Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-522

890 522. országos Bíés 1895. deczember 5-én, cstttSrtökxSn. már, hogy nem szándékoztam felszólalni, és így adatok nélkül jöttem a házba, de emlékezetemből mégis engedjék meg, hogy egy pár adatot felhozzak annak bizonyítására, hogy a közös vámterűlet ránk nézve milyen káros. (Halljuk ! Halljuk!) Magyarország csupán három osztrák iparczikket 138 millió forintnyi védvámmal véd, tudniillik a szövetkelméket, a ruhaczikkeket és a bőrczikkeket; vagyis más szóval, ha oly mennyiségű czikkekre, mint a mennyi Ausztriából ezen kategóriákból behozatik, azt a vámot vetnők, a mely vámot a külföldről jövő ilynemű hasonló czikkekre vetünk, akkor a magyar pénzügyi kasszába 138 millió folyna be. (ügy van! a szélső baloldalon.) Lássuk csak, hogy ezt a nagy áldozatot hogyan fizeti meg az osztrák ip;ir. Úgy fizeti meg, hogy az utolsó négy évben — és nemcsak Romániáról szólok, mint Sima Ferencz t. képviselőtársam, de az egész világról — hat és fél millió métermázsa búza jött be Magyarországba a külföldről; tehát a magyar termékeket épenséggel nem védte meg a közös vámterűlet, holott, mint mondtam, csak három osztrák iparczikket 138 millióval védtüuk meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) Már most kérdem, t. ház, igaz-e vagy nem igaz, hogy ha mi 138 milliót bevettünk volna ezeknek az iparczikkeknek vámjaiért, akkor 138 millióval apaszthattuk volna a magyar adózó polgárok terheit ? Én azt hiszem, igen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kérdem azt is, hogy igaz-e vagy nem, hogy mi nem vehetjük olcsóbban az osztrák iparczikkeket, mintha külföldről jönnének be ? Én azt hiszem, hogy oly áron veszszük, mintha külföldről jönnének be. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát egyszerűen 138 milliót ajándékozzunk az osztrákoknak, a nélkül, hogy fogyasztóink ellenértékeket kapnának. Az államgazdászati tudomány azt tanítja, hogy csak íigy lehetséges két oly állam összecsatolása, a melyek közül az egyik iparos-állam, a másik pedig mezőgazdasági állam, ha az iparos-állam mindig és kizárólagosan iparus-állam marad, a mezőgazdasági állam pedig mindig mezőgazdasági állam maradt. Tökéletes lehetetlenség az összecsatolt állapotban az, hogy Magyarország, mint mezőgazdasági állam iparát fejleszsze, mert hiszen a közös vámterület beözönleni engedvén az egészen fejlett másik iparos-állam ipartertnényeit, lehetetlenné van téve ezzel az, hogy a magyar ipar kellőleg fejlődhessék. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már pedig bizonyos az is, hogy a mai időkben egy állam nem bír megélni a mezőgazdaságból, hogyha a mezőgazdaságot össze nem csatolja iparral, ha ezt nem teszi, utóbb éhen hal. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez tökéletesen bizonyos, mert a kereskedelem fejlődése, a közlekedési eszközök tökéletesítése és a termelés növekvése a világ minden részén óriási konkurrencziát támaszt a mezőgazdasági termékek rovására. Ezt látjuk abból is, hogy például a búza ára mennyire hanyatlott az utolsó 15 év alatt. 15 éve épen kétszer akkora ára volt a búzának, mint most, és a legcsekélyebb remény sem lehet arra nézve, hogy a búza árának hanyatlása meg fog szűnni. Sőt a kik statisztikával és mezőgazdasággal foglalkoznak, jól tudják, hogy a búza ára még ezentúl is folyvást és rohamosan fog hanyatlani. Ha így van, kérdem, t. ház, miképen lesz majd lehetséges Magyarországnak megélnie, ha a búza ára még tovább hanyatlik? Csakis úgy, ha Magyarország önálló vámpolitikát követhet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Csakis úgy lesz lehetséges, ha összecsatolhatja mezőgazdaságát iparának fejlődésével, (Igaz! Úgy van! a bal-és ssiélsö baloldalon.) de csak azon esetben lesz lehetséges az ipar fejlesztése, ha gyenge iparunkat az osztrák ipar ellen védvámokkal védjük meg. Az ipar megvédésének kellékeire nézve, t, ház, önök el fogják ismerni, hogy az egész világ mégis helyesebben ítél, mint Magyarországon akár a kormánypárt, akár a nemzeti párt, már pedig az egész világon akkor, mikor az ipart akarják fejleszteni, védvámokkal környezik addig, míg eléggé meg nem izmosodik, hogy a szabad kereskedelemmel felvegye a versenyt, mi pedig azt az óriási hibát követjük el, mi, a kiknek ipara egészen kezdetleges, hogy összecsatoljuk a mi vámterületünket oly országgal, hol az ipar már igen nagyon ki van fejlődve. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Én attól félek tehát, hogy ezen óriási hibákat folytatni fogjuk az új tárgyalásoknál is. Azt nem tételezem fel, hogy a t. kormánypárton olyan férfiak, a kik a közgazdasági dolgokkal behatóan foglalkoztak, ne látnák át, hogy tiszta igazságokat mondtam, mert ha ezt be nem látnák, a közgazdáazati tudomány alaptételeivel jönnének összeütközésbe és önmagukra mondanák ki azt az ítéletet, hogy az államgazdászat tanához abszolate nem értenek. De fájdalom, ha belátják is ezt, azért mégis ebben is az opportunizmusnak az alapjára helyezkednek és úgy vélekednek, hogy nem mervén Bécsnek ellenszegülni, szükségszerüleg követni kell azt az irányt, melyet eléjük Bécs szabott. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig, t. ház, igen kérem a t. kormánypáltot, emlékezzék meg arról, hogy még a 67-iki alap sem zárja ki az önálló vámterületet és az önálló nemzeti bankot. Itt van