Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-523

418 523. országos ülés 1895. deczember G-án, pénteken. kedélyességgel pertraktálta ez a kérdést. Én t. barátom kompetencziáját e kérdésben nem igen fogadhatom el, nem pedig azért, mert tudomásom szerint t, képviselőtársam évek hosszú sora óta Bécsben lakik, s ott egy osztrák félhivatalos lapot szerkeszt . . . Gyurkovics György: Nem szerkeszt! Pázmándy Dénes: . . . Hát nem szerkeszt, de mint főmunkatárs szerepel ott, és így sem Zárgábban, sem Budapesten nem lakik. Hivatalos foglalkozásánál fogva tehát nincsen abban a helyzetben, hogy azon a szemüvegen keresztül nézve pertraktálja a kérdést, mint a melyen mi azt nézzük. Ha ő idejön közénk, és állandóan itt vagy Zágrábban tartózkodnék, akkor megengedem, hogy e kérdésben nagyobb hivatottsággal beszélhetne ; ma azonban nem tudom őt, mint objektív tanát e kérdésben elfogadni, és azért nagyon sajnálom, de én az ő kedélyes állításaival foglalkozni nem akarok. Inkább foglalkozom mélyen tisztelt képviselőtársunk, Josipovieh Gézának beszédével, it ki kitartó szorgalommal résztvesz a munkában, a ki mint a ház jegyzője mindig itt van és a mi dolgainkkal tüzetesebien foglalkozik. T. képviselőtársam azt állítja, hogy azon adatok, melyeket felhoztam, nem állanak. En tehát elhoztam mindazon hivatalos és nemhivatalos könyveket és kiadványokat, melyekből az adatokat merítettem, és át fogom neki azokat adni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindenekelőtt itt van az az olvasókönyv, — mely a horvát iskolákban szerepel — az 1894-iki kiadásban. Ezeket az adatokat részben ebből merítettem, sőt azokat előzetesen a horvát-szlavón miniszter úrnak is bemutattam, melyekre nézve ő azt mondotta, hogy azok állanak és benn vannak az olvasókönyvben. (Derültség balfélöl.) Ebben nemcsak azok az adatok foglaltatnak, a melyeket én felolvastam, hanem van benne sokkal több államellenes, a horvát kiegyezést megtámadó és a magyar államiságot tagadó passzus is. E könyvre nézve különben egy kompetens ember, a horvát-szlavón tartományi kormány közoktatásügyi előadója, azt mondotta, hogy az 1894-iki már régi kiadás és elküldte az 1895 ikit. A mint felvágom a könyvet, látom, hogy ott ugyan rektifikálva van ő Felsége arczképe, a mennyiben már nem osztrák tábornoki ruhában, hanem szent István palástjában van ábrázolva, de azért aláírva nincs az, hogy magyar király, úgy hogy egy idegennek lehetetlen megtudni, hogy Ő Felsége kicsoda. Áz ott van, hogy császár és apostoli király, de hogy micsoda császár és micsoda apostoli király, ezt teljes lehetetlenség megtudni. Most is csak az van odaírva, hogy »király«. Midőn tehát azt látom, hogy e könyvet kiadja a horvát-szlavónországi koimány, a mely mindenütt királyi horvát-szlavon-dalmátországi kormánynak van czímezve, a mi pedig nem áll, mert csak tartományi kormány; midőn számtalan passzus van a könyvben, a hol el van kerülve e fogalom: magyar állam, magyar királyság, midőn ez mindenhol oly kétértelműén van kifejezve, de mindig azon irányzatban, hogy »horvát királyi, »horvát kormány«, de seholsem a tényleges állapotnak megfelelően, a mikor a geográfiai elnevezéseknél, a geográfiai leírásoknál e könyvben mindenhol szisztematieze kerülve van az, a mi távolról is törvényes kapocsba hozná Horvátországot Magyarországgal; a midőn azt látom, hogy minő óriási propagandát csinálnak Zágrábban ; midőn azt látom, hogy az uralkodó hogyan neveztetik ebben a könyvben ; »Njegovo carsko i kraljevsko apostoísko veliöasstvo«-nak ; tehát császár és apostoli király, de hogy milyen állam császárja vagy királya, az nincs megmondva ; midőn azt látom, hogy ennek a verses könyvnek a czímlapján ott van a horvát czímer, felette az osztrák császári koronával, — ez a legújabb kiadás, —midőn látom azt, hogy a horvát czímer körűi van véve babérkoszorúval, és a körülírásban ezeket látni: »Hrvatska, Dalmacija, SJovouija, Kranjska, Istria, Stajerska, Koruska, Crnagora, Bosna, Hercegovina etc.«, szóval az összes nagyhorvát királyság, és ezt nemcsak hogy mindenhol árulják, hanem az iskolákban egyenesen terjesztik; midőn tudom azt, hogy Horvátországban oly abszolutisztikus uralom van, hogy az embernek a kezéből az újságot kiveszik és konfiskálják a kávéházban, még olyan lapokat is, mint például a Pester Lloyd, a melyek itt szabadon vannak ; mindebben a legerősebb policziális állam tüneményeit észlelem, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és látom, hogy mindez tendencziózus; és tovább megyek, midőn azt látom, hogy Zágrábban egy törököknek szánt kalendárium jelenik meg minden évben, a melyben már a török provincziákra is kiterjesztetik a nagyhorvát idea, . . . Thaly Kálmán: Strossmayer szelleme! (Egy hang a szélső baloldalról: Bolond álom!) Pázmándy Bónes:... és a midőn látom mindezt, és ezzel szemben látom az ottani tartományi kormánynak akár akaratos tehetetlenségét, akár gyengeségét; midőn látom azt, hogy ott mindenben a magyar állameszme lazíttatik: akkor kötelességemnek tartom felszólalni, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mert nem lehet olyan politikát követni, hogy mi hallgassunk, a midőn mások cselekszenek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy példaképen bemutassam, mi ott a hivatalos körök felfogása, itt vaa a kezemben egy hivatalos horvát schematizmus, a melyben