Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-523

523. országos ülés 1895. deczember 6-án, péateken. 427 melylyel az országot elaltatni és elzsibbasztani akarja a t. kormány és a többség. (Élénk helyeslés balfelöl) Ezek azok, t. ház, a melyek engem arra indítanak, hogy Hotlossy Imre t, barátom indítványát elfogadjam, (Élénk helyeslés bálfclől.) Molnár Antal jegyző: Tisza István! Tisza István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, a szorosan napirenden levő kérdésre áttérnék, legyen szabad előttem szólott t. képviselőtársamnak egy általánosabb természeti! kijelentedével foglalkoznom. (Halljuk Halljuk!) Megemlékezett t. képviselőtársam arról a körülményről, hogy benn az országban és másutt is, első sorban Ausztriában, menünek fel tendencdák, a melyeknek éle a magyar nemzet, a magyar állam ereje ellen irányúi s mint monda, vannak vakmerők, a kik azt állítják, hogy Magyarország és a dinasztia érdeke e kérdésben nem azonos. És azt mondja t. képviselőtársam, elérkezett a perez, melyben királyi szónak kellene e tárgyban világosságot teremteni. Azt hiszem, hogy több évtized tapasztalatai mutatják, és a királyi tetteknek egész sorozata mutatja, hogy e tekintetben illetékes helyen minő felfogás uralkodik, és abban a meggyőződésben vagyok, hogy semmi szükség arra nincsen, hogy a tetteknek ezen sorozata után egy vallomástétel, egy szóbeli nyilatkozat derítse fel a kérdést. A ki érteni akar e tekintetlen, az megérti a királyi tetteket, a ki nem akarja megérteni, az a királyi szót sem érti meg. (Helyeslés jobbfelöl. Na^ y zaj és ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Áttérek már most a horvát kérdésre, T. képviselőtársam tiltakozik azon feltevés ellen, mintha ő és azok, a kik a kormány eljárását ez irányban kifogásolják, Horvátország ellen, a horvát politikát intéző tényezők ellen irányítanák támadásukat, mint monda: ő a magyar kormány eljárását kifogásolja éo nem támadja a horvátországi politikai faktorokat. De elfeledkezik egy körülményről. A dolog természeténél fogva csakis abban az esetben lehet a magyar kormány eljárását kifogásolni, ha abban a meggyőződésben vagyunk, hogy Horvátországban Magyarország irányában veszélyes tendeucziák vannak, hogy a horvátországi kormányzat ezen tendeneziákkal szemben nem teljesíti kötelességét, tehát hogy a magyar kormánynak kell erélyesebben közbelépnie. így tehát minden támadásnak, mely a magyar kormány ellenirányai, a dolog természeténéi fogva a horvát politika összes faktorai ós tényezői ellen is kell irányulnia. {Úgy vem! Ügy van! jobbfelöl.) És t. képviselőtársam egészen új alapra viszi át a vitát. Mert hiszen az eddig felszólalt t. képviselőtársaim egyikétől sem hallottam azt a vádat, hogy a kiegyezési törvény, értve az 1868: XXX. tezikket, nem volna végrehajtva ; t. képviselőtársnál ezzel szemben igen erélyes kifejezésekben hangsúlyozza és a lelkes eszmecserének egész sorozatát fűzi hozzá, hogy Horvátországban szóval és tettel helytelenül alkalmazzák a törvényt, hogy Horvátországban nincsen párt, nincsen politikai tényező, mely az alaptörvénynek megtartását nemzeti kötelességnek tekintené. Engedjen meg a t. képviselőtársam, én azt hiszem, hogy ezen állítása világos, köztudomású tényékbe ütközik. Mert hiszen hallottunk sok mindenféle vádat most a legutóbbi időben Horvátországot illetőleg, de azt, hogy valami történt volna szóval vagy tettel, az illetékes politikai faktorok, a horvát ügyek intézői részéről, a mi a törvény sérelmét képezte volna, méltóztassék megengedni,—egy egészen csekély részletkérdéstől eltekintve, a melyre még visszatérek — nem hallottuk. Évek során át láthatjuk és hallhatjuk, ha látni és hallani akarjuk, hogy igenis a horvát tartománygyíílés többsége, és pedig számban és erkölcsi súlyban növekedő többsége, egészen határozottan és nyíltan azon az állásponton áll, hogy a kiegyezési törvénynek változatlan fentartását óhajtja, nemcsak azért, mert annak megváltoztatása nem volna lehetséges, hanem mert azt a horvát nemzet érdekében fekvőnek tartja. Ezek, t. ház, nyilvános tények, melyek elől szemethú lyni nem lehet. És, hogy ne vádoltass.im azz-ih hogy ama csekély részletről megfeledkezem, melyet Hodossy Imre t. képviselőtársam felemlített, legyen szabad ezzel is foglalkoznom. (Halljuk!) T. képviselőtársam ezen szempontból egy konkrét tényt hozott fel; azon, a magyar honossági törvénynek meg nem felelő kifejezést, mely a horvát községi törvényben foglaltatik. Hát hiszen c felett folyt már eszmecsere, t. ház, és minden oldalról konstatáltatott, hogy igen is a »magyar-horvát íionpolgárság« kifejezés az 1879. évi honossági törvénybe ütközik, ez helytelen s annak alkalmilag való megváltoztatása szükséges. En csak azt az egyet jegyzem még meg, hogy ez a kifejezés az 1879. évi honossági törvény megalkotása előtt került a horvát tör vénytárba. Azt az elvet, hogy a honosság közös ügyet képez, kifejezte az 1868. évi XXX. tcz. de ezt a kifejezést »magyar honpolgárság« a mi törvényeinkbe csak az 1879-iki honossági törvény iktatta bele. Nem helyezve erre nagy súlyt, nem akarok vele bőven foglalkozni, csak legyen szabad hangsúlyoznom, hogy az 1879-iki törvény meghozatalát megelőző időkben a magyar parla54*