Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-507

s 507. országos ülés 1895. nöTatubsr 18-in, hétfőn. lyesen és üdvösen az egységes egyházi alkotmányra vonatkozó szabályrendelet megalkotása előtt? Véleményem szerint igen, és akkor a később alkotandó egyházi szervezet fog ezekhez alkalmazkodni. De legyen a kormány felfogása szerint; ha azonban nem akarja a kongresszust összehívni, akkor egyúttal nem ad alkalmat az egyházi szervezet kidolgozására, meddig fognak hát jóváhagyásra várni e szabályrendeletek ? Még csak egy, a miniszterelnök urat jellemző kifejezést akarok hangsúlyozni: »Erre fogunk törekedni első sorban«, tudniillik az egyházi alkotmányt tartalmazójszabályrendelet megalkotására. Én azt hiszem, hogy a t. miniszterelnök urnak nincs joga erre törekedni, mert nincs joga előírni, hogy mit vegyen tárgyalás alá a kongreszszus, mit alkosson; arra törekedhetik a kongreszszus, de semmi esetre sem a miniszterelnök úr, a kinek a mi autonóm körünkben nincs kezdeményező joga. Beöthy Ákos: Ez úgy van! Drakulics Pál: Elfeledtem még egy megjegyzést tenni a t. miniszterelnök úrnak mentegetődzésére azzal szemben, hogy interpellácziómra távollétemben válaszolt, ugyanis mikor a miniszterelnök úr a válaszolás előtt való napon a háznak bejelentette, hogy interpelláeziómra másnap válaszolni kíván, Fernbach József t. képviselőtársam rögtön megtávíratozta ezt nekem Zomborba, de sürgönyét oly későn kaptam meg, nem lévén akkor ott, hogy másnap nem lehettem jelen az ülés kezdeténél. Korán reggel megtávíratoztam ezt tehát Fernbach József t. barátomnak, és egyúttal azt is, hogy ugyanaz nap a gyorsvonattal jövök s 1 órakor a házban leszek, legyen tehát oly kegyes a miniszterelnök úr s halaszsza el a választ 1 órára, ha pedig az ülés előbb záródnék, másnapra, 24 óráig elvárhatott volna. A másik dolog a miniszterelnök úr válasza a beocsini czementgyárra vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Én megvallom, csakugyan meg voltam lépetve, hogy a miniszterelnök úr oly őszintén bevallotta az e téren történt törvényszegést, vagy, hogy ne használjak oly kemény kifejezést, bevallotta, hogy ténykedése által autonómiánkat megsértette. Ez igen szép a t. miniszterelnök úrtól, még szebb az, hogy az ő Felségéhez intézett felterjesztésben hangsúlyozni méltóztatott azt, hogy ez kivételesen történik. De nem volt szép a miniszterelnök úrtól, mikor preczedensekre hivatkozott e tekintetben, hogy volt már eset, mikor a kongreszszus határozata nélkül adattak el egyházi, zárdai javak, akkor oly eseteket hozott fel, melyek épen nem analógok a beocsini esettel. Ugyanis ez esetben a kongreszszus választmánya nem ment bele abba, hogy az eladás jóváhagyása ő Felsége elé terjesztessék; a miniszterelnök úr által felsorolt mind a négy általa mint preczedensekre hivatkozott esetben pedig maga a kongreszszusi választmány határozta el és terjesztette fel a miniszterelnök úrhoz, hogy jóváhagyás végett ő' Felsége elé terjeszsze és vagyoni felelősséget is vállalt ezért. (Egy hang a baloldalon: Ez egészen más.) Tehát a t. miniszterelnök úr, mikor ily eseteket állít fel preczedensek gyanánt, melyek lényegükben teljesen eltérnek az általam felhozott esettől, legalább is licentia poeticával élt. S mi?el indokolta azt, hogy erre indíttatva érezte magát? Hogy az ügy sürgős és a zárda a jóváhagyás megtagadása esetére a legnagyobb károsodásnak néz elébe, mely károsodásért ő nem vállalhatott felelősséget. Hogy mennyire sürgős volt az ügy, ezt illusztrálja az, hogy ezen eladott terület az érvényben volt bérszerződés szerint évi 4000 forintért 1909-ik évi május hó 15-ik volt bérbe adva, tehát még teljes 14 esztendeig maradt volna érvényben a bérszerződés s ugyan annyit jövedelmezett volna, mint az adás-vételi szerződésben megállapított 100.000 forintnyi vételár 4 százaléknyi kamatja. Miután ez a jövedelem még 14 évig befolyt volna s nagyobb jövedelmet a zárda most sem kap, az ügy nem volt sürgős. Marad még a czélszerűségi ok, nehogy ezen 14 év lejárta után a zárda esetleg kisebb jövedelemben részesüljön. Hogy pedig ez tisztán lehetetlen dolog, azt én ma bátran merem állítani, mert egy bécsi építészmérnökkel, ki jelenleg a Bácskában építkezik, igen ügyes ember s nagy építkezéseket vezet, leutaztam Beocsinra, megtekintettem az egész telepet, készíttettem magamnak hiteles tér-rajzot az esetre, hogyha állításaim tagadtatnának, igazolni tudjam magamat; és meggyőződtem arról, hogy mindenekelőtt a 29 hold terület nem használhatatlan, szó sincs róla, sőt nem mondok sokat, ha azt mondom, hogy még 60—80 esztendeig használható; igaz, hogy meggyőződtem arról, hogy a Spitzer-Ornstein és Redlich-czég maga is vásárolt ott telkeket, de ezek a zárda telkei nélkül nem használhatók, mert a zárdai telkek a hegy oldalán vannak és lemennek a síkságba, mely őket a Dunával köti össze, úgy, hogy lehetetlen ezek nélkül saját telkeiket kihasználni; igaz ugyan, hogy a czég az adás-vevési szerződésnek jóváhagyása előtt rövid idővel megszűnt a zárda telkén a czementet exploatálni, és átment a saját területére és ott dolgozott; de mihelyt a szerződés jóváhagyatott, felhagyott eme munkával és azonnal visszatért a zárda tulajdonát képezett volt területre, és most ismét ott szedi a czementet, és pedig nem felülről mind eddig a saját terű-