Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-508

30 508. országos ülés 1895. november 19-én, kedden. vezöbbek, mint a milyeneknek azok itt festettek, s aggodalomra annál kevésbbé adhatnak okot, mert úgy Horvát-Szlavon-Dalroátországok jelenlegi bánja, mint azon országos párt túlnyomó többsége, a mely őt tevékenységében a legönzetlenebbűl támogatja, az elfogulatlan szemlélő előtt elegendő garancziáját képezik annak, hogy a Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt fennálló viszony nemcsak közjogi, de a nép túlnyomó többsége egyszersmind a legőszintébb testvéri érzelmekkel van eltelve. (Általános, élénk helyeslés.) Ennek igazolásául legyen szabad felhoznom, hogy mindannyiszor, valahányszor ezen viszony ellen bármi indokból támadás intéztetett úgy a horvát-szlavón országgyűlésen, mint a horvát ellenzéki sajtóban, a bán úgy személyesen, mint a politikáját támogató férfiak legjelesebbjei a legnagyobb lelkesedéssel keltek nemesak annak védelmére, de a Magyarország ellen intézett legkíméletlenebb támadásokat is a legerélyesebbeu visszautasították. (Élénk helyeslés jdbbfelöl.) Tudom, t. ház, hogy ezt sokan csak üres frázisnak fogják kijelenteni, de azok, a kik a lefolyt politikai tusákat Horvát-Szlavonországokban, hacsak a legutóbbi 10—12 éven át is élték át személyesen, ilyet jó lélekkel, tiszta öntudattal nem állíthatsiak. Mert ha csak az 1883. évi eseményeket is hasonlítjuk össze a mostaniakkal, úgy lehetetlenség nem látni azon óriási különbséget, a mely a két korszak általános politika felfogása közt létezik. Ez pedig csakis a bán és politikai pártja önfeláldozó, fáradságot nem ismerő czélirányos működésének köszönhetjük. (Élénk helyeslés jobbról.) Ez elvitathatlan tény lévén, rosszul eshetett minden jó horvát-szlavón hazafinak úgy a bán, mint az azt politikailag támogató túlnyomó többségben lévő nemzeti párt ellen emelt azon vád, mintha az az egynéhány zágrábi egyetemi ifjú által elkövetett cselekmény azon fogalmaknak volna folyománya, a melyeket HorvátSzlavonországnak politikailag iránytadó férfiai az 1868 ; XXX. tcz. lényegéről vallanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha tudjuk azon körülményt, miszerint a horvát-szlavón nemzeti párt át van hatva azon meggyőződéstől, hogy a horvát-szlavón nemzet individuális jellegét, a körülötte csoportosult szláv rokontörzsek közepette, csakis úgy íudja fentartani, ha a vele alkotmányosság tekintetében rokonérzelmü, de különböző nyelvű magyar nemzettel lép szoros viszonyba, úgy lehetetlen azon vádak igazságosságában hinnünk, a melyek úgy a bánt, mint a nemzeti pártot okolják a szerencsére csak itt-ott Horvát-Szlavonországokban hangoztatott szeparatisztikus elvek, avagy magyargyűlölet jelenségeivel. (Helyeslés jobbfelől.) Vádoltatott a horvát-szlavón országos kormány, hogy egyenesen ő az oka a hamis közjogi fogalmak terjedésének, s ennek illusztrálásául felhozatott azon körülmény, miszerint a tankönyvek alapján oly nézetek vannak HorvátSzlavonországokban elterjedve, a melyek a valóságnak meg nem felelnek, és e tankönyvek alapján foglalnak mindinkább tért. (Halljuk.

1 Halljuk .') Megengedem, hogy vannak oly könyvek, a melyekből a tényleg fenálló viszonyról helyes fogalmakat nem szerezhetünk, de tagadnom kell azt, mintha a Pázmándy Dénes t. képviselő úr által említett könyv volna az, különösen azon részeiben, a melyeket itt felhozott, a melyből téves informäcziókat lehetne meríteni. Sőt azt is merem állítani, hogy az informácziók akkor volnának tévesek, ha a képviselő úr által hangoztatott irányban volna az illető tankönyv szerkesztve. Mert nézzük csak, miképen magyarázza Pázmándy Dénes képviselő úr azon könyvnek tartalmát, a melyből bizonyára a leginkrimináb tabb részt választotta ki a t. képviselő úr. Ugyanis azt mondta, hogy azon tankönyv szerint Horvát-Szlavonországok Magyarországgal szemben önálló országot képeznek, így tehát a szeparáczió már állami tekintetben ki van mondva. Engedelmet kérek, nem ismerem azon tankönyv szövegét, azt sem tudom, helyesen fordították-e le az illető passzusokat Pázmándy Dénes t. képviselő úrnak, sem azt, hogy mily összefüggésben vaunak az idézett kifogásolt részek egymással, de így apodikticze odaállítva ez nem lehet. Nem pedig azért, mert HorvátSzlavonország oly viszonyban van Magyarországgal, hogy geograficze mint egy önálló terűlettel bíró ország foglal helyet, az állami szeparáczió azonban nem lehet és nincs kimondva sehol, mert a kiegyezési törvény első szakaszához híven minden horvát ember tudja, hogy Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek. Úgy állította oda Pázmándy Dénes képviselő úr azt is, hogy a magyar országgyűlésnek és a magyar kormánynak nincs joga beavatkozni Horvátország ügyeibe. Nem hiszem, hogy ez a passzus is ily apodiktike volna odaállítva valamely tankönyvben, mert bizonyára vonatkozásba van hozva a kiegyezési törvény 47. §-ával és ennek quasi magyarázatául szolgálhat csak, a mely szakasz azt mondja, hogy mindazon tárgyakra nézve, a melyek ezen egyezményben a közös országgyűlésnek és a központi kormánynak nincsenek fentartva, Hor.