Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-522

522. országos ülés 1895. deczember 5-én, csütörtökön. 391 tehát az alkalom, itt van az idő, hogy a 67-iki alapon álló párt is igen nagy szolgálatot tehet a hazának és hogy legalább azt, a mit a 67-iki alapon is meg lehet valósítani, megvalósítsa. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De minthogy én attól tartok, hogy a jelenlegi t, kormány nem fog ebben az irányban működni, ennek következtében én sem szavazom meg az indemnitást. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Elnök '. Kiváu még valaki szólani ? Senkisem. A vitát berekesztem, A pénzügyminiszter úr fog szólani. (Halljuk! Halljuk!) Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy egy pár igen rövid észrevételt tehessek azokra a felszólalásokra, melyeket a sző nyegen levő törvényjavaslatra tettek és különösen a felszólalások azon részére, melyek az én tárczám ügykörébe tartozó dolgokat érintettek. (Halljuk! Halljuk!) És itt mindenekelőtt Bujanovics Sándor t. képviselő úr beszédével kell foglalkoznom, a ki a kormánytól megtagadta az indemnitási törvényjavaslat elfogadását azon oknál fogva, mert a kormány nem nyilatkozott részletesebben azon kérdésekben, a melyek a legközelebbi kiegyezés tárgyát fogják képezni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Ha a kormány abban a reményben ringatta volna magát, hogy bizonyos nyilatkozatok tétele által azon tárgyalásokat illetőleg, melyek még meg sem indultak, a t. ellenzék bizalmát megnyeri, hát mindenesetre igen hiú reménynek engedte volna át magát, mert meg vagyok győződve, hogyha bármily részletes nyilatkozatokat tettem volna is a felvetett kérdésekre, a t. képviselő urak részéről a válasz mindig csak egy és ugyanaz maradt volna. (Tetszés jobbfelöl.) Ily körülmények között tehát le kellett mondanom arról a reményről, hogy ezáltal valami bizalmi nyilatkozatot vagyok képes provokálni és meg kellett maradnom azon az állásponton, melyet egyedííl tartok helyesnek, hogy tudniillik oly kérdésekben, a melyek még csak ezután fognak a tárgyalás alapjául szolgálni, időelőtti részletes nyilatkozatokba bocsátkozni az ország érdekeinek sérelme nélkül, egyáltalában nem lehet. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azonban sajátságos, t. ház, hogy Bujanovics t. képviselő úr egyrészről vádol engem azzal, hogy nem tettem nyilatkozatokat, másrészről azonban egy meglehetős hosszú fejtegetést tart és bírálja azokat, a melyeket én mondottam; tehát úgy látszik, mégis szolgáltattam elegendő anyagot arra, hogy ő ezen anyag felett bírálatot gyakoroljon. (Tetszés jobbfelöl.) A t. képviselő úr először is kifogásolja azt, hogy a vámtarifáról és vámszerződésekről nem nyilatkoztam részletesebben. Hát, t. ház, ma is azon helyzetben vagyok, hogy erre nézve azt mondjam, a mit már a múltkor is mondottam, hogy először is nem tartanám czélszerünek ma ezekkel a kérdésekkel részletesen foglalkozni, mert csak aspirácziókat és nyugtalanságot keltenénk azoknál, kiket ezen kérdések szintén közelről érdekelnek; és nem volna ez czélszerü másodszor azért sem, mert hosszabb idő választ el bennünket attól, hogy ezen kérdések aktuálisak legyenek — körülbelül nyolcz év — és így semmiféle értelme nem volna annak, hogy ma bizonyos nyilatkozatok által megkössük magunkat, a midőn nem tudjuk, hogy nyolcz év alatt az idegen államok vámpolitikája milyen irányzatot fog venni. Éz a nyilatkozat tehát mindenesetre igen jó szolgálat lehetne, elismerem, az ellenzék részére, de az országnak semmiféle hasznára nem válhatnék. Azt, a mit e tekintetben mondani lehetett, már megjelöltem múltkori nyilatkozatomban is, s ez az, hogy arra kell törekednünk a tárgyalások folyamán, hogy szabadon tartsuk kezünket azon időre, midőn a kérdés aktuálissá fog válni; (Helyeslés jobbfélől.) hogy akkor, midőn ezen kérdések megoldást fognak nyerni, az ország érdeke szerint járhassunk el. A mit, t. képviselőház, a fogyasztási adókra vonatkozólag mondott a t. képviselő úr, s e tekintetben Sima Ferencz t. képviselő úrral egy nézeten van, a mint azt Sima Ferencz képviselő úr konstatálta a fogyasztási adók és a bankkérdés tekintetében... Sima Ferencz: Abban nem! Lukács László pénzügyminiszter: És ez az, hogy a fogyasztási adók dolgában egészen önállólag kell berendezkednünk; ő az egyedííl helyes alapnak azt tartja, hogy ha különböző institucziók szerint rendeztetnek a fogyasztási adók Ausztriában, és különböző institucziók szerint nálunk. Hát, t. képviselőház, én elmondtam az argumentumaimat, hogy miért tartom ezt gyakorlatilag veszélyesnek, nem &z államkincstár, hanem ép az ipar szempontjából. A t. képviselő úr, azt hiszem, ezen argumentumokat nem erőtlenítette meg. 0 hivatkozott ugyan a mezőgazdasági szeszgyártásra, de bármennyire nagy fontosságúnak tartom is a mezőgazdasági szeszgyártást, azt hiszem, senkisem állíthatja, hogy a mezőgazdasági szeszgyártás döntő szerepet játszik az összes közgazdasági kérdésekben, ezen kérdéseknek összes komplexumában. (Ügy