Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-507

507. örszágois Ülés 1895. november 18-án, hétfőn. 19 meg a kivándorlás Kanadába, ott pedig, a hol a kivándorlás még nem indult meg, mint az Alföldön, ott a desperáczió az agrár-szocziálizmus karjaiba kergeti a népet. A földmívelés pedig, mely Magyarországon még mindig messze a legfontosabb ipar, megakadt az egész vonalon, mert odajuttatta a dolgokat a fináncz-zseni, hogy munka, megélhetés, adó, közteher, mindaz megdrágult, a mi a gazdára nehezedik, de termeivényeinek az ára lehanyatlott oda, hogy azon, a mi a tiszta jövedelem volna, megosztozkodik a fináncz-rendszernek és a spekulánsoknak a fináncz-zsenije és a gazda zsebe üres. (Igás! Úgy van! a középen és balfelöl.) Bárhogyan intéztessenek, t. h közjogi kérdések, hogy ha prédára bocsátjuk ennek a nemzetnek erkölcsi és anyagi létalapjait, akkor ezt a magyar hazát fentarfcani nem fogjuk. Es ebben látom én, t. ház, annak az ellenzéki szolidaritásnak az alapját, a melynél fogva harczolnunk kell ezen rendszer ellen egy szívvel, egy lélekkel ezen magyar királyságnak, alkotmányának és népének fenmaradása érdekében. (Helyeslés a középen és baloldalon.) T. ház! Berzeviczy Albert t. képviselő úr azt mondja múltkori beszédében, hogy : (Olvassa) »En azt tartom, hogy mezőgazdaságunknak tagadhatlanúl fenforgó súlyos bajai szükségessé teszik, hogy a törvényhozás és a kormány e bajok elhárítására, agrár-érdekeink előmozdítására minden rendelkezésére álló és a közrenddel nem ellenkező eszközt megragadjon és egész erélylyel alkalmazásba vegyen és szükségesnek tartom, hogy mezőgazdasági érdekeink jövőre minden belkormányzati, minden pénzügyi és minden kereskedelmi politikai kérdésben fokozott figyelembe vétessenek.* Nagyon helyes, t. ház, ez az, a mit mi már régen mondunk, és a baj csak az, hogy onnan csak most mondják, és mikor mi évekkel ezelőtt jeleztük a bajt és beszéltünk a mezőgazdasági válságról, akkor ott azt tagadták és csak kortesfogásnak mondták. (Igaz! Úgy van! a középen és baloldalon.) Nagyon helyes az, a mit a t. képviselő ÚT mond, hogy : (Olvassa) »A szülőnek rendes viszonyok között gyermekei között semmiféle megkülönböztetést tennie nem szabad.} Nem szabad az egyiktóTmegvonnia azt, mit a másiknak megad, nem szabad az egyiket a másik rovására dédelgetnie. De ha gyermekei egyike megbetegszik, a szülőre nézve előáll az a természetes kötelesség, hogy azt a gyermekét nagyobb gondban részesítse, mint a többit, hogy annak a gyermeknek felüdülése érdekében esetleges kivételes rendkívüli áldozatokat hozzon.* Aranyszavak, t. ház, teljesen aláírjuk; mi mindig csak ezt mondottuk. A baj csak az, hogy eddig legalább ezek a szavak alkalmazva nem voltak, nemcsak, de ezeknek a szavaknak helyessége sem volt eddig elismerve. (Igaz! Ügy van! a középen és balfelöl.) Azon a rejtélyen töri a fejét az én kitűnő barátom, hogy talán nem is jóhiszemű a mi állásfoglalásunk, mert körülbelül ugyanazok a politikai tényezők, a kik ma, mint a mezőgazdasági érdekek védői szerepelnek, akkor az ipar hátramaradásáért vádoltak bennünket. Hát én csodálom, hogy egy olyan kitűnő és éleseszíí férfiú nem tudja magának megoldani azt a rejtélyt, hogy a mikor a mezőgazdaság virágzott, akkor nem panaszoltuk aünak bajait és aligalig lévén iparunk, figyelmeztettünk arra, — mi a kormánypártról, mások az ellenzékről — hogy ipart teremteni kell; a baj csak az volt azután, hogy e tekintetben talán bizonyos üvegházi proczedurák által hajtották az ipart úgy, hogy attól kell félnünk, hogy olyan növényzet keletkezik, a mely nem fogja megállni az idők viszontagságait. Végre azt is teljesen alá kell, hogy írjuk, a mit Berzeviczy Albert t. képviselő úr mond, hogy a mezőgazdasági válság egy általános jelenség. A válság általános, legalább Európában, azt tehát nem lehet a kormánynak imputálni. Igaz, az általános válságot nem lehet a kormánynak imputálni. Igaz. De ha nem ennek a kormánynak, akkor az előbbi kormánynak, de hiszen szolidárisak, mert maguk mondják, hogy szolidárisak és egymás háta mögött ülnek felváltva. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Hát ennek a rendszernek azt imputálhatjuk, hogy a mikor látszott, hogy az általános gazdasági válság itt van és láttuk azt, hogy más országokban épen azokat a tanácsokat követték, a miket most Berzeviczy Albert igen tisztelt képviselőtársam előadott, és hathatósan igyekeztek a beteg gyermeket ápolni, felüdülésére rendkívüli áldozatokat is hozni: itt nem történt semmi. (Egy hang a szélső baloldalon: Beeresztették a román búzát!) Ha valami történt, az legfeljebb az volt, hogy a beteg gyermeknek egy czuczlit adtak a szájába. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztatik tudni, hogy a czuczli egy darab rongy. Épen azt akarom megmagyarázni azon képviselő urak számára, a kiknek nem volt alkalmuk ezzel megismerkedni, vagy már elfeledték. (Halljuk! Halljuk!) A czuczli, t. ház, egy darab rongy; esetleges szolgálaton kívüli diszponibilis viszonyba helyezett darab harisnya, a melybe belegyömöszölnek ezukros tejbe áztatott zsemlét és azután az a dajka, vagy anya, a ki a gyermeket sem ápolni, sem táplálni, sem orvosolni nem akarja, (Halljuk! Halljuk!) de ha nagyon jajgat, azt akarja, hogy hallgasson, a szájába tömi ezt a czuczlit, a gyermek aztán szophat rajta órákig; abból azután se táplálékot, se orvoslatot nem