Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-521
5S1. országos ülés 1895. deczemfoer 4-én, szerdán. 367 lami Szadovszky nevű nógrádmegyei birtokostól, a ki magára nézve sérelmesnek tartotta az eljárást. Holló Lajos: Sohasem ismertem, sohasem láttam! Perczel Dezső belügyminiszter: Úgy vagyok értesítve, hogy Szadovszky képviselő volt és hogy az első motívum tőle indul ki a virilis bizottsági tagok inkorrekt összeállítása miatt. Arra lesz szives válaszolni Holló Lajos t. képviselő úr, hogy a szabadelvű pártból kapta-e az informácziót? .... Holló Lajos: Nem! Perczel Dezső belügyminiszter: Hogy e párt tagjai közííl indúlt-e ki ezen panasz? Holló Lajos: Nem! Perczel Dezső belügyminiszter: Csak ezt akartam hallani. Tehát nem politikai szempontból indult meg ezen panasz sem. Továbbá ott vannak az útügyek, melyek nagyon természetesen a legvitálisabb kérdések közé tartoznak, a melyek egyik vagy másik vidéknek lakóit igen könnyen indíthatják azon suppoziezióra, hogy a megyei úti kérdések elintézésénél az 8 jogos vagy méltányos igényeik nem úgy vétetnek tekintetbe a mint különben lehetne. Ez is oly kérdés. Végre belevegyültek személyes természetű kérdések. Hogy ezek közül csak egyet hozzak fel — s ez hivatalosan esett tudomásomra — a jelenlegi alispán ép azzal a férfiúval szemben, a ki vele most a másik részről alispán jelöltül felállíttatott, oly kérdésben, hol arra a törvény szerint joga sem volt rendbirságot alkalmazott. Mert a rendbiróságot az 1886: XXI. törvényczikk 105. §-a megengedi ugyan az alispánnak a a közigazgatási közegekkel szemben, de hozzáteszi »kisebb fokú hanyagság vagy kisebb beszámítás alá eső engedetlenség esetében*. Ez pedig nem azért történt, hanem azon okból alkalmaztatott a jelölt ellenében, illetőleg a losonczi polgármester ellen, mivel ő egy vasúti ügynek mielőbbi elintézését az alispánnál megsürgette és sürgetésében oly kifejezést használt, mely az alispán nézete szerint sértő lett volna, de a mely sehol hivatalos irt modorban sértőnek nem vétethetik. (Mozgás balfelöl.) Áttérve már most, t. ház, az interpellálót képviselő beszédében foglalt néhány kisebb vád pontra, — mert ő beszédében megkülönböztetést állít fel az első pontot illetőleg olyanokra nézve, a melyekre beismeri, hogy törvénysértést nem involválnak magukba, tehát kisebb jelentőségűek, — ezek a közül az első az, hogy átengedtetett a a megyei székház ülésterme egy ad hoc összehívott pártgyűlés megtartására. Erről úgy vagyok értesülve, hogy tény, hogy a szabadelvű párt alakuló értekezletén az azt egybehívó egyének kezdeményezése folytán a vármegye főjegyzője, — mivel az alispáni, szabadságon volt, — átengedte Nógrád vármegye székvárosának termét. Arra nézve a főjegyző teljesen jogában volt, hogy az alispán távollétében mint helyettes alispán, a fölött diszponáljon; de úgy tudom, hogy e tekintetben, a háztulajdonos Nógrádvármegye ezt az intézkedést helyeslőleg tudomásul vette. Nagyfontosságot én sem tulajdonítok e kérdésnek épúgy, mint a képviselő úr, de azt konstatálhatom, hogy akárhány megyei épület van, különösen a hol a megye székhelye nem egyúttal nagyobb város, vagy nem olyan, a hol oly középület volna, melynek oly termeit vagy hasonló helyiségei volnának, a melyek ily érteke/let vagy hasonló nagy gyűlés megtartására alkalmasak, ott a viszonosság szerint bármely párt részéről, akár politikai, akár nem politikai czélra igénybe vétetnek, ez mindenkor a legkészségesebben megengedtetik. (Felkiállások balfelöl: Tudomásul vesszük!) így volt ez, t. képviselőház, Nógrád vármegyében is. Azt hiszem tehát, hogy ennél a kérdésnél felesleges lesz tovább immolázni. (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Perczel Dezső belügyminiszter: Későbbi vád pontja az interpelláló képviselő urnak az, hogy a járási tisztviselők megkötötték azt a védés daczszövetséget állásaik biztosítására. Ügy vagyok értesülve, t. ház, hogy a tisztviselők között nincsen semmi véd- és daczszövetség, sőt épen a megyei tisztikarban magában két felé oszlik a személyzet, a menyiben egyik része a jelenlegi alispán mellé, a másik része pedig az alispán ellen fellépett új jelölt mellé sorakozik. Az tehát, hogy ők véd- és daczszövetséget kötöttek volna, nem igazoltatott mivel sem és ők semmi olyat nem követtek el, a mi az esetet csak távolról is analógiába hozhatná azzal az esettel, a melyet t. képviselőtársara felsorolt: a Torda-Aranyos megyei esettel. Azt mondja továbbá az interpelláló képviselő úr, hogy azokkal a tisztviselőkkel, kik a volt főnőkükhöz, az alispánhoz ragaszkodtak, a megrendszabályozásnak különféle nemei megkiséreltettek és itt két esetet hoz fel: (Olvassa.) »Azoknak egyike a megyei pénztárnok, hosszú évek óta egyszersmind egy helybeli pénzintézetnek igazgatója. Rögtön felvetették e két állás inkompatibilitásának eszméjét. Helyesen, vagy helytelenül, de mindenesetre sajátságos módon opportimus pillanatban.* Erre nézve jelenthetem a t. háznak, hogy tény az, hogy e kérdés felvettetett, de nem a hivatalos apparátus részéről vettetett fel, a mint azt az interpelláló képviselő úr állította, hanem a belügyminisztériumhoz érkezett bizonyos Feliczián István nevű vadkerti lakosnak egy következő tartalmú bead