Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-508

úífi 508. országos ülés 1895. november 19-én, kedden. pénzhatalmaknak majd így mutathatják be ezt az országot: (Halljuk! Bálijuk!) »Ime e nemzet milliói, kiknek legnagyobb részét mi tettük koldussá, hogy a ti millióitok szaporodjanak. Reméljük részetekről a kézzelfogható elismerést a közeledő választásokhoz, Oh igen, mert a »kéz kezet mos« elve érvényesül itt is. A választásokra pénz ke]3 és pénzt szívesen áldoznak a pénzkirályok azon rendszernek fentartására, a mely nekik alkalmat nyújt a nemzetek kizsarolására. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon,) Nagyon jól tudják azok a pénzkirályok, hogy választási czélra pénzt kiknek adnak. Azoknak, a kik mindent vesznek és mindent eladnak, még önmagukat is. És ha a nemzet fiai közt, a választópolgárok százezrei közt akadnak ezer és ezer számra, a kik a legszebb jogot, a választási jogot nem akarják árúba bocsátani: akkor azoknak a jogai egyszerűen eltipratnak, mert Magyarországon a választási jog szabadsága fantum; eszményképet kergető ábrándozok álma csak. Milyen jók voltak azok az országszerte, de különösen Nyitrán, választási joguktól megfosztott polgárok az adófizetéskor. Sem a nevükbe, sem az életkorukba becsúszott tollhiba nem szolgált ekkor akadályul és gátul arra, hogy a kormány véres verejtékkel keresett adóforintjaikat elfogadja; de mikor *, híven teljesített kötelességgel járó jog gyakorlatára került a sor: akkor joguktól egyszerűen megfosztattak, akkor joguk egyszerűen eltiportatott, konfiskáltatotí. Láttuk a hires, kétszer is megismétlődött nyitrai választásnál, hogy az annyi jog-, szabadság- és alkotmány-tiprással szemben az a szegény nép imádkozott, ázott, fázott, szenvedett, tűrt és könnyezett. Gróf Esterházy Miklós Móricz úrnak gratulálok néppártjához. Gratulálok ezen angyali türelmű táborhoz. Bemutathatta ő kétszer is ezt a bárányszelídségíl sereget. Az ő néppártja türelmes volt a jogtipráskor is, miként az égi angyalok; de a mi népünk pártja, melyek a népszabadságért vívott harczok tüzében született, mely a szabadság emlőjén táplálkozva nőtt fel, mely a szabadságért vért, vagyont és életet áldozni megtanult, nem fogja tűrni, nem fogja engedni, hogy a népszabadságot, az alkotmányos választási szabadságot szerződött egyének tiporják el, (Úgy van! halfelől.) és gyalázzák meg a legszebb égivirágot: a szabadságot. Kern útczai lázadásra, nem forradalomra bívatik fel a választó polgárok bátorsága; csak bátor, nyílt és egyenes szóra, s ha kel], alkotmányos cselekedetre ott, a hol és a mikor kell. És kérdem tőletek, választó polgárok, hogy az igazság lángpallosával kezetekben engeditek-e, tűritek-e, hogy szerződött Tarnóezyak eltiporják a ti jogaitokat? Az ilyen rendszeresen űzött alkotmány- és jogfosztással szemben a népfenségnek nem lesz más jogorvoslata, mint a nép rögtönítélő bíróságának és az etelközi vérszerződésnek alkalmazása: a ki az alkotmányt lábbal tapossa, haljon meg. Logikai összefüggés van a választók jogával szemben elkövetett merényletek és a kormánynak 372 évig csinált] politikája közt. A kormány a nemzet megkérdezése nélkül, a nemzet ellen merényletet követett el; most pedig a merénylet elkövetése után a nemzet ítéletétől remeg és ezért akarja egyenként megfosztani a választó polgárokat legszebb joguktól; ezért akarja lábbal taposni az alkotmány és választás szabadságát. Azonban a kormány erőszakosságában ne bizakodjék el, mert van minden erőszakosságnak korrektivuma és a történelem, a mindennapi tapasztalás arra tanít, hogy a ki igazságtalanul ránt kardot, az az igazságtalanság kardjától vész el. A t. kormány még most is folytatja, illetőleg megengedi, hogy közegei folytassák ezt az igazságtalanságot. Akkor, mikor az egyházpolitika kezdetén voltunk ; akkor, mikor először Magyarország apostoli királyának akarták azt bevitatni, hogy az egész nemzet akarja e reformokat, akkor, tudjuk, hogy a szabadelvű pártnak pártlapjai is mit írtak, hogy minő nagy harcz folyt a korona legszentebb egyéni érzelmei ellen. És azután, mikor legyőzték ezt a legszentebb egyéni érzelmet, lapjaik hirdették a győseimet, akkor a nemzet elé léptek és azt mondták: hajoljatok meg az új rend előtt, mert ez a király akarata. Az új rend sok igazságtalan harczba, sok régi törvény elpusztítá-ába és sok könnybe került. De azért ne örüljenek még győzelmüknek; mert a revízió jelszava csatakiáltás lesz a jövő harczaiban. Az emberek által alkotott törvények emberek által meg is változtathatók, és ha a hites szószegők rászedték a választóikat, azok felett törvényt ül majd a választók serege. Küld majd hit- és szótartó embereket, a kik korrigálják előzőik elkövetett hibáit. És ezen alkalommal figyelmeztetni kívánom a t. kormányt, hogy utasítsa közegeit, hogy ezen új törvények végrehajtásánál ne ragadtassák el magukat igazságtalanságra, A házasságjogról szóló törvény sehol sem írja elő egy betűvel sem, hogy a házasulandók minő módon és alakban jelenjenek meg az anyakönyvvezető előtt. Kérdezem tehát a t. belügyminiszter úrtól, mint az anyakönyvvezetők legfőbb felügyelőjétől, minő jogon követelnek az anyakönyvvezetők egyes polgári alakiságok megtartásánál koszorút a menyasszony fején? Minő jogon utasítja el az anyakönyvvezető a házasulandókat akkor, ha a menyasszony koszorú nélkül jelenik meg előtte? Mi jogon és alapon inzultálják ezt