Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-514

514. országos ülés 1895. november 26-án, kedden. 171 szolgál. Kihagyhatom a gépgyárat is, mely abban van. S ha ezeket kihagyom, abban az esetben a kereskedelmi tárczában nem marad több a rendes kiadások czímén, mint 7,678.000 forint. Ha már most a földmívelésit veszszük, innen is ki kell hagynom egy nagy tételt, az állami erdőt, mert ugyan közvetve ennek is hasznát veszi a földmívelés, de mégis elisme­rem, hogy ez egy heterogén tétel. Ha pedig ezt kihagyjuk, marad rendes kiadások czímén 11,531.000 forint. Ez pedig, eltekintve a be­ruházásoktól s egyéb más dolgoktól, nem ked­vezőtlen arány a földmívelés folyó szükségletei­nek fedezésében. (Helyeslés a jobboldalon.) k szakoktatásra vonatkozólag mondhatom, hogy semmiféle szakkörben annyi s oly költsé­ges intézetet nem állítottunk fel, mint épen a földmívelési szakmában. Igaz, hogy szükséges volna még több is, de, hogy e téren nem tör­tént volna semmi, azt állítani nem lehet. (Igazi Úgy van! a jobboldalon.) A ló- és állattenyésztés részére milliókat költöttünk. Mennyit veszekedtünk és hányszor hozták fel azt például a szélső baloldalon, hogy a népnevelésre kevesebbet fordítunk, mint a ló­tenyésztésre, pedig ez is csak a mezőgazdaság érdekében volt. Egészen más ma az ország ló­állománya értékben, szépségben jóságban, export­képességben, jövedelmezőségben, mint a minő volt eddig. Ez az akczió folyik most nagyobb mértékben az állattenyésztés körűi. A szesz­gyártás terén nagy vesződségek vannak, de nem lehet tagadni, hogy tisztán mezőgazdasági szesz­gyárakra 1,350.000 forint van minden évben a költségvetésbe jutalom czímén felvéve. Ez csak a mezőgazdaság érdekében történik? A czukor­ipar terén az újabb törvény lehetővé tette a czukorgyárak nagyobbmérvű szaporodását. A mi a répatermelésre nézve történt, ez szintén a mezőgazdaság érdekében áll, és ez közvetlenül törvényhozási intézkedés következtében jött létre A talajjavítás kérdésében egyfelől a földhitel­intézetnek nyújtott rendkivííii törvényes kedvez­ményekkel új kölcsönt teremtettünk, másfelől a kultúrmérnökök útján 1879 óta 425 ezer hold lett mentesítve és szabályozva. Ez is a föld­mívelés érdekében történt. A telepítés és az agrárbank létesítése szintén erre szolgál. Igaz, nagy összegekről van itt szó és nagy tényezők­ről. De nézzük csak magának a jelzálogüzletnek fejlődését. Méltóztassék a jelzálogkölcsönöknek mai kamatlábát összehasonlítani a 20 év előtti kamatlábbal. Merem állítani, túlnyomó részében alterumtantum volt akkor az. A szőlőrekonstruk­czióra nézve is nyújtattak eddig törvény­hozási kedvezmények. Most ez közvetlenül szubvenezió alakjában terveztetik. Most van készülőfélben egy törvényjavaslat, a melynek tervezete már közkézen forog a szövetkezetek' ről. A ki áttekinti azt, látni fogja, hogy minden intézkedése arra vergál, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek szabad fejlődését előmozdítsa és a visszaéléseket korlátolja. Mindezek a dolgok ebben a 12 pontban tisztán a mezőgazdaság érdekében vannak. Azt mondani tehát, hogy mostohája a mezőgazdaság ez országnak, ezen adatokkal szemben csakugyan nem lehet. (Helyeslét jobbfelöl.) Most áttérek beszédem utolsó és legnehezebb részére. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: Megvédelmezni a kor­mányt! (Derültség a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Még a dohányt is ígérte! (Zaj.) Hegedüs Sándor előadó: A politikai vá­dakba, a melyek a kormány és a szabadelvű párt ellen felhozattak, rendkívül belevegyült a színezés, úgy, hogy nekem minden mondatnál eszembe jutott az, hogy az újkori festők rend­kívül használják a kátrányt. (Derültség jobbfelöl.) De belevegyült ebbe még egy sokkal elszomo­rítóbb dolog: a morális vádaknak egy egész tömkelege, egész özöne. Én az egyes ellenzéki szónokok után mindig feljegyeztem, hogy miféle vádakat hoznak fel, és — hogy jó magyarság­gal fejezzem ki magamat — összeállítottam a schlagwortokat. Ne tessék megijedni, mindnyáját nem tudom felolvasni, (Halljuk! Halljuk!)^ azt merem állítani, hogy alfabetikus rendben egész dikczionáriumot lehet ebből csinálni. Próbál­junk csak meg egy pár szót: abrakos tarisznya és korbács, bérlet országos költségen, csalás, kor­rupczió, depraváczió, életbiztosítás, gründolás, ha­zugság, immorálitás, judeizmusz, koncz, miazma, mocsár, önérzet hiánya, szédelgés, vak koldus­nak a sorsa, a mit méltóztassék elhinni egész a »v« betűig ki lehetne bővíteni, és nagyon szép dikczionárium lenne belőle. (Derültség jobb* felöl.) Azt hiszem azonban, hogy nemcsak a sza­badelvű párt és a kormány, de az ellenzék is rossz néven venné, ha én ezekkel hosszasan fog­lalkoznám. Miért? Nem voltak azok kérem, pieds du lettre; hanem ezek mindazok közé a floszknlu­sok közé tartoznak, melyeket a szónoki figura és a hatás megkövetel, s ezt utóvégre minél nagyobb küzdelem van, annál inkább meg lehet engedni. A t. ellenzéket már előre is figyel­meztetem, hogy ne méltóztassanak félreérteni a szabadelvű pártnak e tekintetben való magatar­tását. Egész csendesen, hogy ne mondjam, kö­zönyösen viselte magát e párt a vádakkal szemben, de nem azért, mert igazaknak veszi, elfogadja és zsebre teszi azokat, hanem egy­szerűen azért, mert annyira alaptalanok és túl­hajtottak, hogy azokért se haragudni, vagy pe­dig azokat megczáfolni nem nagyon szükséges. 22»

Next

/
Oldalképek
Tartalom