Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-523

528, országos ülés 1895. deczeniber 6-ÍÍD, pétiteken. 417 hogy oly támadások, oly eljárási módoknak adja­nak igazat, a melyek azon államférfiak eljárásá­val, a kik Horvátország íevintetében politikánkat eddig képviselték, direkt ellentétben állanak. Mert kétségtelen az, hogy ha az ellenzék részéről elismertetett gyakran, s azt hiszem, el­ismertetik ma is, hogy a horvát miniszter és a horvát bán egyaránt jó horvát és jó magyar hazafiak, akkor lehetetlen, hogy azok, a kik politikájukat alapjában hibásnak s gyökerében megromlottnak, nem előnyösnek, hanem a hely­zetet megrontó természetűnek tartják, mint a hogy az Hodossy Imre igen tisztelt képviselő űr beszédéből kitűnik, bár szándékukat tisztá­nak tartják, ma is elismerjük őket oly állam­férfiaknak, a kik a helyzet exigencziáinak min­denben megfelelnek. Másrészt mi, a kik tapasz­taltuk évek hosszú folyamán, hogy az ő műkö­désük által a viszonyok bensőségben, szilárd­ságban csak nyertek, noha egyes kellemetlen ínezidensek soha elháríthatok nem lesznek, mert azok egy országban sem és semmi körülmények közt feltétlenül ki nem zárhatók, hanem azok következtében hazájukban a bontó és rontó ele­mek felszínre jutásának lehetősége ki van zárva; mi, a kik azt tapasztaltuk, hogy az ottani poli­tika konzeqjiens volt esztendőkön keresztül, — bár nekünk nincs hivatásunkban és módunkban annak egyes részletei tekintetében bírálatot mondani, arra vonatkozólag, hogy azon eljárás, melyet a horvát kormány horvát belügyi kérdé­sekben követ, mennyire helyes, vagy mennyiig nem az, mert ez nem ezen országgyűlés fóruma elé tartozik, mert a magyar közvéleménynek nincs módja és hivatása e tekintetben döntő íté­letet mondani, — mégis azon viszony ápolása, a mely Horvátország és Magyarország közt fenn­áll, azon következményekből, a melyeket most a zágrábi királylátogatás és az azalatt keletkezett botrányok folytán itt kifejlődni tapasztalunk, azon visszahatásból, melyet ezek ellen ott láttunk, csak azt tapasztaljuk, hogy azon poli­tika, melyet — ismétlem — a horvát nemzeti párt, és melyet mindenekfelett azon férfiú, ki Magyarország törvényhozásának máig is tagja, de hosszú ideig kizárólag ennek tagja volt, és ki a horvát politika irányzásával leginkább volt és van megbízva, és ott szerencsés eredménye­ket ért el, — a bán — mondom, hogy ezen politika szerencsés sikerre vezetett, hogy ezen politika állandó garancziájáva] bir a jövő nyu­galomnak, állandó garancziáját nyújtva a jövő békés és egyetértő közreműködésnek, és ezért, azt hiszem, e tekintetben nemcsak hogy az ellenzék indítványát el nem fogadhatjuk, hanem szoros kötelességünk e tekintetben hálás érzel­meinknek és felfogásunknak kifejezést adni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1892-97. XXVIi. KÖTET. Balogh Géza jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! Kénytelen vagyok rövid időre a t. ház figyelmét igénybe venni, mert a múlt hetek egyik napján Josipo­vieh Géza t. képviselőtársam személyemet meg­említette és válaszolólag azt mondotta, hogy azok az adatok, melyeket a zágrábi vita első napján, egy-két héttel ezelőtt mondottam, alap­talanok. De szükséges még azért is, hogy né­hány szót mondjak, mert ellene kell szállnom azon rendszernek, melyet előttem szóló t. ba­rátom, Pulszky Ágost hangoztatott. A túloldal­ról minduntalan azt halljuk, hogy az ilyen, nemzetiségünket, fajunkat, a magyar állam ön­állóságát érintő kérdések unalmasak, fölöslege­sek, és jobb ezekről hallgatni. Ez úgy tűnik fel nekünk, mintha reánk a gyermekek szerepét akarnák tukmálni, hogy aludjunk és nézzük a dolgot összetett karokkal. Jó volna ez akkor, ha a mellettünk lévő nemzetiségek és nemzetek szintén aludnának velünk együtt, akkor még volna értelme; de midőn azt látjuk, hogy ezek fokozott tevékenységgel és szigorúan ragaszkodva egy bizonyos czél felé töreksze­nek, s mindnyájunk előtt evidens, hogy ez a czél nem a magyar államnak konszolidácziója, sem a magyar nemzeti államnak fejlesztése, hogy részint a szomszéd önálló államok, részint az országban lakó nemzetiségek szüntelenül foly­tatják az aknamunkát Magyarország önállósága, és nemzeti államisága ellen, akkor oly taná­csot adni nekünk, hogy hallgassunk, mert ezek a kérdések igen nehezen oldhatók meg, nem tar­tom helyesnek, sőt ellenkezőleg, azt hiszem, hogy túlságosan keveset beszélünk ebben a képviselőházban ezekről a dolgokról s annak, hogy ilyen állapotok Horvátországban kifejlőd­tek, oka épen az, hogy 12 esztendő óta ebben a házban senki ezt a kérdést nem szellőztette, hanem bizonyos nyugalommal és rezigaáczióval vettük a dolgokat, azt hivén, hogy Horvát­országban minden rendén van s Horvátország paczifikálva van. Ezért történt az a szomorú ébredés, mi­dőn láttuk, hogy ellenkezőleg, sokkal nagyobb az ür Horvátország és Magyarország között, mint volt ezelőtt 12 esztendővel. (Igán! a szélső bal­oldalon.) Én örömmel vettem azt, hogy itt több hor­vát képviselő felszólalt. Hiszen meg vagyunk szokva, hogy t, barátainkat itt szavazni látjuk, de még igen kevés esetben hallottuk őket. Most ennek a vitának meg volt az a haszna, hogy néhányan közülök felléptek és védekeztek s leginkább oly dolgokat mondtak, melyekből az tűnik ki, hogy a horvát viszonyok igen jó álla­potban vannak. Mindenekelőtt t. képviselőtársam, Gyurkovies volt egyike azoknak, a ki bizonyos 5a

Next

/
Oldalképek
Tartalom