végigtekinti az eseményeket és figyelembe veszi azon mozgalmakat, a melyek a Lajthán túl is vannak, láthatja, hogy van már évek óta egy hatalmas áramlat, a mely, a mikor Tisza Kálmán miniszteri széke ingott, sokszor megrettentette a magyar nemzetet, hogy a föderáezió szelleme a Lajthán túl anyira megerősödött, hogy a föderáezió államalakulásra való törekvések Magyarországra nézve is veszélyt kezdenek képezni. Ezért van a magyarnemzetnek aggodalma, mert mikor mi azt látjuk, hogy a Magyarországon levő nemzetiségek nem akarják elismerni a magyar államot, nem a magyar királyt, hanem mennek Bécsbe az osztrák császárhoz; mikor azt látjuk, hogy Horvátországban a magyar nemzet ezímere, a magyar nemzet zászlaja meg van támadva, de az osztrák császárság lobogója a házakat töméntelen mennyiségben ékesíti; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a midőn azt látjuk, hogy mindaz, a mi az osztrák császárság iránt való hűségnek kifejezése, az gondosan kidomboríttatik, és mindaz, a mi a magyar királyhoz való ragaszkodás jelképe, háttérbe helyeztetik: akkor az a gondolat kell, hogy felébredjen bennünk, hogy vannak annyira tévesen gondolkozó férfiak, kik azt hiszik, hogy a magyar- királyt el lehet árulni úgy a jövőben, a miként azt megcselekedték a múltban. És én azt kérdezem itt ez alkalommal a t. háztól, hogy történt-e bármelyik válaszban, melyet a magyar kormány közbejöttével és felelőssége mellett kellett volna megfogalmazni és elmondania a Felségnek, történt-e egyetlen egy alkalommal is oly határozott nyilatkozat, mely a magyar királyság, a magyar államiság javára lett volna értelmezhető ? (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon) Nem a legnagyobb gondossággal van-e kikerülve minden ilyen nyilatkozat, hanem akként van megfogalmazva mindén, mintha ott egy külön állam volna, a mely egy nagy egyetemes osztrák császári birodalomnak egy részét és alkatrészét kellett hogy képezze ? Hibás és gondatlaD, — hogy ha ez véletlenség és nem tervszerűség, — hibás és gondatlan az a kormány, a mely tudja, hogy Horvátország jelentékeny részét azon határőrvidéki kerületek képezik, a mely határőrvidéki kerületek katonai szervezet alatt állván, azokban az osztrák hadsereg szelleme él, a mely csak egyedül császárt ismer el, a mely előtt évtizedeken keresztül tanították, és már a gyermekek vérébe és gondolkodásába hajtatott be, az aggastyánoknak pedig az képezi emlékezetét és dicsőségét, akár pedig fájdalmát, hogy ők a magyar király és a magyar királyság ellen az