Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-523

523. országos ülés 1895. deczember 6-án, pénteken. 413 E tekintetben, t. ház, egyes mozzanatokra még rá fogok térni felszólalásom további folyamán. Most csak konstatálhatom, hogy a ki a horvát képviselő urak részéről itt felszólalt, úgy a miniszter úr, mint Gyurkovics képviselő úr, és a múlt alkalommal Josipovieb képviselő úr, mind kivétel nélkül világosan és tisztán azon felfogásnak adtak kifejezést. És a dolog igen természetes, mert az tagadhatatlan, hogy a mint. Hodossy igen tisztelt képviselő úr beszédében fel is hozta, az 1868: XXX. és az 1873: XXXIV. tczikkek, a melyek e tekintetben irány adók, habár a frazeológiában, a kifejezésekben, a melyekbe az eszme öltöztetve van, talán kissé lazák is, az értelemre magára vonatkozólag kétségkívül világosak és tiszták. Határozottan meg van jelölve a viszony, a mely Magyarország és a horvát-szlavon-dalmár királyságok között fennáll; határozottan meg van állapítva a közös magyar országgyűlés kompetencziája ; határozottan meg vannak állapítva a közös ügyek; határozottan és kimerítően meg van állapítva az, hogy mi tartozik az autonóm kormányzat kezelése alá. És e tekintetben, a mennyire én tudom, az ügyeknek maguknak lényegére vonatkozólag, a kifejezésektől elte kintve, azon egész idő alatt, mely az Í868: XXX. tcz. meghozatala óta letelt, nem is forgott fenn soha, bárminő különbség is a törvény erre vonatkozó szakaszainak interpretácziója tekintetében. (Úgy van! jobbfelöl.) Mire vonatkozólag forgott fenn különbség? A kifejezésekre vonatkozólag egyes tényezők részéről, a kik azonban döntők és irányadók sem itt, sem ott sohasem vobak, és fenforgott különbség mindenekfölött azon következtetéseket illetőleg, melyek nem a törvény terén és nem a törvény által körülírt viszony tekintetében közvetlenül merültek fel, hanem a melyek arra voltak szánva, hogy a közvéleményre hassanak és esetleg ezen viszony módosítását idézzék elő. Bizonyos részről Horvátországban igen helytelen praxis kezdemény estetett, mely párját leli, bár nem oly veszedelmes téren, saját hazánk közvéleményének történetében is; ez a praxis, hogy egyes jogászok, kiindulva jogi vagy általános történeti abstrakczióknak megfelelő fogalmakból, ezen fogalmaknak megfelelő kifejezéseket kerestek az illető törvényben. Például lel állították azt a tételt, hogy az állam: nemzet és territórium, és megtalálták az Í868: XXX. törvényezikk 54. §-ában azt, hogy külön territóriummal biró politikai nemzetet képeznek; erre azt mondták: ebből az következik, hogy az, a mi ezen ismérvekkel bir, egyszersmind állam. Eddig ez egy ártatlan jogászi játék, kivéve a mennyiben abból praktikus következtetést akarnak levonni. De a többi, a mi következik, tudniillik, hogy az államnak feltétlen attribútuma a szuverenitás, s ebből folyik ilyeu vagy amolyan jog, ennek következtében ezen és ezen jogoknak kell megilletniük ezen territóriumot, ezen jogoknak kell megilletni Horvátországot, és ezen jogok nem illethetik meg a közös kormányt és Magyarországot, és így tovább; ez teljesen helytelen eljárás, a mi a jogoknak és a jogi metódusnak a politikára vonatkozó helytelen alkalmazásából származik. Ez nem egyéb, mint azon fejlesztés teóriája, a melylyel igen gyakran találkozunk intézményeket, egyes alaptörvényeket és alkotmányos határozatokat illetőleg, a mely fejlesztés teóriája így a jog metódusának a politikára való helytelen átvitelébői keletkezik, s a melynek eredményei egyszer veszélyesebbek, másszor kevésbbé veszélyesek maradhatnak, de azért magukban nem kevésbbé helytelenek, nem kevésbbé visszautasítandók. És mikor ezt tapasztaljuk, akkor engedje meg Hodossy Imre t. képviselő úr, de beszédének egy passzusára vonatkozólag egy komoly aggodalmat el nem fojthatok. A mikor ő igen helyesen megbélyegzi és helytelennek jelenti ki az ilyen eljárást, az ilyen következtetést, ezzel egyszersmind azt a tételt kapcsolja össze, hogy meg kell akadályozni szükségképen az ilyen tanok terjedését, és óvakodni kell, hogy a fiatalság az ilyen tanok által meg ne tévesztessék, és ebből azon további következtetést vonja le, hogy gondoskodni kell, hogy az egyetemen ilyen tanok ne terjesztessenek, s hogy gondoskodni kell arról, hogy esetleg az egyetemen addig tanítás ne is történjék, a míg e tekintetben biztosíték nem szereztetett. Engedelmet kérek a t. képviselő úrtól, hanem ha az igen t. képviselő úr azt érti ez alatt, hogy az egyetemi tanítás tekintetében a kormánynak kell közvetlenül minden egyes tanra nézve felügyeletet gyakorolni, ellenőrzésről gondoskodni, illetőleg a horvát kormányzat és a horvát irányadó körök teendők ez iránt felelősekké, úgy azt hiszem, igen veszedelmes térre ment át. Óvott attól az igen tisztelt képviselő úr, hogy mártírokat ne teremtsünk. Egy kihágás, egy botrány provokálása miatti bármily kemény büntetés, azt hiszem, magában mártírokat teremteni sohasem fog, mert hiszen tapasztaljuk és tapasztaltuk nemcsak Horvátországban, tapasztaltuk nálunk, és tapasztaltuk mindenütt;, hogy a hol egy demonstráczió következtében rendőri vagy bűnügyi eljárás indíttatik meg, az eljárás elején az illetők mindig szeretnek mártírok gyanánt szerepelni és ünnepeltetni, és van is bizonyos hajlandóság a közvélemény izgékonyabb köreiben ez ünneplésre,