Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-523

412 523. országos ülés 1895. deczember 6-án, pénteken. Magyarország államiságát, sőt még nevét is egyszerűen el akarták törülni. De én úgy tudom, valameddig a mi történeti forrásaink felvilágo­sítást adnak, elfogadható felvilágosítást, ez a finom nyárspolgári tempó mindig dívott s min­dig megvolt. Én felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy a mikor a hatvanas években a köz­szellem ébredezni kezdett, a mikor a magyar municzipiumok siettek, hogy az emigránsokat beválaszszák mint díszpolgárokat, Kecskemét városának egy igen eszes és tanúit pobgára neki­állt és bebizonyította, hogy díszpolgárrá tulaj­donképen igaz magyar embert választani többé sohasem lehet, mert a Bach-korszak gondos­kodott róla, hogy az összes nevezetes és elő­kelő municzipiumok megválaszszák szintén Kem­pen von Fichtenstammot, b. Geringert, gróf Grümiet és Bachot stb. díszpolgárrá. Sőt még több, a nyárspolgár mindig csak a saját érde­keit és a mnniczipiumét veszi, a haszon elvét alkalmazza a maga eljárására, és láttuk 1848— 1849-ben, hogy valahányszor veszély közele­dett, előállottak a városok tisztviselői, nyárspol­gárai és vitték a kulcsokat és a hódolatot bár­kinek, hogy bántódásuk ne legyen, hogy tartsák meg a várost és annak anyagi érdekeit védjék meg. Ilyen köitílméuyek között úgy állítani oda a dolgot, hogy ezek a manifesztácziók vissza­utasításai annak, a mi a Jellasich-téren történt, hát kérem, már a közönséges politikai eljárások szempontjából mondhatom, hogy ez ügyes fátyol ugyan, de nekünk látnunk kell, s látjuk azt is, a mi a fátyol alatt van. A mit én a víz for­rongásáról mondottam, annak világos képét lát­tok a zágrábi törvényszék előtti egész eljárásban. Gyurkovics képviselő úr tartozott volna a háznak azzal, hogy chronologiailag bizonyítsa be azt, hogy csakugyan a budapesti mozgalom következtében foglalták el a zágrábi diákok azt az állást, a melyet a törvényszék előtt el­foglaltak. De ez nem így volt és a törvényszéki tárgyalásnak egész menete, a mennyire a saj­tóból értesültünk, világos bizonyítéka annak, hogy a mozgalom a társadalom mélyéből fakadt és az, a mi a nyilvánosságra jutott, az csak az észrevehető dolog. A mélységben rejlik az egész. Én azt mondhatom, hogy épen abból a szem­pontból, a melylyel beszédemet bevezettem, és az olyan organizmusokra, a melyek nem telje­sítik egészen minden íunkczióikat, semmiféle súlyt fektetni nem birok és nem is fogok. Egy ország vagy áliamrész vagy királyság va gy — amint mondják — egy szuverén állam, amely még csak közigazgatási költségeit sem bírja maga-magától kiteremteni, amely 1868. óta még mindig nem birta elenyésztetni, hogy ez az anomália fennálljon, az tanuljon egyet, tudniillik szerénységet követelésekben, ne menjen tovább soha, mint a mit neki a törvény biztosít, az úgy nevezett fehérlap, melyről mindnyájan tudjuk, hogy rossz időben és könnyen odaadott fehér­lap volt, a melyben, egyenesen a magyar állam érdekeinek ellenére, lekötöttük az ország oly tőkéjét és jogát, melyek visszavindikálása rend­kívül nehéz lesz. Ez ennek a viszonynak az ér­telme. T. ház ! Sine ira et studio én azt, amit itt elmondottam, kötelességemnek tekintettem, mert a jogok és állami szerződések dolgában sem lehet kényszeríteni soha egy nemzetet öngyil­kosságra, sem arra, hogy teljesen abnormis hely­zetbe jusson. Gyurkovics t. képviselő úr azt mondja, hogy vessenek fátyolt a, magyarok a dolgokra, mert hiszen nehéz idők következhet­nek és egymásra szorulhatunk. Hát, t. képviselő úr, az igaz, s a magyarság részéről ez az óhaj­tás, és törekvés mindenkor meg is volt. De én kérdem és számon kérem a horvát egész köz­életnek, az egész társadalomnak fejlődését; mu­tassa meg nekem a képviselő úr akkor, mikor újból és újból zágrábi dolgok történnek, akkor, mikor mi csak fagyossággal és visszautasítással találkozunk 1868. óta hozott nagy áldozataink daczára: hol van ránk nézve az a biztosíték, hogy nehéz időkben önök mellettünk lesznek ? Én, t. ház, nagy tiszteletben tartom min­denkinek nyilatkozatát, a Gyurkovics t. kép­viselő úrét is, a horvát miniszter úrét is. De hogy ők képviselték volna beszédeikben azt, a mi Horvátország társadalmának mélyében törté­nik, azt én el nem fogadhatom. Nekem egészen más bizonyíték fog kelleni, és csak akkor le­szek hajlandó az 1868-iki szerződés másnemű bírálatára; csak akkor fogok igazi tisztelettel viseltetni Horvátország irányában, ha az 1868 óta elfogadott magyarországi segélyt csak idő­legesnek tekinti; ha a maga kultúráját, gazda­sági viszonyait és társadalmi ügyeit úgy intézi, hogy ne szoruljon rá Magyarország segélyére, és mikor azt elérte, akkor nyújtsa nekünk jobb­ját : akkor el fogom fogadni. Most az én állás­pontomnál fogva, minthogy nem látom ezeket a a garancziákat, -- csak a magam nevében szólva, — nem fogadom el a tételt. Josipovich Géza jegyző: Pulszky Ágost! Pulszky Ágost: T. ház! A kérdéseknek, melyek a horvát viszonyok tekintetében ezen tétel alkalmával a t. ház diszkussziójának tár­gyát képezik, jogi és politikai kettős oldala van. A mi a jogi oldalát illeti, azt hiszem, hogy e részben, valamint itt e házban minden irányadó tényező egyetért, úgy kétségtelen az is, hogy Horvátországban magában a döntő és irányadó felfogás e tekintetben minden részben azonos azzal, mely itt e házban érvényre jutott. (Egy hang a ssélsö baloldalon: Bár úgy volna!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom