Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-522

•22. orseágos ülés 1896. deczeniber 5-én, csütörtökön. 389 Kossuth Ferencz: T. ház! Nem volt szándékom ma felszólalni, de olyan kérdések hozattak fel, a melyekhez szükségét érzem, hogy hozzászóljak, mert azt a veszélyt látom, hogy ezek a kérdések eltereltetnek a helyes iránytól. (Halljuk! Halljuk!) Én belátom azt, hogy a költségvetésnek végleges megállapítása végre is nem a kormánynak az ügye, de az államnak van arra szüksége. Belátom azt is, hogy az indemnityre az államnak van szüksége és nem a kormánynak. De másrészt az is tény, hogy olyan körülmények forognak most fenn, a melyek igen fontossá teszik azt, hogy milyen kormánynak szavazzuk meg az indemnitást. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Nagyon közel állunk ahhoz az időhöz, midőn Magyarországnak anyagi sorsa tiz évre ismét le lesz kötve. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon!) Én részemről nagyon fontosnak tartom azt, hogy milyen kormány fogja megkötni, vagy meg nem kötni azt a szerződést, a melyet nemsokára meg fog kelleni újítani, vagy meg nem újítani Ausztriával. (Igaz! Úgy van! a sséhő baldalon.) Péchy Tamás t. képviselőtársunk, a ki nagyon is illetékes azt tudni, hogy az utolsó vámszerződés megkötésekor mikép gondolkoztak az osztrák megbízottak a mi megbízottainkról, épen most elhangzott beszédében előadta, hogy az osztrák megbízottak a mieinket kinevették a szerződés megkötése után, (Egy hang a szélső baloldalon: Meg is érdemeltük!) s én attól félek, hogy most ismét ugyanaz fog történni; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) attól tartok, hogy az osztrákok ismét ki fognak bennünket nevetni. Várady Károly: Csak most fognak igazában nevetni! Kossuth Ferencz: Ezzel én azonban korántsem akarom a t. kormányon levő férfiaknak személyét sérteni, mert elismerem, hogy van közöttük sok tehetséges egyéniség, de fájdalommal azt látom, hogy az egész kérdés olyan térre tereltetett, — és ez késztet a felszólalásra, — a mely téren lehetetlen, hogy az osztrákok ki ne nevessenek. (Igaz! Úgy van! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ki fognak okvetlenül nevetni, mert a kormány és a kormányon levő párt, sőt még a mérsékelt ellenzék is lehetetlenségeket igyekeznek létrehozni és lehetetlen kérdéseket igyekszenek megoldani, a mi mindig nevetséges álláspont. (Igae! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egyáltalán egész közjogi álláspontunk a lehetetlenségek lehetővé tételének terére helyezkedett; így tökéletes lehetetlenség Magyarországnak állami önállóságát a 67-as alapon kÍTÍvni. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezért mégis ezt akarja megpróbálni a kormánypárt; és bár maguk az alap megalkotói lefelé sikamlottak rajta, azért mégis a t. nemzeti párt azt hiszi, hogy a 67-es alapot a nemzeti önállóság irányában lehetne fejleszteni, a mi egyszerű lehetetlenség és tökéletes illúzió. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldaln.) Most pedig a mi a közgazdászat! viszonyokat illeti, a t. kormány minden áron egyezkedni akar az osztrákokkal, azt hivén, hogy e nélkül Magyarország meg nem élhet és a szerződésben össze akar egyeztetni összeegyeztethetlen érdekeket, tehát lehetetlenséget akar valósítani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. nemzeti párt pedig ebben is egészen illnzórius terrénumra helyezkedik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert azt hiszi, hogy lehetséges a vámterületre nézve Ausztriával új szerződést kötni, a melylyel Magyarország érdekeit meg lehetne védeni. Engedjék meg, hogy néhány szóval bebizonyítsam, hogy sem a kormánypárt, gem a nemzeti párt álláspontjának kivitele nem lehetséges. (Halljuk! Halljuk!) Ausztria iparos állam, Magyarország pedig mezőgazdasági állam. Az iparos államnak érdekében van minél olcsóbban megvenni a nyerstermékeket, a nyerstermelő országnak pedig érdekében van minél drágábban eladni e nyerstermékeket. Kérdem tehát, hogyan lehet ezt a két, diametrálisan ellenkező érdeket megegyeztetni ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez tökéletesen lehetetlen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tovább megyek. Azt mondják, azért kell mégis ezt a két érdeket úgy, a hogy összehozni, mert elkerülhetlenül szükséges, hogy a magyar nyerstermékek számára az osztrák piacz nyitva legyen. Ez ismét egy óriási illúzió. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az osztrák piacz mindig nyitva lesz a magyar nyerstermékek számára a világkereskedelmi árakon, és most sincs nyitva a magyar termékek számára más árakon, mint a világkereskedelem árain. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Már pedig a világkereskedelem árain akkor, ha mi önálló vámterülettel diszponálunk, és akkor, a midőn a vámszerződéseket az iparos államokkal saját érdekeink szerint köthetjük meg, akkor az egész világ piacza a mi termékeink előtt nyitva lesz; most pedig ezen iparos államok piaczai el vannak zárva, mert az osztrákok saját iparuknak megvédése miatt kizárják a közös vámterületről az államok iparczikkeit, és így a mi kárunkra visszatorlást idéznek elő; (Úgy van! a szélső baloldalon.) tökéletesen haszontalan dolog tehát áldozatokat hozni azért, hogy Ausztriában adhassuk el olyan áron a mi búzánkat, a mely áron akárhol eladhatjuk, mert ezek, a világpiaeznak árai. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Meg kell azt gondolni, t. ház, hogy nekünk milyen óriási áldozatokba kerííl a közös vámterület. Mondtam