Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-514

| 7 2 514. országos illés 1895. november 26-án, kedden. De ha történetesen, a mit nem hiszek, úgy lenne a dolog, hogy ^egyik-másik a t. ellenzéki szónokok közül ezeket komolyan értette volna, bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy ebben a pártban nagyon sokan vannak oly férfiak, kik 10, 20, 30, 40 éve a közügyeknek szolgálnak, hogy nagyon sokan vannak olyanok, kik nem szorítkoznak csak arra, hogy parlamenti beszédeket mondjanak, hanem a közélet minden terén : az egyházi, tanügyi, társulati, egyleti téren és más téren a legönzetlenebb tevékenységet fejtik ki, és a kik nehéz időkben nagy és erős megpróbáltatások között is megálltak helyüket. Egyáltalában ne méltóztassanak sem lélektanilag, sem históriailag lehetőkké tenni, vagy lehetőknek feltüntetni azokat a vádakat ilyen férfiakkal szemben, mert önmagunkat alázzuk meg, a magyar történelem félszázados múltját piszkoljuk be, ha e férfiakkal szemben ily vádakkal élünk. (Úgy van! jobb felől.) De, miután ezekkel tüzetesen nem foglalkozhatom, kötelességem gr. Apponyi Albert ellenvetésére mégis egész tisztelettel pár szót mondani. Én kerestem a históriában azt az elnevezést, melyet t. képviselőtársam a szabadelvű pártra alkalmazott: mocsár, iniazma. És én megtaláltam ezt, de, fájdalom, messze kellett elmennem. A franczia konvent kezdetén a jakobinosuk, mikor a girondistákkal szemben erőszakoskodni akartak, azt mondták a girondiak legmérsékeltebb és legnagyobb tömegének, hogy le marais, a mocsár. És ha t. képviselőtársamnak az ilyen vádak és kifejezések tetszenek, és hiszi, hogy ellenfeleinek ily módon árt és ezzel hatást idéz elő, én ennek a históriának a íolytatását is elmondom. (Felkiáltások a hal- és szélső baloldalon: A guillotint!) Nem, odáig nem jutunk; hanem, mikor ezt a gúnynevet kitalálták azt mondták, hogy abban a mocsárban a képviselők a békák és mikor azok beszéltek vagy szavaztak — nem szép kifejezés — de azt mondták, hogy: vartyognak. T. képviselőtársamnak tehát, ha a bírálatot így le akarja síílyeszteni, ajánlom ezeket a kifejezéseket, hiszen már a színvonal úgy is megengedi. Hock János: Apponyi sülyeezti a színvonalat? (Nagy derültség.) Hegedüs Sándor előadó: De t. képviselőtársain mégis kegyes volt és két részre osztott minket. Közönyösekre és gyávákra, kiknek nincs elég energiájuk, hogy a közjogi sérelmek ellen felszólaljanak és érvényesítsék szavukat. Ezek, ha jól tudom, vannak Dante-pokla előcsarnokának második körében. Azután jő a többi, a mocsár, a miazma. Ezek Dante-poklának már ötödik körébe, egy kissé messze vannak diszlokálva. Hanem lélektanilag vau valami a dologban: az, hogy feltételezi rólunk azt a gyengeséget, hogy mindenik magát csak közönyösnek és gyávának tekinti, nem pedig egészen korrmnpáltnak, a ki csak sóhajokat tud kibocsájtani, mint a hogy ő mondta. Hát bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy akár köz-, akár magánügyben folytat valaki munkát és küzdelmet, az ki van téve a kellemetlen vádaknak, s az, bizony egyszer-másszor sóhajt, is, de az ilyen sóhajra építeni, és utána menni, abszolúte nem lehet. És, ha t. képviselőtársam megtagadja tőlünk a morált és az önérzetet, akkor vizsgálnom kell, miért teszi ezt ? Konkrété vádakat nem hozott fel, és én egész őszintén mondom, hogy sokkal ezélszerííbb, ha már akár egyesek, akár csoportok, vagy tömegek ellen morális vádakkal lép fel, ezeket nyíltan kimondani. Mindenkivel le kell Számolni. Ha valaki inkorrekt, legyen megbélyegezve, a ki helytelenül cselekszik, legyen elítélve. És ennek következtében én nem fogom elkövetni azt az Ízléstelenséget, hogy morális szempontból iparkodjam ezen vádakat visszautasítani; mert sértést követnék el ezzel nemcsak a szabadelvű párttal szemben, de gróf Apponyi Albert képviselő úrral szemben is, mert ő eminenter magyar államférfiú. Ennek következtében én ezen egész vádcsoportnak politikai mozzanataira kívánok csak kiterjeszkedni egész röviden, mert a dolog súlya mégis csak itt van. Mi megpróbáltuk, hogy a meddig itt van valaki, legyen az gróf Szapáry Gyula, vagy más kisebb vagy nagyobb férfiú, ilyen vádaknak volt kitéve. Próbálja csak meg, lépjen ki, s meg fog róla győződni, hogy minél közelebb meg'y arra, annál nagyobb és kiválóbb férfiú lesz, (Élénk tetszés és derültség jobbfelől.) és hogy a morál és igazság a Pyrhenéken innen s a Pyrhenéken túl különböző, a mi pedig az igazsággal meg nem egyeztethető. Azt hiszem, hogy így tehát lezárhatjuk ezt. Konkrété és politikailag kifejezve, önérzetünket és politikai morálunkat kétségbe vonja azért, mert a választási összeírásnál állítólagos visszaélések. . . . (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon..) . . . mondjuk propter bonum pacis, visszaélések, a nógrádi esetek és más ilyen momentán felmerült sérelmek tekintetében nem osztjuk az ő nézetét, mert ha osztanók, s a kormány ellen fordulnánk, akkor mindnyájan morálisak és önérzetesek lennénk, de mert nem teszszük, ennek következtében el vagyunk ítélve. Menjünk tehát a dolog indokára. Az alkotmányos és törvényes hatáskörök meg vannak állapítva a választási összeírásnál, és a sérelmek orvoslására nézve. Meg van állapítva, hogy a miniszter miért felelős és miért nem felelős. Mindenbe belevonni ezt a felelősséget, a nógrádi mozgalomba, a választási öszszeírásokba, nem helyes mindaddig, míg maga-