Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-514

158 51á. országos ülés 1895. november 26-á.n, kedden. apró-cseprő épületekkel, elöl az igazgatósági épület ízléstelensége: mindez egy vásárnak benyomását teszi, de nem egy ezredéves ünnepélynek. (Igazi Ügy van! balfelől.) T. ház! A lefolyt vita folyamán Pázniándy képviselőtársam a nemzetiségi kérdés egyik megoldási módozataként azt vetette fel, hogy a választásoknál az oláh elem, az oláh képviselők jöjjenek be a házba, fejezzék ki itt szabadon véleményüket és grávameneiket, hogy azokról tárgyaljunk és tegyünk. Nem tudom magamnak eldönteni, hogy mit kíván ez jelenteni, azt-e, hogy az eddigi választások nem voltak szabadok, és hogy szándékosan némíttattak el a nemzetiségeknek politikai nyilatkozatai? Ha ezt jelenti, elfogadom, mert a magyar politikát nem abban tartom helyesnek, hogy erőszakos legyen, hanem hogy a törvényt tisztelvén, tiszteltesse a nemzetiségek által is. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De mégis aggodalmam van, hogy vájjon helyes politika-a az, hogy a románok a képviselőket csak azért küldjék ide, hogy itt maguknak jogorvoslást szerezzenek, mert például Horvátországból 40 képviselő van itt, ugyan mikor hallottuk valaha, hogy panaszok vannak Horvátországban az anyaállam ellen? És mégis egyszerre láttuk Zágrábban eklatáns kitörését annak, hogy se ég, se pokol, Magyarországot itt zászlójánál fogva tiporják meg, és horvát testvéreink, mintha egyszerre egy forradalmi kitöréssel akartak volna hosszas, nem tudom, mennyi ideje tartó elnyomatások feletti dühüknek kifejezést adni. Nem tudom, hogy helyes-e ezt a politikát követni, és a miniszterelnök úrnak úgy szólván programmjába beilleszteni azt, hogy minél több román képviselő üljön az új választások után a házba. Én ismételve azt hiszem, hogy a nemzetiségi kérdésnek megoldását egyedül csak függetlenségi és 48-as párt programmján lehet elérni. Mindaddig, míg az eszményi czél felé nem tör, és nem jut el Magyarország, addig nem fogja tudni paczifikálni azon nemzetiséget, a melyek nem látnak erőt és tartalmat a magyar nemzetben. A másik folyama a lefolyt tárgyalásoknak, a melyeken a kormánypárt részéről Berzeviczy Albert, Láng Lajos és Pulszky Ágost képviselő urak vettek részt, ágy látszik, egy közös pártpolitikának expoziturája akar lenni, a mely a jövendő pártalakúlásokra, illetőleg a mai többségnek a nemzeti párttal szemben folytatandó taktikájára vonatkozik. (Halljuk !) Nincs kétség benne, hogy a szónokok mind a hárman tisztán Apponyi Albert grófnak pártvezéri egyénisége miatt szólaltak fel. Ismétlődött ugyanazon jelenet, a mely már egyszer a megyéknek államivá tételét czélzó törvényjavaslat benyújtásakor megtörtént. Akkor is hívták Apponyi Albert, grófot a kormánypártra, de úgy, hogy ne mehessen, mint a hogy a müveit khinai megkínálja a másik müveit khinait, de a másik művelt khinai nem fogadja el a kínálást az egyik müveit khinaitól. (Derültség balfelöl.) Én is azt hiszem, t. képviselőház, hogy a mostani kormány többségévei a nemzeti párt fúziója nem volna czélra vezető, (Halljuk! Halljuk!) és talán felesleges mondanom, hogy miért? Azért, mert nem politikai ellentét választja el egymástól ezt a két pártot, hanem ethikai. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Sokkal jelentékenyebb válaszfalak ezek, t. képviselőház, a miket egyének és egyének, pártok és pártok közé, a moralitás, az érzelem, azoknak rokonsága vagy ellenszenvessége helyez, és én azt hiszem, hogy a nemzeti párt szimpáthiáit nem foghatja kiterjeszteni a mostani kormánypárt rendszerére azon egyszerű oknál fogva, mert mint a nemzeti párt hívei vitatják is, ez nem felfejlesztése a 67-es alapnak, hanem igenis visszafejlesztése. (Igaz! Úgy van! balfelől.) E közt a két áramlat közt nem felesleges nekünk a magunk álláspontját egyszerűen bár de hangsúlyozni. Igenis, az 1848-iki és függetlenségi párt közt nyíltan kitörtek a szakadások, nyílt szenvedélyességben merültek fel a kontroverziák, (Halljuk! Halljuk!) de azért nem több, mint annak képe ez, a mi egy családban is megtörténik az apa és fiú közt. Ez csupán oly tünet, a szenvedélyes fellobbanás egy oly pillanata, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj. Halljuk ! Halljuk!) a mely után egyáltalán nincs kizárva, hogy a közös eszme, a közös czél nem a pártczél, de a nemzeti politika czélja bennünket egyesít, (Zajos helyeslés a szélső báloldalon.) és a hol tettekre lesz szükségünk, a hol a függetlenségi eszméért kell harczolnunk, ott semmi különbség sem lesz köztünk, és a múltak keserűségéből mi sem marad meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Még csupán arról szándékozom szólani, (Halljuk! Halljuk!) a mi a harmadik megpendített és legégetőbb kérdése volt a vitának, és ez a ház feloszlatásának a kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Erre nézve a miniszterelnök úr kijelentést tett. Hogy az mennyiben megnyugtató, mennyiben nem, ránk nézve azt hiszem közönbös. Ránk, ellenzékre nézve egy bizonyos börzei pánikkal, börzei idegességgel nem jár az, hogy mikor történik a választás, mikor nem. A képviselőség feladatunk, kötelességünk, talán hivatásunk, de nem oly pályánk, a mely nekünk úgynevezett életezélt képez, a mely fentartásunkra szolgál. Mi a harczot elfogadjuk, és aztán számot vetve meggyőződésünkkel, nyilatkozunk a képviselőházban tekintet nélkül arra, hogy feloszlattatik-e