Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-508
503. országos ülés 1895. november 19-én, kedden. 23 a menyasszonyt afféle kitételekkel, hogy te azért nem vagy koszorúval a fejeden, mert nem vagy ártatlan, azért jelentél meg koszorú nélkfíl. Matkovits Tivadar t. képviselőtársam minapi beszédében itt rámutatott arra, hogy — az ő szempontjából — kívánatos volna, hogy ezen új intézmények megkedveltessenek, a népnek vérébe menjenek át. Bocsánatot kérek, az ily eljárás minden egyébre alkalmas, csak arra nem, hogy a nép megkedvelje az új intézményeket. Megutálja, gyűlölni fogja azokat és ezt az utálatot és gyűlöletet nem fogja belőle kiirtani semmi, de semmi ékesszólás. És ha a nép ezen új terhek igájának lerázására igyekszik, alkotmányos alapon áll. Ezen új intézmények új terheket raknak az adózók vállaira és az adózók máris roskadoznak az eddigi terhek alatt is; csak természetes tehát, hogy ha tudomására jutnak annak, hogy az új intézmények megváltoztatásával terheik könyebbűlnek, akkor a teherkönyebbölés után fognak törekedni. Akármerre tekintünk is, közállapotaink egész vonalán romlást, korrupcziót és rothadást látunk. Ezt a rothadást az önök megkülönböztető rendszere idézte elő, mely különbséget tesz politikai és társadalmi tisztesség közt, a melyet saját érdekükben találtak fel. Ennek a rendszernek tulajdonítható, hogy nemcsak politikai erőszak nyilvánul, hanem az egyéni elbizakodottság és fennhéjázás is, saját erkölcsi és politikai ürességének takarására orgiáit üli leplezetlenül. Hogy ezen rendszernek további folyományaként menynyire sülyedhet a parlamenti rendszer, ennek bebizonyítására elég rámutatnom a jelenlegi kabinetre. És itten ismét abban a helyzetben vagyok, nevezze bár ezt Tisza Kálmán képviselő úr malőrnek magára nézve, hogy vele egyetértek. 0 ismeri legjobban és tudja rendszerének értékét. Tudta tehát jól, hogy rendszere mellett mennyire sülyedhetnek a parlamenti és közéleti viszonyok. Azért, a mikor a véderö-vita alatt feléje kiabálták: Mondjon le!, ő prófétai ihlettel felelhette: Es kommt selten was Besseres nach. Tisza Kálmán képviselő úrnak teljesen igaza van. A jelenlegi kormány nem érdemli meg a bizalmat különösen azért sem, mert egyik programmpontjáúl kitűzött czélt, a legcsúfosabban kompromittálja. Perczel Dezső belügyminiszter úr minapi beszédében érintette, hogy a kormány egyik feladata a korona és a nemzet közt a bizalmat ápolni és erősíteni. Hát, kérem, a t. kormány folyton koptatja, kompromittálja a nemzetnek legdrágább kincsét, Szt. István koronájának égi fényét, mégis minden kudarcz után Szt. István palástjába burkolódzik. Ilyen kormánynak, mely a nemzet közgazdasági érdekeit elhanyagolja, mely a nemzet közerköleäi tőkéjét pazarolja, mely a nemzet létérdekeinek előbbrevitelét szívén nem hordja : nem szavazom meg a költségvetést. (Helyeslések.) Molnár Antal jegyző: Josipovich Géza! Jösipovich Géza: Nem szándékom a t. ház becses türelmével hosszá ideig visszaélni, (Halljuk! Halljuk!) mert én sem akarok a dívó szokás ellenére az állami költségvetés tárgyalása alkalmával ennek számadataival foglalkozni, sem pedig politikai vagy adminisztratív tekintetekbal bírálatot mondani, avagy javaslatokat tenni, megtették ezt nálamnál hívatottabbak, s meg fogják még tenni mások, nagyobb szakavatottsággal és készültséggel, a mint azt én tehetném. Felszólalásom tárgyát kizárólag a legutóbbi időben hallott azon rekrimniácziók fogják képezni, a melyek a nemrég lefolyt zágrábi események indokából Horvát-Szlavonor zágok közhangúlatára vonatkoznak, s a melyek véleményem szerint részint téves felfogáson alapúinak, részint pedig helytelen, hogy ne mondjam tendeneziózus, egyoldalú infonnácziókra alapítva, mindenre inkább alkalmasak, mintsem azon magasztos ezél elérésére, a melyet az 1868: XXX. törvénycikk : a Magyarország és HorvátSzlavonországok kö?.t fennálló közjogi egyezmény, tűzött ki feladatául. T. ház! Én a Horvát-Szlavonországokban uralkodó hangúlatot, hosszú évek során át személyesen szerzett impressziók folytán ismerem, s nyugodt lélekkel állíthatom, hogy alig van e föld kerekségén higgadtságban, az összes alkotmányos tényezők és intézmények irányában lojálisabban gondolkozó nép, mint épen a horvátszlavón nemzet. (Felkiáltások a szélsőbalon: Ha nem lázítják!) Nem akarom ezzel állítani, hogy nem voltak idők, a melyekben az ezen itt jelzett tulajdonságait pillanatra elhagyva, önönmagának ártott leginkább, hangsúlyoznom kell azonban, hogy ez mindig csak félreértések, vagy lelketlen izgatók ördögi művének volt folyománya; (Általános, élénk helyeslés.) s szemei kinyílván: annál szívósabban ragaszkodott azon irányhoz, a melyhez egyszer boldogulásának reményét fűzte. Hogy ez így van, arról tanúskodik azon 800 év története, a mely Magyaros Horvát-Szlavonországokat a mai napig is egymáshoz oly szorosan fűz f e. T. ház! Nem tagadom, síit nyíltan elismerem, hogy a zágrábi királynapok alatt ott előfordult események épen nem alkalmasak arra, hogy a Magyar- és Horvát-Szlavonországok között fennálló államjogi viszonyt a legkedvezőbb színben tűntessék fel. Ki kell azonban jelentenem azt is, hogy e tekintetben a HorvátSzlavonországban létező állapotok sokkal ked-
