Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-507

20 507, országos ülés 1895. november 18-án, hétfőn. kap, (Úgy van! Úgy van! Derültség balfélol.) legfölebb elrontja a gyomrát. Hát, t. ház, a fennálló rendszernek az agrár-szocziálizmussal szemben nincs semmi más orvosszere, mint az, hogy a kétségbeesés karjaiba kergetett nép ellen, ha az elveszti nyugalmát és hidegvérét, kirendeli a katonaságot ég lelöveti, és a mezőgazdasági válság ellen nem volt egyéb orvosszere, mint az a czinikus gúny, hogy a búza árát felemelni nem tudja, a mit hallottunk annak idején a miniszteri székből. Igenis, t. ház, a búza árát is fel lehet emelni. Midőn a mezőgazdasági általános európai válság beállt, láttuk, hogy a termelő országokban a kormánynak és törvényhozásnak intézkedései által a búza árát emelték. De eltekintve a búza árának emelésétől is, vannak intézkedések, melyekkel a földmívelésnek és a földnek hozadékát tetemesen emelni lehet, de természetesen ehhez nem a czuczli-politika, nem kicsinyes, hanem, a mint igen helyesen mondta Horánszky Nándor igen tisztelt barátom, nagyszabású intézkedések kellenek, az kel], a mit épen Berzeviczy Albert t. képviselőtársam itten nagyon helyesen hangoztatott, hogy a megbetegedett gyermek felüdülésére esetleg jelentékenyebb, nagyobb áldozatokat is kell hozni. (Úgy van! balfélol.) T. ház! A magyar mezőgazdaság szenved estrém éghajlati viszonyokban válság nélkül is, a legkedvezőbb mezőgazdasági konjunktúrák közt is, hol aszály, hol árvíz van, hol nagyon sok, hol igen kevés a nedvesség. Ezt az extrém klímát, t. ház, csak fokozza a mi folyamszabályozási rendszerünk. Az átmetszések által megrövidített s gátak közé szorított medrek csak arra valók, hogy mentül gyorsabban kiexpedíálják az országból azt a vizet, a melyre a mezőgazdaságnak szüksége van; ha pedig a nagy vizek összegyűlnek, akkor nem képesek befogadni és ha gátszakadások nem, akkor előállnak a belvizek, melyek árvizet okoznak ott, a hol sohasem volt árvíz. Ezt az egyoldalú és csonka folyamszabályozási rendszert ki kell egészíteni iigy, a mint az Paleoeapa és gróf Széchenyi István eszméje volt, csatornázási hálózattal. (Helyeslés balfelöl.) Igaz, t. ház, hogy ez sok pénzbe kerül és sok időbe; épen azért, mert sok pénzbe és sok időbe kerül, nem kellett volna annyira halasztani s legalább meg kellett volna kezdeni. Igaz, hogy sok pénzbe kerül, de hiszen Berzeviczy Albert t. barátom helyesen mondja, hogy a beteg gyermek üdülésére fokozottabb s nagyobb áldozatok is kellenek, s végre az is igaz, hogy mikor egy fél milliárdnyira emelkedett a mi budgetünk, akkor ebben az országban mindig volt pénz mindenre, volt sok pénz, de a mezőgazdaság érdekeit illetőleg, a pénzügyminiszterek niindea krajczárt a fogukhoz vertek, mert a mezőgazdasággal együtt a rendszer elnyomta a fö.ldmívelési minisztert is. Hogy ha, t. ház, ilyen csatornázási hálózattal olcsó vízi utak állanak rendelkezésre, akkor a gabonaárak közvetlen emelése nélkül is emelkedik önként a gazdának jövedelme és ha ilyen öntözhetésre berendezhető csatornák által emanczipáltatik, a mi mezőgazdaságunk, a mi extrém klímánknak egyszer hol aszályt hozó, máskor hol árvizet hozó befolyásától, akkor a búza árának mesterséges emelése nélkül is emelkedik a gazda jövedelme, és ha az öntözhetésre berendezhető csatornák által elérjük azt a nagyfokú talajjavítást, mely egyedül ezen az úton érhető el, akkor a bxíza árának mesterséges emelése nélkül is emelkedik a föld jövedelme. (Helyeslés balfélol.) Méltóztassanak megnézni, hogy ezen az úton mit értek el, milyen csodákat míveltek Lombardiában, hogy mit tettek a Napóleonok Francziaországban, hogy mi történik ma Németországban még folytonosan, és mi törlént Hollandiában és Egiptomban ? És én ajánlanám a i, kormánynak, hogy küldje vízi mérnökeiket Hollandiába és Egiptomba. Hollandiába nyáron, Egiptomba télen, ez nagyon egészségükre fog válni, és látni fogják, hogy termő talajt lehet csinálni, még pedig elsőrendűt, a tenger fenekéből és a sivatagoknak homokjából. De meg fognak tanulni még egyet Egiptomban. Azt, hogy volt Egiptomnak egy szomorú korszaka, a mikor a termőföld is meddő sivataggá vált. Ez a mamelukok uralma alatt volt. (Élénk helyeslés és tetszés a bal-'és szélső baloldalon.) De, továbbá, t. ház, ha látjuk azt, hogy a kontinensen minden termelő ország védvámokkal igyekszik a gazdasági válsággal szemben védeni a maga terméseit és ez alól egyedül mi akarunk kivételt képezni, mit tesz ez? Ez azt teszi, hogy magunkra zúdítsuk az összes idegen versenyt. Ez megtörtént Angliában. Ott teljes öntndatossággal feláldozták az ipar és kereskedelem fejlődésének a mezőgazdaságot. Meg is mondom, micsoda úton és miben áll az a feláldozás. Az iparnak óriási fejlődése a kézi munka árát oly fokra emelte fel, hogy a világverseny által leszállított és vámokkal nem védett gabonaárak mellett ott a mezőgazdasági termelés ki nem fizette többé magát. Angliában tehát azt mondták, — és ebben volt valami rezon — hogy nekünk a nemzetnek egész gazdaságára nézve sokkalta fontosabb .az ipar és kereskedelem, mint a mezőgazdaság; nekünk inzuláris helyzetünknél fogva, az által, hogy uralkodunk a tengereken a mi hajóhadunkkal, az által, hogy a föld kerekségén mindenütt vannak gyarmataink, a mezőgazdaság nálunk mellékes; a fődolog az, hogy London legyeji a világpiaez